NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 08:12 Összes olvasás: 169634| 39. | [tulajdonos]: seven | 2013-10-14 15:03 | Álom.
Katedrális, lobogó gyertyák, mise. Azért vagyok, mert a férjem a pap. (?!) Hét gyermekem az első padokban, s egyszercsak meghallom, h mit recsitál az én uram. A téma a hét főbűn, amit az én gyermekeim elkövettek. (Mindegyik mást.) De a sokk, mikor meghallom az elnyújtott énekét: "Vízben vétkeztél, azért vízben leled halálod." S az én kicsi lányom engedelmes hangját, amint utána énekli: "Vízben leled." Mert akkor világosodnak meg az előzmények a sok eltűnt gyermek, akikkel tele akert, s hogy meg akarja őket, a sajátjait is ölni.
Otthon vagyunk, sötét éjszaka, a gyerekeim közt ott van T.E. is, aki sajátosan fogja fel a világot és borzasztó neki bármit is elmagyarázni, ami másnak evidens, őt egyszerűen magyarázat nélkül kilököm az éjszakába, h 'Menekülj, Enikő!' A többieknek viszont azt mondom, h most nincs idő cipőt felvenni, meztélláb s egy hang nélkül nyomás át Katáékhoz, mert baj van. Csodák csodája megértik, és csodák csodája nem ébred fel az uram.
Aki, ha megtudja, most már rám is vadászni fog, tehát értesítem a rendőrséget, h tartóztassák le. Már akkor is felmerül bennem, h nem lesz elég nekik, ami elhangzott, de azért csak várok-várok (vhol az otthonom közelében), h jöjjön az igazságszolgáltató és védjen meg minket. De csak a sötét éjszaka, s mikor vkinél (Katánál?) rákérdezek, miért nem jönnek már, azt feleli, h 'Ja, beszéltek a férjeddel és nem jönnek ki, viszont te ki vagy rúgva.'
(elképedés, félelem) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
