NAPLÓK: az univerzum szélén Legutóbbi olvasó: 2025-05-09 10:18 Összes olvasás: 65782| 533. | [tulajdonos]: | 2023-05-24 15:55 | az imént olvastam a lehető legnagyobb baromságot: azok az emberek, akik nem felejtik el, hogy honnan indultak, soha nem fognak eltévedni! (siccinen)
asse tudom, honnan kezdjem, de valahonnan kezdeni kell és pont azért nehéz valami valódi kezdetéhez eljutni, mert először le kell magunkról kaparnunk azt a szart, amit az őseink adtak át, akár több generáción keresztül reprodukálva a családon belüli neurózist és őrületet, ami végül is egy szörnyen beteges tömeghipnózis, kicsiben, de mégis olyan, mint a vakhit, érthetetlen, gyökere a múlt megismerhetetlenségébe vezet, az eredendő eltévedés.
nem tanácsos alábecsülni még a legapróbb neurózis jeleit sem, mivel szereti görgetni magát a gané, ráadásul fertőző betegség, mint a nátha. gondolj csak bele: felbasz egy felbaszódott fasz a munkahelyeden és adod tovább a családnak otthon, vagy a haverjaidnak itt a dokkon.
a mondathoz visszatérve persze van egy másik nézőpont is, ahonnan látnunk azt kéne, hogy a szelektálás tudományát is el szükséges valahogy sajátítani, hogy ki lehessen menteni a pokolból azt, ami mindentől függetlenül értékes. ezt a dolgot nevezzük, azt hiszem, kultúrának.
egy hónapja nem iszom, eltekintve egykézen számolható mennyiségű sört.
/
"Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?" | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
