NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 11:21 Összes olvasás: 1696511468. | [tulajdonos]: collapse | 2021-01-09 15:13 | Szóval én azért nem, mert az volt a legegyszerűbb. Ahhoz nem kellett csinálnom semmit. Nem kellett felnéznem, amitől kb meghalok, meg megszólalni. Amúgy se számítottam ilyesmire.
Annyi haszna volt a legutóbbi agóniának, h rájöttem, kukázhatom, amit a szerelemről egy életen át gondoltam. Aminek azért örültem, mert elmozdulás egy (több évtizedes) holtpontról. Illetve nagyon úgy tűnt nekem, h végre visszafordíthatatlan, folytathatatlan az a narratíva, amit ezzel kapcsolatban, ha önellentmondások garmadájával is, de pörgettem magamnak. Hogy végre kívül vagyok rajta.
Erre van ez a semmiség, ami után még vélek vmit hallani, amit bár ne, de azt képzelhetem is, de úgy távozom, h nem zavar. Viszont mire elérek a tanáriig, már észlelem, h képtelen vagyok tisztán gondolkozni, azután meg negyedórán belül olyan rosszul leszek, h alig tudok utána órákat tartani. Ez, amikor abban az örvényben, h honnan és miért már megint, h úgy ugrott valahogy rám hátulról, mint vmi ragadozó állat, h nem hiszem el.
Eléggé elkeseredtem, mert azt hittem, ahogy egyébként most megint van is, h ura vagyok ennek a helyzetnek.
Én nem akarok semmit. Már normális, távoli munkakapcsolatot sem. Nem állok az utadba, kikerüllek, ahol csak lehet. Túl szeretném élni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|