NAPLÓK: gingiva
Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 14:48 Összes olvasás: 19850| 8. | [tulajdonos]: Ponyvaregény 4. | 2006-11-23 18:48 |
Pontosan emlékszem arra a napra. Augusztus kilencedikén - miután a családommal hazaértünk a nyaralásból - az ujjaim átvették az uralmat; kihasználták, hogy az eszem valahol a horvát tengerpart és a mosógépbe pakolandó szennyes között kóborol, és lopva elküldtek Z-nek egy esemest.
Iszonyatos önfegyelem kellett, hogy a letűnt korok giccsesen rózsaszín és csipkés női szokásához hasonlóan ne omoljak össze, amikor megláttam, hogy válaszolt - annyira nem számítottam rá. Látványosan elsápadtam és olyan hitetlenkedve meredtem a telefonom kijelzőjére, mint az amputált lábú beteg, aki a műtét utáni ébredéskor csodálkozva keresi végtagját.
Amikor órák múlva összeszedtem a nem létező bátorságomat és elolvastam az üzenetét, forró lávaként robbant ki belőlem az elfojtott harag. Mégis mit képzel magáról? Tavasszal úgy tört pálcát felettem, hogy még az utolsó szó jogától is megfosztott, és most képes azt írni, hogy ő is hozzám hasonlóan érez, sőt, amint teheti keresni fog?! Csak így, egyszerűen, kijelentő módban. Pont.
Nem akartam, hogy újból szeressen. Sértett büszkeségem ezer fokos hővel lángolt, miközben riadtan reszkettem a megfogalmazott beismeréstől, hogy bármit el tudok fogadni a kezéből, akár gyönyört kínál, akár selyemszalagot.
Ez volt az első és utolsó lázadásom ellene.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
