NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2025-11-06 02:03 Összes olvasás: 205957| 1726. | [tulajdonos]: Árkádia | 2023-01-05 19:06 |
Ma befejeztem néhány, az óévről félbemaradt könyvet. Utoljára Borbély Szilárd: Halotti pompa-kötetét. Ebben volt a következő vers:
Borbély Szilárd: Krisztológiai episztola (II)
(1)
A keresztények kezdetben nem szerették
a túlfinomult görög világot. Sem a siker
és a hatalom császárkori latin kultúráját.
Kinyilatkoztatásuk, a titok, amelyet
rejtegettek, a kétségbeesésről szólt, és a
megalázottak egymás iránti részvétéről.
Az evangéliumok nyelve mégis a görög
lett: az istenek, a csodák és a művészetek
nyelve. A görög Krisztus, aki Árkádiában
élt, a béke és az igaz barátság szavait
hirdette. Az emberi és az isteni határán
egyensúlyozva a szenvedésnek nem
tulajdonított jelentőséget. Hisz a szenvedés
olyan, mint a halál, amelynek nincs
súlya, mivel nem követi semmi. Ő volt
a Jó Pásztor, a juhok barátja. A Sztoa
filozófusai tudták, mit jelent az élet
rettenete, amellyel csak a mindentől
elhagyott ember szembesül. A Kereszt
magasában, az Ég és a Föld között
lebegő test erre tanít. De a filozófusok
már tudták, mit jelent a Semmi előtt
állni. A görögök a nyelvben istenekre
leltek, míg Európa a Szó és a Tárgy viszonyát
kutatta. Azt akarta tudni, vajon hová tűnnek
a szavak, miután a Lélek átlép a halálba. És
hová lesznek a tárgyak (a Test, mint
tárgy, éppúgy) az Utolsó Ítélet után?
A keresztények azonban a szavak és
mozdulatok viszonyát vizsgálták. Krisztus |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
