NAPLÓK: faopál Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 01:34 Összes olvasás: 7793| 3. | [tulajdonos]: Gesztenyegyerek | 2018-11-28 20:43 | Faopál és Tintareb
Gesztenyegyerek
Először nagyon fájt.
Rosszul esett neki,
hogy nem vállalták fel.
Hogy semmisnek nyilvánítják az üzenetét.
Kezében gesztenyék.
Arra gondolt hozzájuk vágja.
Aztán eszébe jutott valami.
Énekelt a férfinak.
Ha megŽrintesz egy asszonyt,
aki iránt feltámadt benned a vágy,
de nem mutatkozott készségesnek,
ettől az érintéstől fogva,
szinte megbomlik a szerelemtől.
Menekülnöd kell előle,
mert az erődet elszívja.
Sosem tudod majd kimeríteni.
Kis idő múlva megismételte.
Ugyanaz történt,
de már nem volt váratlan a hatás.
Kevésbé fájt, szinte már alig.
A férfi elerőtlenedett.
Mézopállá lett, gyökér a fosszíliában.
Mandragóragyökér.
Mézopálban, faopálban.
És ő, hagyta, hogy rátapossanak.
Hagyta.
Igazából gesztenyegyerek volt,
színekkel, és fényekkel.
Gyermek, és Nő.
A mandragóra a földre hullott.
A kis kezekben ottmaradt a gesztenye vöröse.
Ennyi a története.
Fölé hajoltam, aludt:
igen, azt hiszem,
próbállak követni,
egyelőre, csak próbállak,
mint a pillangót,
ami ide-oda repked.
| |
| 2. | [tulajdonos]: veszély kondíció | 2018-11-25 21:06 | Először nagyon fájt. Rosszul esett, hogy nem vállalják fel. Hogy semmisnek nyilvánítják az üzenetét.
Kis idő múlva, megismételte. Ugyanaz történt, de már nem volt váratlan a hatás. Kevésbé fájt, szinte már alig, mint előzőleg.
Tudta, több provokációnak nem szabad felülnie.
Mert kóstolgatják.
Tudta, nem győzhetik le, csak ha elveszíti a fejét.
Még nem döntötte el, akar-e úgy járni, mint az elődje.
Érezte, ez veszélyes állapot, hogy nem tudja, mit akar.
| |
| 1. | [tulajdonos]: menetelés | 2018-11-25 21:02 | Törékeny hátán, már régóta cipelte a titkokat, nehéz batyuba kötve. Úgy ragadt hozzá a sok mocsok, meg a kulimáz, mint a piszok a tenyérhez.
Elfáradt, ebbe a terjengő dagonyába. Nagyot sóhajtott, de nem hallotta senki. Elfordították a fülüket, nem akarták meghallani.
Érezte, meg kell állnia, pihennie kell. Lassított. De csak rugdalták előre.
Nem akarták, hogy meglássa, milyenek is ők valójában, nem akarták hogy hátranézzen.Ha egyszer rájuk néz, tudták sóbálvánnyá válnak. A barátok, akik először élvezték a társaságát, vidám nevetését, mely úgy csilingelt mint a tündérek kezében a csengettyű Karácsonykor. De ők, Többet akartak. Hogy a lelkét adja nekik, kárhozatra. Volt, aki a szoknyája alá kapott. De ő csak megrázta hullámos fürtjeit, s csak kacagott rajta. Ártatlan volt. Azt hitte, kedves tréfa, csak egy kóbor mozdulat. De, az a másik, most már, megpróbált gáncsot vetni. Hiába. Könnyűek voltak a léptei. Szinte a föld felett járt, pedig akkor már fájdalmai voltak. Egyre fáradtabban lépdelt, de most már mögöttük. El-el maradozott. Kis időbe telt, míg összeszedte magát.
Mit akarok tőlem? Hisz a tiétek vagyok. Vegyétek el a terhem, vagy hagyjatok meghalni. Itt az út porában! - kérlelte őket először, de ők csak fintorogtak. Hallgass! Minek ez a sok beszéd. ne nyivákolj nekünk! Nem vagy te egy kibaszott macska!
S ekkor történt az, hogy a bőrruhás szájon vágta és megpróbálta leteperni. De ő nem hagyta magát. Kicsúszott a markából, ezért az, félrelökte.
Folytatás következik. Ha, következik. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
