NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-12-29 07:15 Összes olvasás: 159634| 1499. | [tulajdonos]: gyűlölettan | 2018-09-19 09:40 | Emlékezetem szerint megkíséreltem már korábban is e Napló keretei között megosztani néhány gondolatot a negatív érzelmi viszonyulás egyes fokozatairól. Mivel azonban cserben hagyhat a memóriám, legjobb, ha mégis elölről kezdem.
Azt gondolom, és a tapasztalataim megerősítik, hogy a sistergő gyűlölet nem a tudatos emberi gondolkodás legszerencsésebb terméke. Mondják ezt úgy is, hogy „a harag rossz tanácsadó”. Összezavarja a személy éleslátását, eltorzíthatja az amúgy pozitív értékrendjét, fokozatosan egyfajta világnézetté, de akár rögeszmévé is válhat akkor is, ha a gyűlölködőben csak belül fortyog. Ha azonban szóban vagy írásban másokkal is megosztja, azzal egyfajta beismerését teszi közzé arról, hogy gyűlölete tárgya veszélyes rá: beszűkíti a szabadságfokát, fenyegeti az egzisztenciáját, de akár a létét is. Ez úgy is megfogalmazható, hogy a gyűlölködő nem csupán fizikai, de morális tekintetben is (természetesen ellentétes előjellel) a magáéval azonos szinten levőnek tartja gyűlölete tárgyát.
Az ellenérzések tárháza ennél jóval sokrétűbb: megemlíthető az utálat, az undor, a lenézés, a megvetés, és bizonyára nem teljes a lista. Ha valaki közülük választva fogalmazza meg a gondolatait, akkor nem kizárt, hogy képes irodalmilag is értékes szöveget alkotni (parabola, paródia, szatíra, allegória), amelyet olyan írói eszközök támogathatnak, mint például a gúny, irónia, szélsőséges túlzás, visszájára fordítás. Mindezt tanítják is a szónoklattan nevű tárgy keretében.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
