leállósáv: fészbukpoémák15

NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2025-05-09 10:02 Összes olvasás: 28940

410.	[tulajdonos]: fészbukpoémák15	2021-06-03 15:10
175 ásatási terület azt hiszem újra meg kellene határoznom -- legalábbis magam számára – a boldogságot nem nem akarom poénra venni mint JA a maga halhatatlanul morbid meghatározásában komolyan úgy érzem hogy volt van és lesz még minden állapotomban olyan pont amikor feladom a görcseimet és ernyedt semmittevéssel szemlélem azt a pusztulást ami a szemem előtt – akár a jövőben látva is – zajlik függetlenül attól hogy milyen és mekkora sajnálathullámok alól kell felszínre küzdeni újra és újra magam – beleértve természetesen az önsajnálat hányásszagú torlódásait amik akkor is létező valamik ha a letisztultnak hitt értelem teleszájjal röhög rajtuk – hm megint ez a fogalmi csapda sehova sem lehet tőle lépni nincs se táguló se szűkülő tér nélküle hinni hinni és hinni még akkor is ha kurva sok világmegváltó lézeng bennem és egyikük-másikuk már az üdvösségét is eladná egy-egy gyönyörű együttritmusban dobbanó szívmásodpercért csak azért hogy belezuhanhasson a megváltó kételkedésbe megteremtve ezzel a haldoklás eszményi körülményeit (vagy kizárja) saját valóságában 210515 176 most május közép a kert nem hiszi el de érzi hogy tavasz van és tétován figyel az esőtől burjánzásnak indult gaztömegben hol mi maradt meg és melyikből lehet virág még jövőre is 210516 177 adók és járulékaik kurvára nem értem hogy mi ebben a probléma mármint abban hogy egy nyakig lezüllött országban (fejbúbtól számolva és természetesen csak mentálisan) hogy aki gazdag az miért ne élhetne úgy mint aki gazdag ezzel is serkentve azokat az állampolgárokat akik lusták tehetetlenek a gazdagsághoz vezető út megteremtéséhez nincs érzékük – vagy elnézték valahol az útelágazást – hogy megfelelő társadalmi szinten megfelelő módon gondolkodva megfelelő felelősséggel úgy csiszolgassák elképzeléseiket ahogy az a megfelelő társasági kör elvárásainak és engedékenységének megfelel aki ennek az egyszerű – mondhatnám primitív – normának sem tud megfelelni az pedig üljön a kispadon vagy a lelátóhoz illesztett (illő) seggel nézze a nagy játékosok nagy játékát olyan intenzitással mintha ő is köztük lenne és piszkosul örüljön a látványnak amit kap ha kap és legyen hálás az isteni kegynek ha tanúja lesz egy olyan megmozdulásnak aminek létrejöttéhez ő is hozzájárult a zsebpiszoktól megtisztított pénzecskéjével és legyen is rá büszke mert mikor tudott volna ő egy nyamvadt katedrálist vagy vadászati kiállítást összehozni de akár stadiont is építeni egyedül vagy legalább botlábaival bemutatni egy zidane-kombinációt na ugye a pénz mindenképp szóródik szerteszét így legalább itt-ott még látszatja is van hogy volt 210519 178 egy hamleti monológ sikerületlen változata néha elhatározom (tulajdonképpen ez is egyike az üres kiszólásaimnak mert nem néha hanem mindig elhatározok valamit valamit ami mindig ugyanaz és ha bármiben is elhatárolódnék tőle úgy érezném hogy azt a magam tagadnám meg vele aki nyolcvanöt évig úgy tartott ki mellettem mintha én lettem volna ő és ő csak csendes megfigyelője kikötésre alkalmatlan partszakaszaim lassú elhaladásának) hogy a jövőbeni jelenekben kizárólag a mindennapi tapasztalatokból könnyűszerrel levezethető (kihámozható) problémamegoldásokkal terhelem az agyam mint például elmélet és gyakorlat „az” társadalom milyenségeiben avagy szemléletváltások közösségi érlelődésünk hűbéri köztársaságában 210523 179 napi brrr hideg tavasz és rettentő rideg a mélyből felkínálkozó itt-ott együttérzés ami hát ugye senkinek sem számít mert mire kinek is szánhatná ha mégis váltani akarná didergő testét egy másik didergő testre mire és mitől lenne manapság üzlet egy egy az egyben átcserélt érzés komplikált ez is bár egy házmesteri agynak semmibe sem kerül ezen is átlátni egyből tudja a célt a belelátott okkal vagy ok nélkül de olyan mindegy ez is amikor várja magunkról a döntést vele szemben a féltérdre alázott vagy nem is egyszerűen nincs ott ahol ott van az idő (bár május van annak is a vége) nem oldott meg semmit hiába is vártuk s ha majd június lesz az sem old meg semmit és ha meg is oldja csak egy rántás és el is köti végleg 210525 180 magánokirat írás nem hiszem el hogy igaz vagyok egyetlen szót sem hiszek abból amit szavakkal ki tudnék vagy akár más is ki tudna fejezni rólam az igaz hogy ez csak előzetes álláspont de bármennyire is az egy feltételesen megelőlegezett igazságtartalomnak mindenképpen jegyződnie kellene ahhoz hogy közöm legyen – tudom nem szerencsés álláspont – a magam valóságához de hangsúlyozom hogy nincs és nem is volt soha így – amennyiben közelebbről szeretném megfigyelni az én-masszát – igen így olyan létezésmassza ez a valóság ami felszakadozott kontúrjaival leginkább egy kontúrjaival folyamatosan felszakadozófélben lévő valósághoz hasonlít igaznak tűnök aki a köré telepített – állítólag állandó – pontokhoz viszonyítva próbálja meghatározni magát de mint a bevezetőben jeleztem is eddig sikertelenül a két lehetséges ok közül az egyik hogy a létezésem tudatos önátverés a másik hogy abban a társadalmi közegben amiben évek óta figyelem magam megtörténhet minden és nem történik semmi 210527 181 ki tudja mennyi jön még és minek is számolgatni jön és durva lesz szavát nem érted de ha érted is magadba fordulsz tőle és ott maradsz és bámulsz ki mint aki érti is nem is hogy a fenébe történhet meg veled hogy megint börtön vagy és az őröd is magad és ha nagy a pofád belecsapsz kuss legyen figyeled a rések tágulását idomítasz pókot egeret számolgatod egyszer egy az mennyi és ha többnek jön ki biztosra veszed valami trükkel átvertek megint egy-két másodpercre a győztes te leszel vagy évtizedig a jófene se tudja hogy most és hogy kinek mennyire telik a hitéből 210528 182 történelmünk erkölcsi mintázatai csetlő-botló fantáziajátékokba gyűrt ámítások sorozata az egyén szuggesztív pózán átmásolt önérdek leosztott szolgaszerepekkel hogy ez másképp is lehetne fel se merül vagy ha mégis legfeljebb szórványjelenségként kizárólag a népmesékben 210531 183 pont a pont végén úgy érzem hogy erről kell beszélnem akkor is ha szemernyi kedvem sincs hozzá állok itt a magam szent (vagy még csak annak hitt) elhatározásával hogy innen és ebből egy tapodtat sem amíg ki nem derül az igazság ami ugyan mindig és most is köztudomásúan változékonynak tűnik de valami apró reménysugárféle táplálja bennem a reményt hogy egy igazán tökös kiállással el fogják hinni nekem hogy próféta vagyok az Istenem erős és megbízunk egymásban és ha a mindenség kvarkjai is úgy akarják – amihez összességében mindannyian is tartozunk vele együtt vagy benne (ez kicsit még zavaros de ezt fogadjuk el az újszerűség spirituálitásának kicsit még ingadozó szimptómájaként) – jogosan hirdethetem hogy a lopás (legyen az csak egy kiflicsücsökvég elcsócsálása is) az üzletemben bűn ellenben a hatalom által megszerzett (és juttatott) javak helyesen megszervezett és megszerkesztett jogi eszközökkel megtartva és osztogatva a maga valóságában nem hatalommal való visszaélés hiszen közvetett és közvetlen hatalomtechnikai eszközként alkalmazódik és így nemhogy jogos de szükséges helyzetekben szükségszerű szervezetfenntartó és erősítő eszköznek minősül 210603

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!