Miért köpködtök?

Hétszámra rúgtuk a labdát.
Sötétedésig. Átkoztuk egymást, a
szitkok kifogyhatatlan tárházát
értük fel rövid évek alatt.
Soha nem csúsztunk el a
nyálunkban. S nem folyt egybe
a taknyunk. Szentek sem voltunk.
Miért? Nem tudom.
Miért nem tudom?
A megszólítás is nehéz a
kérdéseken innen és túl.
Egyszer leköptem valakit
csúfolt, nem értem fel, a
legkisebb voltam már akkor
is. Még.
Almát majszolok, próbálom
a hangütést, rólatok is csak
magamról, akár egy önfeledt
szűrő- vagy emlékezőgép.
Álltok a pálya közepén, mint
magányos zászlórúd, beszéltek, dühösek
vagytok, olyankor kizuhan valami a
szátokból és marad a szégyen tollam
hegyén. Az mindig kéznél van...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szél és Nap (Zalaegerszeg, 2000)
Kiadó: Tipotéka és Deák Ferenc Megyei Könyvtár