NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-11-02 03:18 Összes olvasás: 153947Olvasói hozzászólások nélkül| 182. | Kiss Pál: vers | 2012-08-21 13:32 | Csoóri Sándor:
Falusi délután
Jaj, ez a sárga nyár engem halálra untat.
Pihegni látom rokkant, elnehezült falunkat.
A csönd, a csönd fölötte világnagy liliom,
szárán a Nap-bogár mászik hallgatagon.
Ásít a körtefa, elejti zöld gyümölcsét,
totyog egy kacsa érte, csattogtatja a csőrét.
A kertben kutya jár? – megfutnak a tyukok,
széttört csillag a lábuk, a tolluk elpotyog.
Kakas röppen a dúcra, csont-trombitába fuj,
de aztán abbahagyja és leszédül szótlanul.
Por száll az úton, s nézd csak! egy vad tehén szalad,
szeméből rémület leng, hosszukás vér-szalag,
farkával bőszen csapkod, eldobná a fejét,
a csordán egy tinó szurta ki a szemét.
Megáll a postás, nézi, de aztán megy tovább,
újságot nyujt a korhadt becsukott kapun át:
van abban ép elég lelket borzongató:
torz hír, gond, háború, nem embernek való.
5
Sár lesz a vérből, gondból: örök a csönd marad,
a szenvedés, a munka fullasztó nap alatt.
A faluvégi Krisztus, ki halt kereszthalált,
példaként fonnyad el, mint megfeszített virág.
Határba, aki ballag, határból, aki jön
látja pléh-vonaglását, s már nem szól, nem köszön.
De néha nyers kölyök, ki kóstál egymaga,
megáll előtte, nézi, bennreked a szava,
zúgnak fejében titkok, félelmek, ős-mesék
és mint ki az egészből egyetlen szót sem ért,
követ ragad a földről, a Szenvedőhöz vágja
s elszalad, elszalad, de hallja hét napig:
valaki nagyon jajgat a sárga csöndü nyárba. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
