Kenyér köz 12

Hajnali három.
Lent káposztát főznek a Kovacsicsék.
A gangon kintmaradt száradó gatyák
szívják be először az egyre
markánsabb szagot.
Tök mindegy ki mit álmodott,
beszublimál zárt ablakokon
s az álmot gajra vágja.
e savanyú fekete mágia.
Ágyában az aszthmás néne is felül.
Éjjeliszekrénye mellett éjjeli edény.
Diaphyllinért matat
fullad, köhög, zihál
és letracheál egy Ventolin tubust.
Félbehajtott Népszabadsággal
pellül maga előtt  dohot s
dohog, hogy más népek átkozott
béle miatt  rossz ébredése.
Haragszik létre ,bűzre káposztadunsztra.
s momentán semmi dunsztja
mivégre  ébred.mindennap ugyanúgy
nehézfémektől terhesen a város.
Már láthatő szemben a tűzfal,a villámhárító,
az esőlemosta rozsdafoltok,
S egy tenyérnyi ég még ami látszik
arcánál fikarcnyival se kékebb.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.