NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-05-01 13:04 Összes olvasás: 170333| 999. | [tulajdonos]: through | 2019-10-20 15:08 | Nem tudok szabadulni attól a gondolattól most, h ideértem, ahol vagyok, h nem véletlen ez mégsem, és vissza nem térő lehetőség vmiféle átlépésre, ugrásra, amit innen lehet, egyébként meg nem.
Ezelőtt 6 évvel azt írtam, h a fájdalom energia és -nevezzük jobb híján így- a szeretet kurva nagy erő, aminél rohadtul kell vigyázni, h ne rosszra. Ennyiből világos, h nem a szeretet a jó szó erre.
Szóval ami most van, az hasonlít arra, mikor a vér átveszi a hatalmat fölöttem, világok közöttiség, mert kilódított a normál körülményeim közül, amit magamról gondolok, kint vagyok a kereteimen kívül és mintha kezdhetnék ezzel vmit. Mintha kezdenem kéne, mert nem adatik sűrűn ilyen. Az ami kilökött kibaszott erős volt és nem tudom miből és miért. Nem ember szívébe való nagy kínok késeivel.
De akkor már nem tékozolnám el. Viszont tévedni most sokkal inkább, mint bármikor, nem akarok. Mostanában néha éreztem halványan, h vezetnek. Nem erősen, és nekem kellett amellett döntenem, ami haloványan feltűnt. De kedd hajnalban pl minden süket volt, nem volt ott semmi megvédeni saját magamtól, a bűnömtől, a bűnöm következményétől. Szóval nem egyszerű ez.
Hogy mi a helyes, merre van túlélés a hétköznapok fogalmai közt, azt nyilván látom. De van itt vmi más, ami mindig itt lesz és bekavar, ha nem járok a végére. Vagy legalább egyszer jól az arcába néznék, vagy megküzdenénk, vagy mittomén. Legalább tudnám, mivel szemben. Vagy mi. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
