NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 02:10 Összes olvasás: 169590| 1530. | [tulajdonos]: youth | 2021-05-05 18:32 | Annyira evidenciaként van kezelve itt is, h 'a fiatal jobb'. A DOKK sikerességét, illetve sikertelenségét azzal leírni, h nem képes a fiatalokat idevonzani.
Nekem a mégoly tehetséges ifjú költők versei is csak korlátozott élményt adnak. A már halott, vagy már öreg költők ifjúkori versei sem. Azokból nálam ugyan nem lesz katarzis. Hogy is lehetne? Hogyan is tudhatná azt kidadogni szájjal, ami bennem gomolyog, ami sorvaszt, vagy az árnyékát veti? Majd egyszer, talán elér idáig. Vagy nem.
Nekem a Szellem kell, ami bennem elért idáig, ahol én most. Perem, szenvedés. Az van, h találtam verseket, amik hosszú-hosszú idő után egészen pontosan kimondták, mi van velem. Illetve az igazság hangján tudtak szólni onnan hallgatva, ahol most én vagyok ebben a kibaszott, egyetlen életemben. Olyan idős költő írta őket, mint én. Kemények. É - most jöttem rá- igazából gyászversek.
Az örömmel nincs mit kezdjek most. Hazugság, tegyünk úgy, mintha. Nekem kizárólag az igazság segít élni. Ezek a versek kemények, belém vágnak. De végre létezem.
Ma a fiatalember is pontosan annak látszott, ami. Remélem, nem fogom többet másnak látni.
A kertben volt egy pacsirta. Onnan tudtam, mert estefelé vmi nagyon édes, trillázó dal töltötte be a levegőt, és beazonosítottuk Youtube-on. Az előbb, mikor hátramentem, láttam először. A fűben, holtan.
Engem a hazugság öl meg. Az igazság is majdnem. De aztán nem én halok bele. Vmi más.
Ma hosszú idő óta először volt kedvem élni.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
