O amor é uma companhia. Já não sei andar só pelos caminhos, Porque já não posso andar só. Um pensamento visível faz-me andar mais depressa E ver menos, e ao mesmo tempo gostar bem de ir vendo tudo. Mesmo a ausência dela é uma coisa que está comigo. E eu gosto tanto dela que não sei como a desejar. Se a não vejo, imagino-a e sou forte como as árvores altas. Mas se a vejo tremo, não sei o que é feito do que sinto na ausência dela. Todo eu sou qualquer força que me abandona. Toda a realidade olha para mim como um girassol com a cara dela no meio.
Végiggondoltam, milyen helyzetben vagy, Simf . Visszavonom az előző bejegyzésemet. Az után, amibe rángattalak, jogod volt azt írni (pont azt írni), amit írtál.
Tekintsd tárgytalannak az előző bejegyzésemet. Mást is erre kérek. Sajnálom, nagyon elfárasztott ez az ügy. Kapkodok. Nem kellene.
De csak egy dologhoz (kettőhöz) szeretnék hozzászólni: Szokolay Zoltán megbocsáthatatlan hibát követett el, amikor más kódjával, amit véletlenül megtudott és megjegyzett, nyilvánosságra hozott egy olyan bejegyzést, amit az illető rejtve akart hagyni. Én teljesen kitiltottam volna ezért. Remélem, nem jön vissza soha. Nem merheti többé idetolni az arcát.
Én a te helyedben most nem vagdalkoznék. Ide-oda csapkodsz. Neveket emlegetsz. Ennek semmi értelme. Meséld el inkább, mi késztetett rejtőzködésre.
Aki nem olyan, mint te, nem érti ezt. Talán megértünk valamit a másságból. Vagy nem.
Anikó
Ja: elképzeltem, hogy tényleg én vagyok Simf. Akkor most magammal vitatkoznék. Tulajdonképpen érdekes lenne. Csak egy kicsit beteges is egyben. Hasadásos.
Minden érv oly erős, mint a képviselője: bizonyítom, tanulj belőle. Szomját oltotta Barika egy patak tiszta, szép vizében: s ott termett a csikasz, kalandvágyóan, éhen, lesni, mihez juthatna a hasa. "Te pimasz, a patak sarát mért zavarod rám?!" - kezdte dühösen a Toportyán, - "No, várj csak, vakmerő, most megfenyítlek!" - "Nagyuram", - szólt amaz, - "kérem Felségedet, ne méltóztassék tűzbe jönni, sőt inkább tekintetbe venni, hogy a hely, ahol én iszom, bizony, bizony húsz métert a fenti alatt van: következésképp én zavarni semmiképp nem tudnám Felséged vizét." - "De zavarod," - mordul a Gaz, most még vadabban, - "s tudom, tavaly a szád szórt rám gyalázatot." - "De hisz én idei bárány vagyok!" mondja a Bari, - "s szopnom még az anyám ád!" - "Ha nem te voltál, hát a bátyád." - "Nincs bátyám" - "Hát valami rokonod! Az én népem szörnyen utálják a pásztorok s kutyáitok: hallottam, és ideje bosszút állni!" - Azzal Barit a Gaz becipeli a sűrűbe, s minden további szócséplés nélkül megeszi.
Szabó Lőrinc fordítása
A farkas meg a bárány
A több erő joga győz minden más jogon, ezt én most bizonyítni fogom. Egy bárány éppen inni készül a szép kies patak vizébül, amikor ott terem éhen korgó gyomorral a Farkas, aki úgyis mindig csak rosszat forral. „Hogyan merészeled zavarni kortyolásom?”- kiált az ádáz fenevad. „Lesz érte mindjárt hadd-el –hadd!” „Fölség! – felel Bari – jaj, könyörgök alássan, csak föl ne indulj ellenem sőt vennéd fontolóra kegyesen, hogy szomjam oltani – ahogyan láthatod – én itt gázoltam, idelenn a vízben, legalább húsz lépéssel lejjebb, mint te: lehetetlen tehát zavarnom italod.” - „De zavarod! – felel a kegyetlen vadállat – azt is tudom, tavaly rágalmaztál csúnyán!” -„Hogy tehettem volna, akkor még meg sem szült anyám! –felel a kis Bari – most is szopom nyanyámat.” -„Ha te ne, hát a bátyád!” – S hiába szól Bari: -„Nincs bátyám …” – „Akkor a fajtádból valaki: mert rajtam rágódtok ti váltig: ti magatok s rágódnak őrzőitek s kutyáik. Én mindent megtudok! És bosszút állok érte!” Így szólván, megragadja s viszi a sűrűségbe, szétmarcangolja és fölfalja végül – pörös eljárás nyűge nélkül.
Milyen lesz az a visszaröpülés, amiről csak hasonlatok beszélnek, olyanfélék, hogy oltár, szentély, kézfogás, visszatérés, ölelés, fűben, fák alatt megterített asztal, hol nincs első és nincs utolsó vendég, végül is milyen lesz, milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe? - nem tudom, és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt tudom, e forró folyosót, e nyílegyenes labirintust, melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.
Pálóczi Antal Nagyítóban lévő verséről jutott eszembe újra ez a gondolat Davi Attenborough-tól
„Semmi okunk nincs feltételezni, hogy tartósabb lakói leszünk a Földnek, mint a dinoszauruszok voltak. (...) sokkal valószínűbb, hogy ha az ember valaha bármiféle oknál fogva eltűnne a Föld színéről, akkor is élne valahol egy szerény, nem szembeötlő, másfajta élőlény, amely új formákat öltve a helyébe lépne.
Ámha illendően szerények vagyunk is, és tagadjuk, hogy különleges helyzetet foglalnánk el a természet világában, ez ugyanakkor nem szolgálhat mentségül arra, hogy kitérjünk felelősségünk alól. Tény az, hogy soha nem élt még olyan faj a Földön, amelynek ilyen mértékű ellenőrzése lett volna élők és holtak felett, mint nekünk most. Akár tetszik, akár nem, ez félelmetes felelősséget ró ránk: nem csak a saját jövőnk van a kezünkben, hanem minden más élőlény jövője is, amellyel a Földön osztozunk."
"Erős kötelék ez. Erősebb, mint az éppen csak elkezdődött barátságunk volt."
Magamat idézem. Kaptam egy Facebook-üzenetet, amelyben valaki jelzi, hogy a fenti mondatom félreérthető.
Itt szeretném jelezni, hogy a BARÁTSÁG szó alatt én nem férfi-női kapcsolatot értek. Azt én másként nevezem.
Elfogadom mégis a figyelmeztetést. Nem lett volna szabad ezt a húrt megpendítenem.
Arról van szó, hogy tényleg nagyon kedvelem Filip Tamás verseit. Nem tehetek róla. Ezért kizárólag ő a felelős. Az ő bűne, hogy nem találok kifogást soha egyetlen versében sem.
Elmentem több kötetbemutatójára, volt, hogy én voltam az egyetlen DOKK-os. Pár szót váltottunk is. De ezt valóban nem lehet barátságnak nevezni. Kellene valami elnevezést találni erre a viszonyulásra.
Bocsánatot kérek a szóért: barátság. Az üzenetíró szerint butaság volt leírnom. Hát, sajnálom.
A.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
