NAPLÓK: mix
Legutóbbi olvasó: 2025-09-18 04:14 Összes olvasás: 158182| 91. | [tulajdonos]: mottó: JT: | 2007-08-15 20:50 |
"Fuss ember kiált a fa fuss ember kiált az ég ami soha nem is volt fussatok lelkek a testek elől"
Rilke: Az olajfák kertje
(Vas István)
A szürke lomb alatt ment fölfelé
az olajtájjal egyszürkére válva,
s csupapor homlokát befekteté
mélyen a forró két tenyér porába.
Minden, s ez is. És ezzel véget ért.
Most menjek, míg vakság terjed a szememben,
s miért akarod mondatnom, miért,
hogy vagy, mikor nem talállak magam sem.
Nem talállak. Magamban, itt vagy ott,
másban, sehol már. E kő is halott.
Nem talállak már. Egyedül vagyok.
De a minden szomorúságot érzem,
melyet általad enyhíteni véltem,
pedig nem vagy. Ó, név nélküli szégyen...
Később úgy mondták: angyal jött az éjben-.
Miért angyal? Jött csak az éjszaka
a fák között egykedvűen lapozván.
Álmában rezzent némelyik tanítvány.
Miért angyal? Jaj, jött az éjszaka.
Az éjszaka megjött s nem volt szokatlan,
ilyen éj száz is eltelik.
Alvó kutyák és kövek szerteszórtan -
csak úgy volt, amilyen éjszaka sok van
s mind csüggedten vár másnap reggelig.
Ki így imádkozik, nem látogatja
angyal, az éj nem őt segíti föl;
a magavesztőt minden hullni hagyja,
ilyen fiút vet prédául az apja
és nem fogad be semmi anyaöl. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
