NAPLÓK: pater nestór Legutóbbi olvasó: 2024-05-01 13:30 Összes olvasás: 4539| 6. | [tulajdonos]: . | 2013-03-03 13:58 | | Manapság sokkal inkább valaminek ellenében határozzák meg magukat azok a korú emberek, akiknek már megalapozott világnézettel kellene rendelkezniük. A befolyásolhatóság korhatára kitolódott, ezzel fordítottan arányosan nőtt a megalapozatlan önbizalom mértéke, a félreértelmezett önmeghatározások, a bizonytalanság, és a viszonyulások viszonylagossága. Ez a gyönyörű káosz, amit sokkal kevésbé a tehetségtelen konzervatívok értek el, mint inkább a bulvártól elhatárolódni igyekvő liberális értelmiség, holott ha valamelyik pártreferenciával össze kéne kötni a bulvármédiumok elszaporodását, a liberál-kapitalizmusban is tetten érhető összefonódásból is láthatólag az, a balliberális oldal ódiuma. Hogy egyszer és mindenkorra tisztázzuk az emberek szellemi lezüllesztésének legalább eredetét. Ez által arról az oldalról, úgy érzem, nincs semmi okuk lenézni az általuk lebutított társadalmat. Amíg érzem az összekacsintást ezen médiumok programigazgatói és az elitkultúrák képviselői között, addig nincs okom feltételezni, hogy nem közös tálban sütögetik a pecsenyéjüket. Nyíltan felvállalt elhatárolódás kell és nem cinikusan a kirekesztést még csak meg sem gondolva kell bánni az intellektuális alultápláltságot kiváltókkal. Ahogy a média bánik az emberekkel úgy kell bánnunk a médiával, ki kell paterolni őket. Miért lehet magasabb rendű szempont a nézettség, ha az a népességben kárt idéz elő. Milyen sajtószabadság-hiátusról beszélnek. Nem szaladt el egy kicsit a ló? Mióta irányít a sajtó inkább mint a politika. A sajtót választjuk? Aki csak a földi sugárzású adókat bírja fogni, annak nem nagyon van miből. A politika bármilyen színezettel is egy óriási szemfényvesztés, csak egy árnyalatnyit halványabban. Egymillióan a politikaszabadságért, ennek legalább ennyi árnyalattal több jogosultsága lenne. Ha már a demokráciát féltjük. Bár aki tisztában van a "demokratikus" közállapotokkal, az erre sem veszi a bátorságot. | |
| 5. | [tulajdonos]: hirtelen | 2013-01-20 20:24 | | Egyszer mondják már meg, miért jó belerúgni ebbe az országba (vagy bármilyenbe)? Miért az országot hibáztatják? Ha azokat akarják bántani, akik oly módon szeretik, hogy magukra veszik, akkor arra lennék kíváncsi, őket meg lehet-e bántani azzal, ha országukat csekélyebb mértékben is, de bántják? Mindenkinek súlyosan felül kéne bírálni ehhez az országhoz való viszonyát és ezáltal feltárni a saját viszonyrendszerét, ha alkalmassá akar válni egy értelmes vitára. Tényleg nem értem miért kell egy más dologban hívőt gyalázni? Mert megérdemlik? Mert mind bűnösök? Akkor mondják ki, hogy: igen. Ők gondolatbűnt követtek el és nem cselekvésükkel szintén bűnrészesek voltak. Miért nem lehet az országot valóban ide juttatókat büntetni? Miért az ország a hibás, ha jelenlegi vezetőik ezt nem hajtják végre? Miért kell helyre tenni a magyart? Nincs még eléggé? Miért kell oltogatni ezeket az embereket? Mert önmaguk miatt ostobák? Nem a legaljasabb dolog őket hibáztatni, mint hogy megnevezzük a felelősöket, akik a tömegpszichológia eszközeivel bűnbakká tettek egy tudatosan lebutított széles réteget? Tán csak a gyerek a hibás, ha rossz közegben nevelődik, főleg hogy a tömeg nagyobb hatással van az egyénre, mint az egyén? | |
| 4. | [tulajdonos]: .. | 2013-01-13 18:23 | | Sokáig azt hittem, olyan érzetem támadt, fel bírom venni a műveltség fonalát, de mára már rájöttem, hogy ez már csak észrevétlenül következhet be, vagy csak közvetlenül akkor, ha az ennek eléréséhez szükséges utolsó betűt is megértem, vagy jóval később, vagy soha. Ha egyáltalán. Ezt abból gondolom, hogy sokszor közvetlenül egy kívánságom beteljesülése előtt fogalmazódik meg rá az igényem. Lehet, hogy ez, az át nem éltséggel és az elszalasztott lehetőségek el nem érésével magyarázható, de azzal semmiképpen nem, hogy a belemagyarázás ne segítene valakit a megvalósításban. Ezért is mondom azt, hogy mindenki, nem csak, de arról biztos álmodik, amire képes. | |
| 3. | [tulajdonos]: 2 új fénykép | 2013-01-12 00:21 | | Szerinted elkezdhetjük elölről? Csak, hogy visszaszerezzem a múzsámat? Amiről tudnád, hogy te vagy, de nem zavarna, mert nem akarok többet. Téged az nem zavarna, hogy szenvedek, csak ne lássad. Veled kapcsolatban mindig érzelmileg intelligensebb vagyok. Ömlik belőlem a szó, amit mások esetében keresnem kell. Szóval elölről kezdenénk, mint barát. Tudom, te bolond vagy, ezért sem engedsz magadhoz közel. Valami rendkívül károshoz ragaszkodsz, ami nem hozzád illő, ami nem én vagyok. Szeretnék találkozni veled. A szemed megváltozott, de tudom, hogy én is megszállottá válnék egy kattanásra, mert te tehetsz róla. Hogy lehetsz ilyen hatással rám? Vagy másra is? Basszus, mit tudsz te, amitől én nem akarok önmagam lenni? Persze megijednél a szenvedélytől, de fogalmad sincs, hogy nincs félnivalód. Megijedtél, mert nem ismered és nem azért nincs félnivalód, mert nem ismered. És nem vagyok hajlandó visszafogni magam, mert mit okozhat ez neked? Látom, hogy meghasad a szíved? Nem! A könnyed szétvágja az arcod? Nem! Én csak egy érzékeny lányt látok, akinek az olyan könnyű halálát nem tudom elképzelni, amivel fenyegetőzik. Az én képzelőerőmmel van a baj vagy még nem szerettem? Nem tudom, mi a szerelem? Ha benne mindent szabad, akkor tudom, mi az, mert tudom, mit döntöttem le érted. És te ettől félsz. Te buta, félkegyelmű asszony, szívemnek legkedvesebbike. A minap láttam egy nőt. Esküszöm, megmutatom neked. Az a báj annyira emlékeztetett rád. Összetéveszthetetlenül te lehettél volna. Egyből felismertelek volna. Te! És belőled eddig csak kettő van! De őt csak miattad szeretném, főleg ennyire. Téged miatta még ennyire sem. De ez már legyen az ő baja. Szerintem megútálnám őt, ahogy téged nem lehetne. Sajnos ragaszkodsz a korábbi életedhez és kitartó vagy, de vedd tudomásul, hogy én csak veled vagyok őrült! Máskülönben nem! És az se olyan! Jó lesz neked! Meg akarnám ajándékozni magam veled. Ez egy, amolyan régi ajándék lenne. Tudod! Régi, be nem teljesült vágyak összegzése vagy szüzséje, amik egy kicsit visszaadnának az életszagúbb múltból. Tudod! Te lennél az, mert alkalmas vagy rá. Az én szerelmem. Az én kicsi álmom. | |
| 2. | [tulajdonos]: a(me)nnyi | 2012-12-16 11:26 | | Lesz folytatása. | |
| 1. | [tulajdonos]: a(me)nnyi | 2012-11-01 19:22 | -Kérsz valamit?
-Nem, csak itt várakozok. Nem hagynál magamra? Olyan jó egyedül.
-Ülj le nyugodtan.
-Még bámészkodom, ha nem baj.
-Kire vársz?
-Senkire.
-Akkor mindjárt jövök.
-Hallod?
-Mit?
-Arra gondoltam, ki mehetnénk sétálni.
-Inkább nem.
-Felejtsd el.
-Halljuk.
-Csak annyit akartam, hogy emlékszem rád.
-Valóban?
-Vége van. Induljunk.
-Tedd ki az irányjelzőt.
-Öltözz át. 6-ra végzünk.
-Kaptál értesítést?
-Közvetve. Most már nem tartom úgy velük a kapcsolatot.
-Ölelj át.
-Kiviszed?
-Nem, csak megmutatom nekik, hogy tudják.
-Közte. Majd ráakadnak.
-Siessünk. Egy perced sincs.
-Jó. Mehetünk. Majd kitaláljuk.
-Hol van?
-Már az iskolában.
-Beszélni akartam vele.
-Jól halad. Fel sem ismerne.
-Nem tehetek róla.
-A hülye terveitek.
-Kialvatlanságtól szenvedek.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
