NAPLÓK: weinberger
Legutóbbi olvasó: 2024-12-25 18:54 Összes olvasás: 159380| 1416. | [tulajdonos]: Békeidők | 2018-08-09 17:33 |
A volt iskolatárstól hozott ajánlólevél megtette a hatását: Brock Hubát felvették a Fáklyafény nevű koraesti hírlaphoz segédszerkesztőnek. A múlt század korai tízes évei a délkeleti vármegyeszékhelyre is elhozták a viharos fejlődés jeleit. A napilap, ha nem is fényesen, de megélt az előfizetésekből és a példányonkénti eladásból; annyira, hogy hétvégi irodalmi rovattal is kibővült.
Huba folyamatosan beletanult a szakmájába, elsajátította a legszükségesebb eszközök: az olló és a ragasztó használatát. Ezen a vidéken a többnyelvűség szinte természetes volt, így bő forrást jelentettek számára a nagy világlapok is. Két hónap sem telt bele, és ha a nevével még nem is, de betűjelével már egyre többször jegyezhette a rövid színes híreket. A hétvégi mellékletben pedig egyre gyakrabban jelentek meg könnyű kis lírai szösszenetei: nyolc vagy tizenkét soros keresztrímes versek pillangókról, virágos rétekről, karcsú kisasszonyokról. Ezeket már művésznevén, Bohém Bernátként írta alá.
Meg kellett szerveznie mindennapi életét is. Egy özvegyasszonynál bérelt egy ágyat, megosztva a hajnali postavonat kisfőnökével, aki éjszaka 2-kor indult útnak, amikor Huba éppen megérkezett a gőzfürdőből. Még egy fontos teendője maradt: ki kellett választania a törzskávéházát. Választék ugyan akadt bőven, de egyetlen intézmény sem vehette fel a versenyt a Víg Sellővel, amely éppen átellenben hívogatta vendégeit a Fáklyafény redakciójával.
Szinte szertartásszerűen alakultak a péntek délutánjai: a Víg Sellőben kikérte a kávéját, papírt, tollat és tintát is hozatott – de a hétvégi versikét eredményező ihlettel ma nem volt szerencséje. „Nem baj”, gondolta, „addig is megírom azt a három hete ígért levelet a testvérhúgomnak.” Neki is kezdett felvázolni, miről ír majd:
„Egy mozgópostással osztom meg az ágyamat.
Szorgosan neveljük négy kis poloskánkat.
Hetente kétszer jön a permetező ember.
Sajnos, tehetetlen özvegy Lontainé.
Áttörés kellene, szállodába költöznék.”
Itt azonban telefonhoz hívták, a kis papírdarab lecsúszott az asztalról. A pikolófiú észrevette, rápillantott, és a kialakult rutin szerint már vitte is az átellenben levő redakcióba. Hát így tette be a lábát a modern költészet a délkeleti vármegyeszékhely koraesti hírlapjának irodalmi mellékletébe…
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
