A bibircsókos iszaptúró béka (Pelodytes punctatus Daud.) kicsiny, alig 4,5 cm hosszú, jól ismert állat. Bibircsókos hátoldalával és életmódjánál fogva némileg az unkákra emlékeztet; a bibircsókok egyszer jobban, máskor kevésbé fejlettek és a nagyobbak néha hullámos hosszanti sorokba rendeződnek. Rendesen jól megkülönböztethető egy-egy ilyen sor, amely a test két oldalán, a szemek mögött kezdődve, a dobhártyán keresztül a test oldalaira halad. Hasoldala sima, kivéve annak szemcsés hátulsó felét. Színe felül szürke, szürkésbarna vagy szürkészöld és olajzöld között váltakozik s ezt a színt apró, olajzöld, üvegzöld vagy élénk világoszöld, szabálytalan foltok tarkázzák, melyek azonban a hátulsó lábakon szabályos harántsávokká folyhatnak össze. Előfordul majdnem egész Franciaországban és Portugália és Spanyolország egyes részeiben. Főképpen éjjeli állat, csak a párzás idején látható nappal. Jó ugró és úszó, hasoldala segítségével sima falakon is fel tudja dolgozni magát. A cipő csikorgásához hasonló hangja gyenge, a hím a párzás idején „ko-ak” szótaggal visszaadható hangon hívja a párját, melyre a nőstény halk „ku-u”-val felel.
A zene, ami mellé pia sem kell. Olyan régen hallgattam, nem is tudtam, hogy tudom még kívülről. A videóklippet mintha nagyiéknál forgatták volna: cserépkályha, random karácsonyfadísz az év bármely szakában, Vásári Jézus Szíve kép a falon. De kár, hogy már csak itt látom. Jó kis napló.
A nickneves figurák kilétére a költő halála után derült csak fény, amikor posztumusz megjelentették Fernando Pessoa "saját" költeményeit és a heteroním költőtársak köteteit.
Ma már egyértelműen őt tartják - nicknevestől, mindenestől - a modern portugál líra legnagyobb alakjának.
„Élni annyi, mint másnak lenni.” (Fernando Pessoa)
Pessoának (teljes nevén Fernando António Nogueira Pessoának) több tucat nickneve volt. Munkái több mint 80 általa alkotott személyiség neve alatt jelentek meg, nem mindig portugál nyelven (angolul, görögül, németül, franciául is jól tudott).
Ismertebb heteronímjei: Alexander Search, Charles Robert Anon, Pantaleâo, Barao de Teive, Dr. Gaudêncio Nabos, Chevalier de Pas, Jean Seul, Raphael Baldaya, A. A. Cross, Maria Jose, Adolf Moscow, Jean Seul de Méleuret, Viciente Guedes, Barón de Teive, Frederico Reis, Fausto, Antonio Mora, Pero Botelho, Coelho Pacheco, Thomas Crosse, David Marrichi stb.)
Ezek közül emelkedik ki az a három fiktív költői figura, akik saját élettörténettel (születési/elhalálozási dátummal, karrierrel), egyéni költői világgal rendelkeztek. F. Pessoa úgy hivatkozott rájuk, mintha valóságos személyek volnának. Hírlapi vitákba bocsátkoztak, interjúkat készített velük.
Ez irodalmilag megengedhető, pszichopatológiailag kérdéseket von maga után, de azok már a pszichiáterek asztalára tartoznak. József Attila borderline volt, na bumm. F. Pessoa úgy kezelte a szorongásait, hogy különböző Éneket (és énekeket) hasított le magáról.
A három főalak:
1. Álvaro de Campos: a futurista mérnökköltő – Walt Whitmanéhez hasonló szabadverseket írt.
2. Ricardo Reis: klasszikus műveltségű, epikureus doktor volt.
3. Albert Caiero: az antik pásztorköltészet hatása alatt hozta létre alkotásait.
Simf, szerintem, ott rontotta el, hogy nem kreáltatott magának életrajzot a teremtőjével. Ez azonban lehetőségeket is rejt magában.
A három fő Pessoa-heteroním közül az egyiknek, Ricardo Reisnek csak születési dátuma volt. Pessoa elfelejtette meghalasztani, és így ő maga hamarabb távozott az élők sorából, mint az általa teremtett figura. Képzeljük csak el: a magunk kreálta költőtársunk túlél bennünket!
Ez adta az ötletet a Nobel-díjas José Saramagónak, hogy megírja az örök életűnek tűnő heteroním végnapjait a „Ricardo Reis halála” című regényben. Olvastam. Az egyik legjobb műve Saramagónak.
O amor é uma companhia. Já não sei andar só pelos caminhos, Porque já não posso andar só. Um pensamento visível faz-me andar mais depressa E ver menos, e ao mesmo tempo gostar bem de ir vendo tudo. Mesmo a ausência dela é uma coisa que está comigo. E eu gosto tanto dela que não sei como a desejar. Se a não vejo, imagino-a e sou forte como as árvores altas. Mas se a vejo tremo, não sei o que é feito do que sinto na ausência dela. Todo eu sou qualquer força que me abandona. Toda a realidade olha para mim como um girassol com a cara dela no meio.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
