NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 02:58 Összes olvasás: 169602| 1696. | [tulajdonos]: x | 2022-07-06 19:49 | Kb 2015-2016 óta nagyjából eltűnt az öröm. Azóta túlnyomórészt annak lehet örülni, h nem rosszabb. Meg apró örömmorzsák, mint a leveleken a fény, egy -egy emberi megnyilvánulás. De hosszabb távú kilátás bármire, aminek az eljövetelét várhatnánk, vagy ami örömöt jelenthetne a jövőben, az nincs. Vannak viszont nagy, súlyos dolgok, amik ott lógnak a fejem felett sok-sok cérnaszálon. Róluk annyit tudni, h biztosan le fognak szakadni egyszer, és biztosan magul alá temetnek majd.
Ez csak azért, mert ha nem is írok róla, és viszonylag kevés energiát is vesztegetek rá magamban, hiszen vége, azért hiányzik. És annak, h így van, gondolom, köze van ahhoz, h örömből kevés, szorongásból meg jócskán van az életemben. S hogy ez nem is fog változni. Ő meg- bár számításaim szerint az ismeretségünk 36 hónapja alatt legfeljebb 2 hónapnyi ideig volt örömforrás (és akkor meglehetősen nagylelkűen számoltam), ,égis csak míg volt esély volt az örömre, ha teljesületlen is.
Ami hiányzik az a látvány, a hang, annak tudata, h beléphet, amitől megváltozik minden. Régebben sokat ábrándoztam róla, jeleneteket képzeltem el, ez az egyik, ami miatt annyit szenvedtem, mert az az érzés, amit így kineveltem ezáltal lett erős és keveredett össze jóvátehetetlenül a valósággal. Mióta ő mással egy egység, nem engedek semmi ilyesmit magamnak. Illetve egyetlenegyet, de azt is csak elméletben, nem helyezkedek bele, nem játszom le magammal a főszerepben. De benne van, h mi hiányzik, úgyhogy leírom.
Tömegközlekedem ebben az ábrándban, ülök egy metrón, ami máris irreális, mert újabban a lakóhelyemen és a munkahelyemen kívül nem járok sehova. Mindegy. Egy metrókocsiban ülök, és az egyik állomáson felszáll. Sokan vannak, és abban a kocsiban már csak mellettem van hely. Nem adja jelét, h megismert volna, de leül arra az egyetlen helyre mellém. Nem tudom, megismert-e. De így is kb fél perc múlva elönt az a nyugalom, ami mindig , mikor a közelemben állt, vagy ült, még akkor is, mikor utált éppen. Ott vagyok, azzal, akivel lenni akarok. Lehunyom a szemem, és mire kinyitom, nincsen sehol. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
