NAPLÓK: kéretlen intimitás Legutóbbi olvasó: 2024-11-20 13:31 Összes olvasás: 16442| 169. | [tulajdonos]: Na szép, Irodalom! | 2023-07-10 10:26 | Lehet jobb verseket ír, mint amennyire komolyan veszi az írást.
Igen, lehet.
De annyira nem ír jól, hogy ellensúlyozza vele az érett kort, a lógó hasat, a rövid combot, és a nemtaníthatóságot. | |
| 168. | [tulajdonos]: Szótár | [tulajdonos]: edzem az akaraterőm | 2023-03-11 08:44 | Edzem az akaraterőm
Popper Péter Belső utak című könyvére emlékezve
*Anaten: analytical attenuation (analitikus gyengülés) rövidítése.
A túlélés tudományából L.R.Hubbard
Analitikus gyengülés az, amikor az elemző elme eltompul. Agyi ködnek is mondják.
Sokat segít egy természetes vitaminkomplex, én az AMWAY Naponta vitaminját szedem.
Nem másodsorban, nem elhanyagolható módon, az OMEGA 3-at, ugyanonnan. Számomra egyetlen megbízható, általam is tesztelt forrás.
Az utóbbit most kezdtem. Mondhatom, forradalmi változáson kezd átesni a szervezetem
Árréssel nem tovább értékesíthető. (Nem „azért” mondom.) Vagy, naponta egy evőkanál hidegen sajtolt extraszűz olíva olaj.
A hal, a tenger gyümölcseinek fogyasztása is hatékony lenne, ha nem a tengerfeneket kotornák ki érte, s nem lenne annyira szennyezett.
Ne feledkezzünk meg a mozgásról sem, amit naponta végzünk. Ha csak egyetlen tanácsot adhatnék az élethez bárkinek, ezt mondanám: Tegyél meg naponta 8-10 ezer lépést (6,7 km, 1,5 óra), lehetőleg tiszta levegőn. Gyors lépést, juttasd oxigénhez a sejtjeidet! Elkerül a kórság. Cukorbetegség, magas vérnyomás, influenza. S ha mégsem, enyhébb mértékű, lefolyású lesz, s ha elég hosszú ideig végzed, egészséges maradsz, egészségesebb leszel. Ahhoz képest, amilyen állapotban most vagy. S az írás is könnyebben, jobban megy majd. Vélhetően, és megtapasztaltan.
| |
| 167. | [tulajdonos]: A költő bal lába | 2023-03-10 09:14 | Érti? Nem érti? Hát persze hogy érti! Fel is van háborodva.
Pedig, ha tudná, mennyire tisztelem lángelméjét.
Azok közzé a zsenik közzé sorolom, ahova Hubbardot is.
Bár nem annyira sokoldalú.
Szekta ide vagy oda. Azért nem ajánlom, hogy a közelébe menjetek! Brrr! Egyébként, Hubbard író is volt. Verseket is írt, tehát miért ne idézhetné valaki egy költészeti portálon a bölcsességeit. Meg fotós, meg zeneszerző, meg mérnök, alapból, mérnöki aggyal is rendelkezett, és a világ összes vizére volt hajóskapitányi engedélye. Hajózott is.
És nem felelős azért, ami a halála után történt, a felfedezései rendszerével, az akkor még nemszektájával.
| |
| 166. | [tulajdonos]: Féline | 2022-01-01 02:22 | András két tanú előtt azt mondta a buszmegállóban.
Ildikó teljesen levettél a lábamról.
Úgy érzem, adósod vagyok.
Nevettem.
A csillagok együttálására hivatkoztam.
Azt mondta, Neeem! Elnézett, fel, balra.
És megismételte.
Úgy érzem le vagyok kötelezve neked.
Teljesen levettél a lábamról.
S tényleg a mimimikája, a testtartása alátámasztja amit mond.
Az jó! Mondom nevetve.
Leával és Bogival jött, én meg a buszmegállóban álltam.
Boldogan, örvendezve búcsúztunk el,
Boldog karácsonyt kívánva.
Látszott mennyire meghatódott,
mennyire boldog! És én is. Tényleg.
A buszon olvastam el, mit írt a könyvébe, amit adott.
VEZSENYI ILDIKÓ JÓ KÖLTŐ!
S tudom, hogy így is gondolja.
Megkérdezte beíratkoztam-e a második félévre?
Mondtam, hogy igen.
Küldjek verseket, és elküldi a Szofának.
(Persze azóta sem küldtem.
Nem tudom mért csinálom ezt?)
Mikor a könyvbemutató után, kértem tőle egy dedikált példányt.
tanácstalanul forgatja a könyvet a kezében. Nem tudja mennyit kérjen érte.
10 € van ráírva.
Fizethetek Fonttal? Van nálam Font. Támadt bennem a hirtelen ötlet.
Hú, de jó, monja, mert holnap reggel utazik Londonba.
Na de, van tíz Fontosom?
Előveszek egy ropogós ötöst, meg egy ropogós 20-ast a pénztársámból.
Vadi újnak látszanak.
Egyik kevés, másik sok.
A keveset választja, természetesen.
Visszaveszem az előtte felmutatott pénzt a tárcámból.
Van egy ötletem. Belegyűröm az egyiket a másik kezembe.
Ökölbe szorítva előrenyujtom, választásképpen.
Mindenki kíváncsian nézi, mit csinálunk?
András izgatottan mondja, a jobb legyen.
Na de neki vagy nekem jobb?
Értetlenkedem.
Rámutat a bal kezemre.
Kinyitom.
Abban van a 20 Font-os.
Ügyes, mondom elismerően, nevetve.
Mindannyian nevetünk.
Hisz el kell fogadnia, ha belement a játékba.
Ami tulajdonképen egy performansz arról,
hogyan veszem le a lábáról a tanáromat.
Persze fogalmam sincs mit csinálok.
Hajt a rögtönzés szelleme.
Újra szinpadon állok.
Boglárka, és Lea is eljöttek.
Izabella, és még valaki, s én Erzsikével.
A többieket nem ismerem.
Mikor átadom az ajándékokat, András leül az asztalhoz dedikálni a könyvét.
Nézem a kezét, de nem tudom mit ír.
Gondoltam, a szokásos szöveget.
A virág rajzolásánál tart éppen.
Mondom, bontsd ki az ajándékot!
A középső csomagot.
Kibontja a masnit, kiemeli a papírból a fekete-fehér- piros domborművel bevont üveget.
Álmélkodva forgatja az asztalon.
Mi van benne?
Gondolom, bor.
Mondom, de nem tudom.
Nem lehet meginni, mert nem lehet felbontani,
hacsak nem törjük fel a macskákat ábrázoló domborműves bevonatot.
Mondom, olyan ez, mint amit a versedben írtál. A költö vágyakozva nézi a pamlagon nyujtózó, szőrét nyalogotó mácskát, de nem mer feléje nyulni,
hogy megsimogassa, mert fél, hogy elutasításban lesz része.
Nevetünk.
Te is csak vágyakozhatsz az üveg tartalma után.
Maximum az üveget forgathatod a tenyeredben.
Valahogy az egész olyan, mintha előre meg lett volna rendezve.
András hív, előre megy az üveget a kezében tartva a franciákhoz.
Bemutat nekik.
Kezet fogunk.
Kérdezik, tudok-e angolul?
Nem, sajnos.
Pötit.
Teszem hozzá.
András kéri, fényképezzen le bennünket valaki.
Egymás mellett álva, ő az üveget, én a könyvet tartom felemelve, kifelé fordítva a címlapot.
Lea és Erzsike fényképeznek.
Reggel utazom én is, Bélmegyerre.
Reggel a kapun kilépve hallom, repülő zúg a magasban.
Biztos az Andrásé, gondolom magamban.
Boldog elégedettség tölt el.
Alíg várom, hogy jegyzetet készíthessek
a tegnap, 2021. December 23-án a Nyitott Műhelyben tartott
Petőcz András Féline című, francia kiadású könyv bemutatóján történtekről.
Így vettem le a lábáról a tanáromat.
*
Esési lánc
Új szem kapcsolódott az esési lánchoz.
A Délivel szemben, egy pincebolt lépcsőjén,
nagyot tanyáztam, a kezemben az üveg ajándékokat tartalmazó csomaggal. A mézzel és a borral. A bal térdem megütöttem.
Egy férfi vásárló felsegített.
A bifokális szemüvegemnek köszönhetően, nem ott volt a lépcső, ahol láttam, ahova néztem.
Szaloncukrot kerestünk volna, Erzsikével.
De ugyanazok voltak, mint a Spárban.
Úgyhogy hiába estem el. Pontosabban le.
A boltos figyelemre sem méltatta az esetet.
Átettsző, vastag, műanyag függönycsíkok, félhomály, vaslépcsők vezettek a mélybe, amin bárki megcsúszhat. Óvatos voltam, figyelmes. Ezért azt gondolom utólag, az új szemüvegem volt az oka. Figyelmeztetett is rá az optikus. Most láttam kárát, hogy nem gyakoroltam be a használatát. De az esést igen. A legnagyobb mutatvány az volt, mikor félemeletet bucskáztam le a földszintre, Karagicsék ajtaja elé. Azt senki nem látta, de most Erzsikét jól megijesztettem ezzel az legújabb eséssel.
| |
| 165. | [tulajdonos]: s.o.s | 2021-05-27 00:47 | | Segítség! Nem bírom abbahagyni a naplóm olvasását. | |
| 164. | [tulajdonos]: Így látom én | 2021-05-27 00:37 | Majd holnap! Talán. Ha meg nem gondolom magam.
| |
| 163. | [tulajdonos]: edzem az akaraterőm | 2021-02-15 09:58 | 9:58
10:29
10:56
11:23
11:27
12:35
12:51
12:56
14:17
14:36
észre sem vettem mikor harangoztak
valahol leraktam a telómat
mostanáig kerestem
aztán, feladva egy időre, még valamit, egy konyharuhát, utoljára, vaktában felemeltem az ágyról a mosott ruha kupac széléről, s hát nem alatta volt?
pont úgy, mint a tudatomnak
plusz a mézédes szőlőtől bekómáltam
tisztára anaten lettem
picit szundítok, kedves engedelmetekkel, ha nem baj
őrködjetek addig!
el akartam indítani a mosógépet
elfelejtettem hogy nincs áram
mikor mint problémát jelöltem meg, hogy még soha nem jutottam el az orgszmusig koitusz (tosz, megtosz) közben, azaz hagyományos úton, csak önkielégítéssel, vagy nyelvvel, ami egyébként annyit tesz a léleknek, mint egy gyors nyári zápor a kiszáradt berepedezett földnek, amiben egy liba is eltünne mint anno anyukám gyerekkorában bizonyos nyarakon - ő, L.E. azt mondta -amitől kicsit el is szégyeltem magam - hogy "másnak sincs"
meg aztán, arra is gondolhatott, hogy nyilván nem szeretem a férjem, mert akik szereitk, nem panaszkodnak
meg is mondta, nem magamtól jöttem rá
mint ahogy arra sem, még akkor, hogy én vagyok a férjem életének nagy szerelme azóta ezt is megtapasztaltam, mint ahogy a magam nemszeretését meg annak ellenkezőjét is
mert nálam a kezdeti szerem nem alakult át szeretetté, szalmalángnak bizonyult
mégis a házasságom alapjává tettem, pedig minden szempontból elégedetlen voltam
csak nem tudtam ilyenkor mi a teendő
persze ezt nem mertem megmondani neki
hogy nehogy ne vegyen el feleségül, gondolom, de nem voltam ebben sem tudatos egyáltalán
és nem étettem, hogy jutott erre a következtetésre L.E., amit én magamnak sem fogalmaztam meg.
a szetetet nem keresi a maga hasznát
már amennyiben egy orgazmust haszonnak tekintünk
mindig csak vágy, és frusztráció amit érzek
arra ébredtem hirtelen hogy fázik a hátam. ugyanolyan hirtelen keltem fel
17.8 C° van a lakásban
megnéztem az órát, 14:17 volt, a telefonomon is, most legalább
megtudtam, hogy pontos a némán járó óra
a csoda férjem vette
most ásítozom, várom a három órat, hogy megfogjam a fülem, a bal fülemet a jobb kezemmel
az áramot még nem adták vissza
aztán eszembe jutott az álmom
a férjem megkoccantotta a fogam
aztán eszembe jutott hogy eltörhet a porcelán, mert porcelán, a tükörbe néztem és láttam hogy igaz, a jobb szemfogam középen, függőlegesen végig repedt mintha vér senkent volna a repedésen, de mire jobban megnéztem már alul felül hiányzott a fogam
kerestem, de nem találtam
a következő részletet nem tudom elmesélni, nincsenek hozzá szavak
felnéztünk, elaludt valami, talán az elektromos cageratta parazsa
férjem ijedten felugrott az álványzarta, és gyors tekerés közepette kiengedett valamit
éljen! megjött az áram!
szóval
valami kompresszorból a gőzt, ami amúgy tényleg van neki, hatalmasat szokott szuszogni, mint valami állat,
szóval, gyorsan, ahogy csak tudta, tekerte- tekerte, hátha meg tudja menteni
14:36
felmentem gyorsan a két használatos irodalmi oldalra
14:44
megint eszembe jutott, az érintés háromkor
19- re nőtt a legújabban feltöltött versem olvasónak száma, pontosabban, akik ráböktek, talán a cím az érdekes
a kisszobában ülve hallom, hogy a padláson valami leesett a palóra, szétomló hangot adott
14:51
14:58
14:58:30
15:00
éljen, két nap egymás után
sikerült!
ez tényleg nagy öröm
sikerélmény
reményt adó | |
| 162. | [tulajdonos]: Ja | 2020-06-10 11:45 | Két évvel ezelőtt, pár óra híján, és szerda helyett, vasárnap
2018. ápr. 29., V 21:03
Holnap jössz 9-kor a hegyre? - kérdezi nagyfiam, aki már felnőtt.
Illetve megnyomnád a gépemen a szóköz gombot?
Nem. Nem baj? Megnyomtam.
Miért nem akarsz jönni?
Mert nem tudom, milyen kedvem lesz éppen.
Meg nem akarom, hogy hozzám lassuljatok.
Mi sem vagyunk most gyorsak.
Gondolom.
Szeretnéd, ha mennék?
Miért?
2018. ápr. 29., V 22:51
Igen. Kell a mozgás! :)
Ja
| |
| 161. | [tulajdonos]: Dinnyék vagyunk | 2020-03-25 12:14 | Nincs erőm se kedvem.
Nagy dinnyékkel álmodtam a föld szélén felállított kaptársor előtt. Anyukám volt a csősz.
*
Most, hogy valami hasonlót élek át, rájöttem valamire.
Hogy nem az volt a baj, hogy meg akartam felelni anyukámnak, és nem tudtam, nem ettől szenvedtem, hogy nem tudok megfelelni, hanem attól, hogy félreismert, hogy félremagyarázott, hogy nem érdekelte milyen is vagyok valójában. Hogy betett egy skatulyába. Hogy „hibás” -nak tekintett. Mert nem ismert, és nem is akart megismerni. Ezzel a bánásmóddal tett engem tönkre. Hogy nem tudtam nála ebből a skatulyából kitörni.
S most ugyanezt érzem.
Ezt hozta ki belőlem a mostani helyzet. Ezeket a gondolatokat.
(Talált egy bizonyítottan jó okot, a manipulált pontozással, hogy negligáljon.
S hiába mondtam ellent, ezzel csak megerősíttetem az "igazában". )
Visszatérve Anyukámhoz. Azért tette magát, még az után is nélkülözhetetlenné a számomra, mikor már felnőttem, hogy ezt az attitűdjét fenntarthassa, s kiszolgáltatott helyzetben, gyermeksorban tartson. Eladósítson maga felé.
Ezért kellett mindig leértékelnie, hogy nehogy ki tudjak törni ebből a neki fontos alárendeltségemből.
S ne kelljen elismernie, hogy felnőttem.
S ne kelljen kivonulnia az életemben elfoglalt helyéről.
De amikor ezt mégis megtettem, súlyosan megbetegedett.
Olyan volt, mintha testileg is része lettem volna addig, s mintha egy életfontosságú szervet veszített volna el.
Majdnem belehalt.
S hogy honnan tudom, hogy jó nyomon járok?
Hogy most, hogy ezeket leírtam, már van erőm felülni az ágyon, s segíteni magamon.
Mert mindjárt szomjan halok.
| |
| 160. | [tulajdonos]: ami előny, az hátrány | 2020-03-05 08:47 |
Ildikó Vezsenyi
2020. márc. 3. 13:40
Ma, láttam az Egészségügyi Központban, egy rendőr hogyan toloncol ki egy férfit a rendelők folyosóján, végig a bejáratig, ahol egy másik rendőrrel levágják a műanyagszékre. Tegezték és dresszírozták.
Végre rászántam magam, s a fodrász után sétáltam egy buszmegállónyit a nedves járdán, a szinte langymelegben.
A fogorvosomtól szerettem volna időpontot kérni a gyökér-kezelt, bal alsó, metsző fogam betömésére. Rendelési időben érkeztem, teljesen véletlenül, s eltartott egy kis ideig, mire észrevettem, hogy oldalt a falon A4-es lapon, nylon-bugyiban ki van ragasztva, hogy a rendelés bizonytalan ideig szünetel, mert a fogászati gép elromlott.
De örülök, hogy nem az én számban, s ilyen ügyes vagyok, hogy megtettem, amit kell, s a többi meg, nem rajtam múlott, s most megérdemelt fogászati szabadságomat tölthetem bűntudat nélkül.
A fájdalmat, a gyulladást, a duzzanatot három egész fej mézes, citromos, zúzott foghagymával kezeltem, rágás nélkül bírtam csak lenyelni, a torkomon lenyomva. Viszont, hatott. Fájdalom nélkül meg a fogorvos várhat magára. :-)
A fodrászomat kérdezem, szerinte hány évesnek nézek ki, frissen vágott, festett frizurával. Azt mondta, olyan, 56-57 körülinek, s hogy a bőröm feszes, persze fogyhatnék egy kicsit mert nem ártana.
Na de az legjobban az arcomon mutatkozna meg, s a kisebb pocakkal, oda is lenne a súlyfelesleg okozta előny.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
