leállósáv: fészbuk-poémák 8

NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 05:24 Összes olvasás: 26342

403.	[tulajdonos]: fészbuk-poémák 8	2021-01-11 22:58
106 képlékeny képtelenség egyszerűnek ígérkezett ez a mai reggel nincs internet villogta a képernyő és éreztem ahogy a „nincs” havas mezőként távolodva lassan de szinte biztosan megközelíti majd nagy valószínűséggel el is éri a semmit valamit kezdeni kellene magammal hogy ne legyek ennyire kiszolgáltatva a híreknek többnyire elég csak a címeket átfutni a hírportálok kínálatain benyitni itt-ott kicselezve a kommentszekciók iszapkrátereit ami persze nem mindig sikerül fogyatkozó agysejtjeim már nehezen bírják az iramot így néha kénytelen vagyok a reggelihez benyugtatózni a „hogy a francba jutottunk el idáig” állapotmeghatározást hogy kiérdemeljem feleségemtől a reggeli kávém de ma olyan jó kis karácsonyelőtti coviddal fűszerezett hangulat keveredett ki a kivédhetetlen helyzetből eleve az a gondolat hogy csak ketten és kettőnkre főzni – de rendelni is bármit – hülyeség és maradok a zsíroskenyérnél csípős – veszettül csípős – almapaprikával amitől aztán elkezdtem rettenetesen sajnálni magunkat kettőnket mígnem a lányom telefonjára kiönthettem az egész addigra már kráterként fortyogó de kitörni képtelen depresszióm amire szegénykém csak annyit hogy „ő jön” „majd itthon lesz” „megoldjuk” amire én a bunkó: miért? meg akarsz ölni? 201218 107 piszkosul leegyszerűsített szemforgatás hogy legyen valami ami nincs de csak valójában nincs mert látszólag azért van ütköznek az elvek rendesen egyik-másik látványosan rongyait rázva mutogatja hogy ő aztán nem ő soha ő inkább legyen ismeretlen a kor számára de nem adja áron alul a hitét hitébe dagasztott tehetségét – vagy fordítva – tehetségével mívesre formált makacs igazságát ami mint egy mesebeli varázsköpeny képes mindent tisztán látni és láttatni a nagy szarkeverő jelen orgiáiban de az is lehet hogy ellenkezőleg mutatja ugyan a tükör a nagy kenegetést de ha egy laza kézmozdulattal letörlöd többnyire máris azt látod hogy inkább ne törölted volna le szép lassan – ez csak egy hülye közhely nálam mert többnyire nem is annyira lassan – ellep mindenhol mindenben mindenkit a normalitás a nagy közös érdek hogy kibaszottul jó lenne jól élni itt és most minden más lehetőség maradjon meg a hülye – najó félhülye mert a másik fele megbízhatóan nem az – érdekközösséget tagadó szarkeverőknek akik bármennyire is értelmezhetetlen jelenségként de valami csoda révén még itt-ott léteznek mert mi lenne velünk ha még ők sem viselnék néha szégyenkezve ugyan mintegy megalázó félreértésként az érdeknélküli érték kigúnyolt gönceit 201220 108 az egyszerűség vetületeiből minden politikai rendszer mechanizmusa olyan mint a lopótök gondold végig kiszív a nagyközösből aztán körbetölt semmi izgalmas nincs a működésben bár könyvtárakat meg lehetne tölteni a jelenség irodalmával másodpercenként születik belőle egy-egy akadémiai székfoglaló és felejtődik is el rögtön a folyamatosan képződő változatok tükröződéseiben de maga a tény ami alapján és ahogyan az olyan egyszerű mint a legócskább zsebtolvaj-trükk azzal a különbséggel hogy abban azért van némi kockázati izgalom 201221 109 ünnepköri utóhangulatok és a Somniosus microcephalus életmódja nagynéha verseket idéz magába többnyire a sajátjai régmegélt gondolatvetődések rengései között itt-ott felbukkanó mások próbálja értelmezhetővé simítani őket a számukra már értelmezhetetlen jelenben a fókusz én vagyok mint minden szándékom ellenére mindig van olyan is amikor – de ez a ritkább – úgy érzi hogy Isten megtestesített szavaként létezik ilyenkor nagyobb a valószínűsége hogy csak kibonthatatlan csendjét hordta ki magából hordja az idő kezdete óta az időm végezetéig méricskélve vele a holt bolygók közötti végtelenbe szakadt végtelenségeket de mostanában valahogy ez is mindeggyé vált akár a meddig mióta távolságok abszurd bizonyságai amikor összefutok a szerencsével sosem kérek tőle semmit de szívesen elvinném a sorba nem állók láthatatlanul is látható sora végére indulatosabb hangulataimban sorfala elé hogy kicsit elgondolkodjon hogy kiknek osztogatja magát és kiknek nem és hogyan esténként kurva hideg van az utcákon pedig a szél most nem fúj hó sincs emberek se nagyon így aztán a tömegközlekedtető járművek is ritkán mondhatni olyan világ készül mint a grönlandi cápa otthona nyirkos (kurva hidegnek mondanám de köt a fogadalmam hogy egy írásban csak egy ocsmánykodás) hideg és mélységesen kilátástalanul hosszan tartó életet biztosító kilátástalanul hosszantartó élet a maga érzékszervi relativitásában https://www.origo.hu/tudomany/20180919-az-513-evesre-becsult-gronlandi-capa-meg-joval-a-mohacsi-csata-elott-szulethetett.html olvasom hozzácsapom a Wikipédián található információk hasznosítható részét és képződik egy analógia a társadalmi áramlatok emberszörnyei az államrendszerekben képződő irányítási szokásváltások mint mikor majd a halott bolygó utolsó lényének hasából rágja ki magát a győztes utód 210104 110 egy kísérlet megkísértése hiszem, hogy meg tudja szokni az ember a semmitgondolkodást. ahogy a semmittevés megszokására is rákényszerítettem magam, ugyanúgy ez is megoldható, csak nem kell megijednem. az első időszak kellemetlenkedő kudarcai acsarkodni fognak rendesen, annak ellenére, hogy rohadt magas elefántcsonttornyot építgettem részükre – szebb és okosabb lett, mint a csak láblógázásra alkalmas kertem – de itt majd folyamatosan hadakoznom kell a szökevényekkel, pedig sem ajtót sem ablakot nem faragtam rá, és még kiszáradt vizesárkot is futtatok körülötte, telis-tele tűzdelve kihegyezett karókkal, és kamaszkoromból idáig cipelt füstölgő gyutacsú kis izékkel (akkor sem tudtam mire jók, és most is csak azért szórtam meg velük az árkot, hátha kiderül hogy mégicsak valamire). akartam még gondolkodni egyéb, újszerűbbnek tűnő, megoldáson is, de a végén rájöttem, hogy színtiszta hülyeség amit csinálok, mert így aztán tényleg csak a végelgyengülés (vagy egy erőteljesebb covid-jobbcsapott) fog véget vetni a semmirőlsemmitsem gondolok mesebeli elérhetetlenségének. 210105 111 szerteszét jegyzetelt szavak a hatalomról ha a tényleges hatalom bármiféle önmeghatározásával találkozol a menthetetlenül képződő hit elfogadása előtt az első lépés megnézni a hatalmat képviselők csúcsvezetőjének aláírását és következtess ki belőle bármit kezdj el kételkedni ítélőképességed józanságában kivetített agyi torzulásaid tükörképét nézed és ehhez is kell igazítanod a magadba eresztett „óriások” megnyilvánulásait képződjenek azok bárhol bármikor bármilyen helyzetben fogadd el és ne Platon államelméleti szerepjátékait keresd elfuserált agyad tengermély sötétségében a jachton napfürdőző őfőméltóságok magánéletében se kutakodj ez van nem tehetsz róla ahogy egy világhatalom egyetlen polgára sem tehet arról hogy a demokráciába vetett hitét egy debil tudatalatti örvénylő tölcsérébe dobta az biztos hogy a demokrácia nem tökéletes és időnként felszínre löttyenti azt is amiről jó lett volna nem tudomást vennünk például hogy még mindig létezik és piszkosul kötetlen eszközrendszerével piszkosul hatékonyan tudja hullámoztatni egy nem pontosan meghatározható közösség talapzatait porszívónk elromlott hetekig kerestem a neten egy nekem tetsző vonalakkal színekkel rendelkező turbócsapatásos könnyű családtagot a távozó levegő – egy „zseniális” tervező szépérzéke okán – a földfelszín felé irányítva tökéletes precizitással kifújja a szőnyeg több évtizede betapadt szöszmöszeit (garantált tüdőgyulladás) tulajdonképpen ez is egy társadalmi folyamat mondjuk a demokrácia fejlődése persze termék ez is morális értéke nincs bár miért ne állíthatnám azt hogy de igen van morális értéke hogy a fenébe ne lenne ha úgy veszem hogy a moralitás alapja a többszörös önérdek 210109 112 nem nem vagyok rendszerspecifikus teszem is hozzá rögtön hogy sajnos sajnos mert hangulatilag így képletszegényebb vagyok nehéz az innen-onnan beszivárgó kiegészítéseket összekotornom ahhoz hogy – legalább időnként – egésznek érezzem magam mindig újabb és újabb kiegészítésekre van szükségem amit időnként már magam előtt is restellek mármint azt hogy úgy működöm mint egy lendkerekes autó ami ha nem kapja meg az újabb működéshez szükséges energiát ott ragad a legutolsó sarokban ahová az utolsó – remélhetően irányzott – lökéstől sodródott és csak akkor vált helyet ha valaki belebotlik véletlenül vagy szándékosan ebben a helyzetben az ilyen finomkodó differenciálások már inkább csak rontják mint segítik az önérzetet persze át lehetne értelmezni ezt az állapotot kedvezőbb megközelítésbe is de a tény tény maradna hogy mások véleménye nélkül még akkor sem értem magam amikor már egyre tisztábban látom működésem – de maradjak továbbra is szerény: cselekvésképtelen életem – következményeit utódaim nihilizált jövőjében 210111

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!