NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2020-04-09 18:00 Összes olvasás: 95256| 13. | [tulajdonos]: gyöngy | 2013-07-30 08:02 | | álom. Középen ül, bort fejt és ereszt poharakba mkinek. 'A gyöngyöt is meg kell inni!' nyomják a kezembe. Mikor meglát, teljesen nyílt szeretettel néz rám, de nem értem, erre a fejét ingatja, és nem foglalkozik többet velem. Viszont teszi a dolgát, olyan mozdulatokkal, h el kell fordulnom, h ne sírjak. | |
| 12. | [tulajdonos]: föld | 2013-07-27 17:44 | Most kb 15 óráig egyedül vagyok G.-ben anyám szárított fűszerei és gyógynövényei között, a faluban, aminek több pontján őseim csontjai vannak a föld alatt, van ahol akkora a dzsumbuj, hogy már megtalálhatalanok a rég ledőlt fejfák és beszakadt sírok, van ahol már ennyire se terjed az emlékezet, mert rég beszántották és már nagymamám se tudta megmondani, hogy kinket is temethették oda még a XIX. században. Ide szoktam visszatérni, mint az agyoncsépelt közhellyel Antheus, mert a dűlők nagyanyám történeteivel vannak tele, az utcákban a gyerekkorom, kicsit érthetetlenül, hiszen nem itt nőttem fel, és még csak az sem igaz, h különösebben boldog lettem volna minden látogatáskor. Egyszerűen azért, mert vmikor eldőlt, hogy nekem itt ér össze a föld az éggel.
| |
| 11. | [tulajdonos]: idézet | 2013-07-20 19:52 | Hát nem emlékeztem teljesen jól, de itt az eredeti álom. (Kivételesen hozzáfértem. (Hónapok óta nem tudom megnyitni a volt blogomat.)
"Nem szoktam repülést álmodni, azért írom le (rosszul, nem megy jobban, kár), amit tegnap éjjel.
Azt hiszem, emlékszem a pszichoanalízis szerint mit jelent. És halványan érteni vélem, mégha nem is ugyanúgy. Úgyis halvány volt az egész, még a fény is, ami ott volt, körös-körül benne.
Utaztam egy keskeny busszerűségben., ami olyan volt, mint egy sportkocsi, nem volt teteje, s oldala sem onnét, ahonnan az ablakok kezdődtek volna. Csak egy sor páros ülés volt, felkelni nem lehetett. Ült ott vki velem, nem emlékszem, kicsoda.
Utaztunk és egyszer csak a busz – menetrendszerűen- a levegőbe emelkedett, a felhők fölé és ott haladt tovább. Az első reakció a tériszony, mert hát nagyon alacsony volt az oldala, a hónaljamig se ért fel. Aztán rájöttem, h útitársam nem vette észre, mi történt, s kezdtem mutatni, nézd!, de azt is éreztem, h fél, hát nyugtattam, h jó, ami történik, h nincs miért félni. Aztán, bár átfutott rajtam(gyomorkörnyék), h nem illő, meg hát azért még mindig tartottam attól, h kiesek, kinyúltam és téptem egy darabot a mellettem lévő fehér felhőből. Később leszálltunk, fák szegélyezte útra, én meg fogtam a felhőt a markomban. Még azután is, h felébredtem. Percekig éreztem."
| |
| 10. | [tulajdonos]: lightness | 2013-07-19 11:07 | Van, látod, olyan is, mint az imént. Hogy megyek az utcán, mintha megtelnék fénnyel és olyan könnyű lesz hirtelen, csak simán szeretlek. Aztán innen, ebből a -pillanatnyi- fényből, olyan tévedés, nehéz gonoszság arra gondolni, h te meg nem.
Amiről írni akartam épp. Meg, hogy nem akarom ezt így csinálni tovább, édes szerelmem. De, látod, nem írom. Szeretnék veled beszélni. Szeretném, ha lennél. Mint ahogy álmodtam egyszer, pont virtuális szerelmem viszonzott időszakában: hogy kinyúlok az autóból, amiben mozgássérült szerelmemmel repülünk, és szakítok egy darab felleget. Ébredés után még percekig a markomban éreztem.
Hát azt hiszem, valahogy így vagyok veled. Nem akarok belemenni annak a kínjaiba, honnan is tudom, h nem szeretsz, h utálsz, h mindegy neked, h elutasítottál, h elfelejtettél, meg folytathatnám, mert ez vhogy olyan, mintha negatív dolgokat gondolnék rólad. És nem akarok.
Mert bennem fény voltál. És az is vagy.
| |
| 9. | [tulajdonos]: virtuális | 2013-07-16 14:02 | Nem vagy már itt, kísért a buszon tegnap, mert már nem hiszek benned. De ha lefejtem az egészről, amit a képzeletem és sóvárgásom ráaggatott, nemigen marad semmim. Ki voltál? Franc tudja. Aki vagy most is. A távolság? Nulla, mérhetetlen, mert egymáshoz képest nem vagyunk.
Ez én szerelmi történeteim végén nem csók van, hanem visszautasítás, (ami visszafele érvényteleníti mindent), vagy simán a történet megsemmisülése. Mindegy, hogy mi van előtte, mozoghatnak akár a hegyek, semmi sem valódi. Kimondathatnak azok a szavak, amire mindig, de már rég nem, hiába, h hinni is alig merem, mert elhiszem, és ahogy elhittem, szétfoszlik, mint a köd. Néha szó szerint.
A legszégyenletesebb ilyen történetem virtuális. Blogot írtam és megszerettem valakinek az írásait. Nem történik baj, ha nem vagyok darabokban szokás szerint. Illetve, ha nem reagál rám. De reagált. Az írásaiban láttam viszont magam. Aztán eltűnt, törölte magát. Bennem irreálisan erős érzések tomboltak akkorra, a világnak mentem volna, h megkeressem, de semmit nem tudtam róla, csak amire az írásaiból emlékeztem. Volt egy fura című verse, beütöttem a keresőbe. És találtam egy nevet és egy másik helyet, ahol a verseivel jelen volt. Közben írtam tovább a blogot. És egyszer csak az újabb verseiben megjelentek motívumok a legújabb blog bejegyzéseimből.
Kb két hétig tartott ez a viszonzott szerelem, és akkor 1 nap alatt az egészet elfújta a szél. Mert beugrott annak az első, fura című versnek két sora. És rájöttem, h nem azonos azzal, amit én találtam. A költő sem azonos azzal, aki a blogját törölte, tehát nem is tudhat rólam. Az utalások véletlenek voltak, bennem pedig egy olyan érzés tombol, ami gyökértelen és gazdátlan. Virtuális.
De megértettem vmi lényegeset a sorsomról. Az érzésről, ami különböző formában, különböző emberek révén időnként a hatalmába kerített. Hogy nincs köze a valósághoz, noha megtévesztően valósághű tud lenni. De azt hittem, ez a történet végleg kigyógyított belőle.
S akkor jöttél te.
| |
| 8. | [tulajdonos]: távolság | 2013-07-13 16:05 | Sokat gondolkoztam ezen is. Szeretem Kőműves Klárának a 'Másfél centire' című versét, pont ezért. Fogalmam sincs, mennyire vagyunk egymástól. Azt sem, h hogyan , miben kellene mérni. Mert nem az az 50 vagy mennyi kilométer, nem az a tizenakárhány nap érdekel, hanem a tényleges távolság. Azt meg vmi másban mérik.
Pár napja, pont azután, h elhatároztam, ez így nem mehet tovább, és nem foglak olvasni , nem fogok rád gondolni többet, kikötöttem egy tök sivár helyen egy órára könyv nélkül, ahonnan elmennem se lehetett, se semmit csinálni. Egy darabig néztem azt a 3 db fát, ami jelen volt, meg a kerítéssel elzárt területet, amit erdő bejáratának is lehetett képzelni bizonyos szögből nézve, aztán próbáltam összerakni, mi legyen az ebéd, de a végén megint csak rád gondoltam. Rosszul esett nagyon, erre azt kívántam, h adj egy jelet. Butaság volt.
Aznap délután leírtál egy mondatot. Semmiképp nem vonatkozhatott rám, de az is dermesztő egy kicsit, mennyi véletlen egybeesés van kettőnk közt. Néha úgy tűnik, vmi kaján, unatkozó hatalom szórakoztatja magát velem. Milyen gyakorisággal használják az emberek személyes közléseikben a 'mészárszék' szót például?
Nem tudok szinte semmit, ha rólad van szó. Közben meg de. De abból, amit tudni vélek, semmit nem merek leírni. Az írást azonnal kifakítaná a nap, minden kiejtett szó érvényét vesztené. Mert azzal próbálkozna, ami: van.
| |
| 7. | [tulajdonos]: függöny | 2013-07-10 19:44 | Már régóta készültem arra, h elmegy. Próbáltam felkészülni a világra, magamra, és kitalálni vmit arra, h hogy viseljem el. Emlékszem télen néztem annak a vastagtörzsű fának az ágain át az elfüggönyözött éjszakai égre, az utcai lámpa narancsos izzásba vonta, de szinte természetes volt, aranylott tőle már hónapok óta minden.
Pedig akkor majdnem megtaláltam a kijáratot, benne volt az izzásban, mint tövig égő cigiben, (amiről egyébként leszoktam, mióta a Nagy Nemzeti Korrupcióra bólintanék minden vásárlással), h mért tévedés megragadni a napot. (A Napot, édes Istenem, meg pláne.) Az élet apró (vagy épp megsemmisítő) örömeinek keresése dehogy is megoldás, csak örömfüggőt csinál belőlem, gondoltam nagy bölcsen.
Egyetlen tiszta vágással kellett volna. Ha a kezedtől nem lehetett, nekem kellett volna. De eltoltam. | |
| 6. | [tulajdonos]: sztori | 2013-07-09 19:04 | Nem fogok történetet írni, mert se tévedni, se hazudni nem akarok. Legalábbis kerülném, h ilyen olcsón bukjak.
Maradjon történet a facebookos tevékenységem, maradjon a történet ajánlat az óriásplakátokon, a színes szóróanyagokon a postán, kísértés az értelmezésre, hogy az előregyártott fogyasztása láthatóvá tesz. Be nem váltott kupon, ami szereplővé avatna.
Besokalltam, no. Semmi nem kell, ha ennyire nyomul. Ha visszaélnek vele.
Mesélni amúgy se tudnék. Mert nagyon fáj. Amúgy se tudom, mi hogyan történt. Hogy történt-e valami.
A műtét után, még a kórházban - egyébként életem egyik legboldogabb időszaka - olvastam egy nagyon jó regényt, ami a végével kezdte a sztorit. Tehát mintha én most szépen leírnám, mi történik most éppen mindazokkal, akik a történetben (ej, de nehéz enélkül boldogulni!) érintettek voltak, leírnám kb 50 oldalban, aztán következő nagy fejezet leírná a helyzetet 1 évvel ezelőtt, szépen 1 kritikus héten végigvezetve (volt olyan), aztán az utolsó fejezetben megérkeznénk a kezdetekhez 2 évvel ezelőttbe és az legutolsó lapon ott állnánk egymással szemben egy kedd délután vmivel 2 óra után, de még fél három előtt és
és talán akkor rájönnék, h hogy volt lehetséges onnan idejutni.
Vagy talán, mint a kórházban olvasott regénynél is volt, rájönnék én is, h már ott, a kezdet kezdetén is ugyanez volt a helyzet, mint most. Hogy nem kezdődött el semmi. | |
| 5. | [tulajdonos]: akar | 2013-07-07 19:44 | Aznap, mikor kicsivel több, mint 2 éve kicsivel több, mint 2000 ft-ot fizettem vkinek gyakorlatilag azért, h azt mondja, szerethető vagyok, pár órával korábban a találkozón, ami miatt eredetileg felmentem Pestre, ami az egyetlen dolog volt, ami megmaradt a műtét utáni 'másképp kell élnem, mint eddig' elhatározásából, szóval ezen a találkozón, ami csalódás volt és az ajtók helyett, amiken át szerettem volna lépni,csak a dobozok voltak, amikből már megjöttem, de még mielőtt ez véglegessé vált volna, azt mondta az a nő, miután képtelen voltam neki megmondani, h mit akarok még az életemtől, hogy akkor mondjam meg, hogyha bárhol lehetnék és bárki, akkor mi akarnék lenni. Mert kell egy cél. Hallgattam. Aztán azt mondta, nem is baj, ha nem mondom, csak hunyjam le a szemem és képzeljem el. De előttem nem jelent meg semmi.
És ezt hoztam a cél nélküliségemmel a fejemre.
Most úgy vagyok, h szeretném, ha meg tudnám mondani, mit nem akarok. Hogy ne legyen értelmetlen? De hát kinek képzelem én magam? Tudom a választ, hozzam ki abból, ami van, hiszen mennyi, de mennyi. Hogy ne haljak meg úgy, h ne teljesítsem be, amiért megszülettem? Ugyan. Nem hiszem, h a fejlődésemről szólna, nem hiszem, h arról, h egyre közelebb Istenhez. Hogy szólna valamiről.
És mégis, ha meg tudnám, mit is nem akarok most, tudom könnyebb lenne.
(Tudod, olyan ironikus ezek után, h azért vetsz meg, amit szerinted akartam tőled. Mert akartam vmit. Szerinted.)
Nélküled: nem állapot-, de állandó határozó. Beleszülettem. A nevem Devatku. Isten hiánya. | |
| 4. | [tulajdonos]: deleted tweets | 2013-07-05 15:32 | 'it is easier if i do it for sy else. to go wandering and kill the beasts and find the treasure, the truth hidden, beauty, yourself
to lay them all before that person cos you are blessed to have sy to go wandering for, to believe you are worthy starting on any journey
but all is an illusion. your sacrifice is not accepted, not looked kindly upon. You think that is the end of your story, but you're mistaken
cos, to your surprise. you are still on a road, going on, he is with you as he never was, in the accidental beauty of a world of desolation.'
I also changed my cover to storms clouds around this time. And today I realised that he was caught in the same imagery at around the same time. Clouds, journey and loneliness. We were similar without knowing about each other's way of self-expression.
It does not mean connection, these images are trivial and have been overused so the chance between any two persons' paralel use of them is quite big. However, that is exactly the means the thing called 'love' trapped me by in the past. But I once revealed the trick. Pity, I can't remember what it was. Only that I was standing in the middle of a room and it was raining. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
