NAPLÓK: mizs: olvasónapló Legutóbbi olvasó: 2024-12-02 14:17 Összes olvasás: 28177| 97. | [tulajdonos]: saját halál és élet | 2007-11-03 06:05 | Rilke: Az áhítat könyve (részlet)
Saját halálát add meg, Istenem,
mindenkinek, azt, mi létében érik,
amelyben vágy volt, inség s értelem.
Nemes Nagy Ágnes fordítása | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 96. | Pálóczi A: köszönet | 2007-10-17 14:35 | | Jó legalább így képet kapni erről,miután a létért folyó küzdelem túlterhelése miatt nem juthattam el a piliscsabai "keresztényeumba". | |
| 95. | [tulajdonos]: morzsák16 | 2007-10-17 06:36 | már a konferencia alatt megfogalmazódott: ünnep
egy ünnepen veszek részt
mindenki másképp, de ugyanarról beszél – ami átjön, az a szerelmes viszony
gyönyörködnöm kell – persze játékosan
pajkos és cinkos érintettséggel
macskaléptek a kása körül
ami lehet forró, vagy már hűlő, a léptek forróak, mindenesetre
hosszúra nyúlt utazás, éjfél után értünk haza
aznap mégis hajnalban kelés – „ideje van” – s egy kopogtató verskezdet (versmag, verscsíra), nem az álomban, de közvetlen az álom utáni időszakban, ami még relaxált, túlálom-idő
s lassan sorokba rendeződik a versünnep-élmény, ahogy a tizenöt költő mintegy táncot jár a kása körül
ami nem zsákmány, ragadomány – illata is elég a túléléshez
Kása körül tizenöt kortárs költő
a piliscsabai kásakör
Pillanatnyi macskaorgazmusok,
Magról magra gyűlik, és kifakad,
A hattyú segge papírképes dolog?
Hímlőt kapott a bárány és a nap,
Kőműves Kelemen zokog a kövön.
Mindent átmérő partvisnyél rezeg,
Tükröd tükrében meglep valaki,
Arcot fordít feléd a képzelet,
Kitépett toll a lúdbőrt írja ki,
Sétáló mozdulat a Köldök-körön.
Énjeid hullnak és kísértenek,
Valami örökké magadra hagy,
A kezdet kezdetén volt a lehet,
Küllőgyöngyök közt egy bicikliagy,
Macskaléptek a hűlő kása körül.
(Miklya Zsolt)
| |
| 94. | [tulajdonos]: morzsák15 | 2007-10-17 06:34 | „A vers születése” – Vörös István
a verscsinálás egy fordítás esetében nem kérdéses
ami én vagyok, az énem egy tükörbe nézve – a tükör a szöveg
csak találhatjuk a választ – a válasz születik
a vers nem a szavakban van, hanem mögöttük
én csinálom, de a szellemkép én formálja meg
a vers szü-szü-le-tik (dadogva)
a poétikák ideje lejárt
eljött a költői otthonszülés ideje
állva, ülve, figyelve szülés
az igazi művészet nem rendteremtés a káoszban, hanem a megnevezhetetlen kiemelése a káoszból
a nyelv létrehozása a teremtés újraírása
az irodalom nyelv nélkül akar beszélni valamiről
persze a nyelv eszközeivel
kerülő nyelv alkalmazása – az anyanyelvünk
az olvasás ne legyen szekunder – legyen ez a létezés
a következetlenség az egyik legszebb... /?/
persze a fékezett poétika is poétika
| |
| 93. | [tulajdonos]: morzsák14 | 2007-10-17 06:34 | „Személyesség versben és prózában” – Tóth Krisztina
mindig megképzik valaki, személyes lírai én
líra – nagyon sok álomanyagot, törmeléket használ
a versnek is van egy köldöke – ebben örvénylik a személyiség
„A havak éve”
minden versnél van valami megnevezhetetlen tudása a szöveg határairól (Schein G.)
csak cím – de már tudta, hogy hosszú, elégikus vers lesz
írás közben úgy érezte, már egy meglévő vers ritmusára íródott
„Utoljára Szabadszállásra mentem, a hadak vége volt” – ebből lett a havak éve
„küllőgyöngy” – a vers köldöke
e köré fűződött, szerveződött a vers
egerek háborúja /mese/ – milyen sajtzászló alatt harcolnak?
jó oldal: trappista /és nem ementáli vagy mackó – egyik se harcos/
rossz oldal: gorgonzola (a mozzarella és a pálpusztai is szóba jöhetett volna, csak egy hajszál választotta el)
| |
| 92. | [tulajdonos]: morzsák13 | 2007-10-17 06:33 | „Miből lesz a vers?” – Lator László
„A kezdet” című versről
Mi van a vers mögött? – a hátsó tartomány
„a terepszínű testek elhelyezkednek a tisztább halálba”
/a II. vh. végén Kárpátaljától ment gyalog Makóig – három hétig tartott/
az egész szörnyű hulladék – a fegyverek, sisakok, gépalkatrészek – mint színpadi díszletek
„tisztább halál” – a fogalmiság felé fordul
„az erjedés bölcs vegytanába”
gyerekkori alapélmény: szüntelen rothadás, teremtődés
trágyaszag – ambivalens: undor és gyönyörűség
„Sűrű levében a tavalyi szalma / a maró lúgot ronthatatlan állja / vörheny csigolyák közt okker huzallal / épült másolhatatlan statikája”
egy szalmaszál, ami egy kalászt hord a tetején – az ember által nem utánozható
„az ultramarin ég egy ujjnyi csíkja” – /fiatalkorában festőnek készült/
„a kékszívű fehér acetilénláng / váratlanul a horpadt ég felé tör”
„a mozdulat már-már megüli fészkét”
a háború utáni érzés: optimizmus, megváltjuk a világot
mégis ott – megjelenik a kétely
„derül, sötétül, változik a háttér, / kiválik az egyetlen lehetőség”
a fordulat éve – egy rossz determináció következett be
egy csomó véletlenből, esetlegességből kiválik az egyetlen lehető sors
az elszalasztott sorsok az életünkön átsütnek
kialakul az egyetlen sorsunk a sok lehető közül
morális kérdés is – parancs
Makó – a szellemi nagykorúság elérése
szigorúan ellenőrzött asszociatív technikával készült vers
//a vers és az esszé megjelent: Forrás 2001/7-8.//
| |
| 91. | [tulajdonos]: morzsák12 | 2007-10-17 06:31 | „Figyelem, tudás, pontosság – némi anarchiával” – Vasadi Péter
jó, a verset csinálják
de mit csinálnak, ha nem születik meg
a techné és a misztérié összefonódik
és még valami – permanens lelkesültség
a matéria mintegy szakrális szeretete
a valóság harapása
ösztönösen ellenszélbe, ellenem szélbe fordulok, magam sem tudom, miért
fölfogni – estében, hulltában – a dolgot
résen lenni, de nem siettetni
a gyűrődéseket majd – lehet, hogy attól lesz szép
tanulni – lenni, akihez tapadnak a jelentések
a tudott dolgokat látni
nagy, népes, friss a jelentések, esetek tábora
minden érdekel
ha letelt valaminek az ideje – elfordulok, mert már valami más vár
nem reggel 8-kor vagy du. 3-kor – mindig ideje van az írásnak
a visszafogott türelmetlenség termékenyít
érintetten – csak akit megérintettek, az érinthet meg igazán
a poézis nem hisz a drogokban
költészetre nem minden méltó, de a költészet mindent méltóvá tehet az írásra
mindegy miről, de nem mindegy, hogyan
királyi szolgálat
van valami mindig, ami magára hagy
ilyenkor szabadság van
egyszerre vagy alany és tárgy
rajta, neki kell ülni – ez a megoldás
a valódi történet /a belső történet/ történés
a költészet megtestesítő térerő
| |
| 90. | [tulajdonos]: morzsák11 | 2007-10-17 06:31 | harmadik blokk:
„Apokrif orthodoxia – a szent és a profán”
„Lázálom – Egy Ted Hughes-vers születése” – Gergely Ágnes
T. H. élete végén írta legjobb verseit (1930–1998)
felesége az amerikai Sylvia Plath /öngyilkos lett/
„Ön összetéveszti a költészetet a hisztériával” /egy angol professzor/
/T. H. felesége halála után (1963) minden évben verset írt Sylvia születésnapjára/
regényként olvasható verseskönyv
nagyszabású költő élhet hisztérikusan
nem írhat hisztérikusan
amerikainak lenni Európában - /tíz évvel/ a II. vh. után eléggé kísérteties
/”Anglia olyan mocskos. Csak a tenger moshatja tisztára”/
Ted Hughes felesége haláláig nem látott kísértetet
/”A te Párizsod, úgy gondoltam, amerikai”/
„Visszatartottam tőled a magam Párizsát. Az én Párizsom annyi volt csak, hogy nem német.”
„Túl tiszta vagyok hozzád. Mindenkihez. A tested fáj nekem, mint Istennek a föld”
T. H. nem Sylviával kegyetlen – önmagával
mindkettőjüket nehéz fordítani – kínlódva írtak
/Ted Hughes: Az ajánlatok c. verse és Gergely Ágnes esszéje a Holmi 2007. augusztusi számában/
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 89. | Miskolczi: morzsák | 2007-10-16 10:04 | | Ez nagyon klassz! Jegyzeteim jutnak eszembe, amit vizsga előtt kellett visszafejteni. Köszönet, hogy megosztod velünk. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 88. | vanda: köszönöm | 2007-10-16 07:09 | | mizs. nem lennél te, ha nem adnád ezt nekünk. köszönöm. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
