NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-11-02 01:36 Összes olvasás: 153939| 185. | [tulajdonos]: Folytatás? Talán... | 2012-09-05 06:53 | Jó egy hónappal ezelőtt még kérdőjellel vetettem fel a folytatás lehetőségét. Most sem egyenesedett még ki felkiáltójellé, de már egy bizonytalan "talán..."-nal bővült. És vajon mi is lehetne méltóbb az újra-megnyitás emlékezetessé tételére, mint egy talán kevéssé ismert Faludy-szonett?
[b]Faludy György: Egynémely amerikai költőnek[/b]
[i]Az írás egyetlen szabályt ismer: hogy legyen mit mondanod[/i]
(Schopenhauer)
Legelsőnek a szépséget dobtátok ki a versből, utána a zenét.
Whitmantól a barbár szószátyárságot örököltétek, nem az erejét.
Folyton hamis asszociációkat köptök, mikben nincs se lélek, se test –
lisztet fingó bohócok, nyolcvan éve nem mondtatok még semmi lényegest.
Amit írtok, azt nem tudjuk dúdolni, szavalni, magunknak felmondani,
az élet útján senkit sem kísértek mint Verlaine, Heine, Catullus, Ady.
Papjaitok érzelmek s látomások híján teóriákat gyártanak,
és összes műveitek elsüllyednek egy trágyadombnyi elmélet alatt.
Nem látjátok, hogy mindenki ujjával fülében, menekül előletek?
Kísérletezők, hol van az eredmény, mit izzadtan kikísérleteztetek?
Ellenköltők, kultúránk temetésén búcsúztatót ropogó alfelek,
kollázs-csirizelők, mit mond a kollázs? Dadaisták mint dadadogtatok?
Olvasatlan s olvashatatlan népség, ti hoztátok ránk, hogy a vers halott,
szürrealisták, hol a szürreális és absztraktok, mit absztraháltatok?
Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia, http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/FALUDY/faludy00002/faludy00516/faludy00516.html | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
