NAPLÓK: az univerzum szélén Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 20:55 Összes olvasás: 46292
333.
[tulajdonos]:
2022-07-25 20:47
gratulálok annak a nyugdíjasnak, aki nettó 200000 ft nyugdíjat kapott legalább (elég lesz a fele rezsire), annak, aki a gerincfájdalmával 2 hónapon belül kapott időpontot, annak, akinek az unokája megdizetett, megbecsült tanároktól tanul. stb. sötét paraszt.
332.
[tulajdonos]:
2022-07-25 20:20
tibikének ma sem sikerült egyetlen önálló gondolat megfogalmazása sem, irodalomból nem javasoljuk a további próbálkozást, valamilyen kétkezi munkára tanácsoljuk a jövőbeli foglalkoztatását. esetleg lehetne hóhér, vagy fő hajbókoló lábtörlő, minden esetre semmi esetre ne írjon, káros az ifjúság szellemi fejlődését tekintve az a sok unalmas szar, amit összehord.
331.
[tulajdonos]:
2022-07-25 20:08
és ilyen, amikor nem fogja fel, hogy milyen a kategorizálás önkénye. hogy fingja nincs arról, hogy ez ideológia. hogy túl hülye hozzá, hogy belássa, az ideológia: börtön. hogy azt se vegye észre, hogy a saját házának az alapjait kenegeti benzines kendővel, hogy jobban égjen. tajgetosz-szökevény.
330.
[tulajdonos]:
2022-07-25 19:58
next: 60 fölötti degenerált, dilettáns alkoholisták hídról Dunába lövetése, pl. nekem végülis mindegy, ha konzervatív vagyok, a kormánynak mindig igaza van. hülye segg.
329.
[tulajdonos]:
2022-07-25 19:28
"A zsidó kétségtelenül egy faj, de nem ember" Adolf Hitler ez áll a Maus c. könyv első oldalán. ajánlom bétitinek, habár fölösleges. a faj olyasmi, mint az emberi sötétség: elítélő, végtelen, változtathatatlan, akire rámondják, örökre visel valamit. óvakodjatok tehát a sötétektől.
328.
[tulajdonos]:
2022-07-21 11:01
"I Am Jack's Medulla Oblongata I Am Jill's Nipple I Am Jack's Colon
I Am Jack's Raging Bile Duct I Am Jack's Cold Sweat I Am Jack's Complete Lack of Surprise I Am Jack's Inflamed Sense of Rejection I Am Jack's Smirking Revenge I Am Jack's Broken Heart" - Fight Club
köszönöm Gyurcsinak, hogy hozzászólt. akárki más szintén idevallhatja a saját függőségeit. apámnak volt egy Földmáj nevű szösszenete, amely szóról-szóra már nem idézhető, de kb. azon töprengett benne, hogy a kiömlött söröket fölissza-e vajon a Föld mája. másik remekműve volt a Dávid és a sötétítőfüggöny, melyben arról esik szó, hogyan sárgagévásítottam az első Dreher Bak-élményem után a címben említett drapériát. az Írógépháború című zenei eposz talán valahol még megvan. megkérdezem az öcsémet, hátha nála föllelhető.
327.
[tulajdonos]:
2022-07-21 07:39
Bolond Istók - Benedek Elek gyűjtése
Volt egyszer egy szegény ember, s annak három fia. Ennek a szegény embernek az egész gazdagsága egy bika volt, s mikor meghalt, egyebet sem hagyott három fiára. De inkább semmit sem hagyott volna rájuk, mert a három fiút majd fölvetette a gond, hogy mármost hogy osztoznak meg a bikán. A legkisebbik, akit bolondos esze miatt Bolond Istóknak hívtak, azt ajánlotta, hogy üssék meg a bikát, s a húsát adják el, az árát majd felosztják egymás közt. Hanem az idősebbek már azért sem állottak rá, mert a féleszű mondta ezt. Nem tudták már, mitévők legyenek, enni se adtak a bikának, mert mindegyik a másikra vetett: adj te, én nem, a tiéd éppen úgy, mint az enyém - s szegény bika úgy lesoványodott, hogy a bordáit meg lehetett számlálni. Egyszer aztán abban egyeztek meg, hogy mind a hárman építnek egy-egy pajtát, s amelyikébe befut a bika, azé lesz egészen. Nosza, hozzáláttak az építéshez. A két idősebb legény az okos fejével olyan kőpajtát épített, hogy még egy herceg is ellakhatott volna benne, Istók pedig az ő bolond fejével épített egy kis kalibát leveles ágakból. Nevettek a bátyjai, csúfolták: - Ó, te bolond, te! Hát azt hiszed, hogy majd olyan bolond lesz a bika is, mint te, s bemegy a te pajtádba! Jól van. Mikor mind a hárman készen voltak, kieresztették az udvarra a bikát. Éppen jó meleg, legyes idő volt. A bika fölcsapta a farkát, körülnyargalta az udvart, s egyszer - mit gondolt, mit nem - befutott az Istók pajtájába. Úgy bizony! A bolondos legényé lett a bika. Mérgelődtek a bátyjai, de ő nem szólt semmit, csak tarisznyát vetett a nyakába, s a bikát elindította a városba, hogy ott adja el. Amint ment, mendegélt, egy nyírfához ért. Éppen nagy szél volt, s a nyírfa nyikorgott keményen. Megáll Istók, s gondolkozik magában, hogy vajon mit beszélhet ez a nyírfa. Kieszelte a bolondos fejével, hogy bizonyosan azt kérdi: - Nyiff-nyaff, hogy adod? - Neked adom száz pengő forintért - felelt Istók. - Nyiff-nyaff, megadom - szólt a nyírfa. Istók megkötötte a bikát a nyírfához, s várta, hogy mikor adja a pénzt. De a nyírfa bizony nem adott pénzt. - Lássuk a pénzt, komám! - biztatta a nyírfát. A nyírfa pedig csak nyikorgott, csikorgott tovább, s azt mondta: - Nyiff-nyaff, megadom holnap! Jól van, gondolá a féleszű, hát megadja holnap, s azzal hazatért. Kérdik otthon a bátyjai: - No, te bolond, hogy adtad el a bikát? - Száz pengőért. - Ugyan ki vette meg? - Hát egy nyírfa. Haj! kacagtak a legények, hogy csak úgy dűltek jobbra-balra, de a bolondos legény nem szólt semmit. Ment másnap a nyírfához, de hát a bikának csak a csontjait meg a kötelét találta, azon éjen megették a farkasok. Kéri a pénzt a nyírfától, de az ezt felelte: - Nyiff-nyaff, megadom holnap! Hát jól van, holnap. S elment haza. Másnap megint elment, de a nyírfa megint csak azt mondta: - Nyiff-nyaff, holnap! Így tartott ez három hétig. Már ekkor a bolondos legény se vette a dolgot tréfára, fejszét vitt magával, s azt kérdezte a nyírfától: - Adod-e meg a pénzemet, mert mindjárt leváglak! - Nyiff-nyaff, megadom holnap! - Úgy-e?! No, megállj! Fogta a fejszét, s belevágott a nyírfa oldalába, hogy csak úgy megjajdult belé. Hát amint húzza vissza a fejszét, ömlik utána az arany, mint a záporeső. Annyi arany ömlött ki, hogy telides-tele töltötte a tarisznyáját. - No, mégis jó volt várnom, legalább kamatot is kaptam. Azzal elment haza, s otthon a drága sok aranyat kiöntötte egy cseberbe, befödte egy rostával, s kitette az ereszbe. A bátyjait ölte a csudálkozás, hogy honnét szerezhetett ennyi sok aranyat, s még inkább, mikor látták, hogy ez a bolondos legény világért el nem költene egy aranyat, s ciberén, puliszkán él, mint addig. - Hiszen ez a bolond azt sem tudja, mit kell a pénzzel csinálni! - mondá a legidősebb legény a másiknak. Összetanakodtak, hogy ellopják; ők majd tudják, mire jó a pénz. Szépen kiürítették a csebret, s arany helyett telerakták búzaírrel. Egyszer nézi a bolondos legény, s hát arany nincs. Egyet sem konfundálta magát, a cseber fejét bekötötte egy abrosszal, s elindult, hogy eladja a búzaírt. Amint beért a faluba, elkezdett kiabálni: - Búzaírt vegyenek! Búzaírt! Kérdezték a falusiak: - Mi az a búzaír, te legény? - Az olyan orvosság - felelte Istók -, hogy még a félholt is meggyógyul tőle, ha megízleli. Hej, összeszaladtak a népek, mindenki akart venni abból a csudaorvosságból, de mikor megszagolták, szemibe kacagtak a bolondos legénynek, s ahányan voltak, annyifelé szaladtak. - Piha! Piha! - kiabáltak az emberek. - Az hát, piha! - kiáltotta a legény is utánok. Estére beért egy városba, s ott szállást kért egy nagyuraságtól. Kapott is szállást, s a búzaírt betette a csűrbe. Hanem a disznók megérezték a szagát, berontottak a csűrbe, s mind egy falásig megették a búzaírt. Hej de csapott-e lármát a legény, mikor reggel észrevette, hogy nincs búzaír! Azt mondta, hogy ő a király pénzváltója, most egyenest megy a királyhoz, s elpanaszolja neki, hogy ellopták a drága sok aranyat. Megijedt erre az uraság, s csak hogy panaszt ne tegyen, annyi pénzt adott a bolondos legénynek, hogy alig bírta el. Hazament a sok pénzzel, s a bátyjai nem győzték eleget csudálni, hogy az a féleszű megint annyi sok pénzt tudott szerezni. Kérdezték: - Hát azt hol kaptad? - Búzaírért adták - felelt Istók. Hiszen a bátyjainak sem kellett több, ők is megraktak egy csebret búzaírrel, s azzal elmentek a szomszéd faluba. Kiabálták torkuk szakadtából: - Búzaírt vegyenek! Búzaírt vegyenek! Össze is szaladt az egész falu népe, de úgy kiverték a faluból a legényeket, hogy alig győzték futással. Szerencsét próbáltak egy más faluban is, de itt is csak úgy jártak. Eddig is haragudtak bolondos testvérükre, de most még inkább, s összetanakodtak, hogy vagy így, vagy úgy, kioltják az élete gyertyáját. Elmentek a bíróhoz, s beárulták a testvérüket, hogy az ördögökkel cimborázik, hogy mindegyre tenger pénzzel állít haza, s most meg a falut akarja elveszeszteni. A bíró el is hitte, de még a falubéliek is, mert az már csakugyan ördöngösség lehet, amit ez a bolondos legény cselekszik. Azt határozta a falu gyűlése, hogy Bolond Istókot befenekeltetik egy hordóba, s bedobják a gát alá. Úgy is történt, befenekeltették egy hordóba, s mert éppen vasárnap volt, kitették a templom elé, hogy majd a templomból kijövet elviszik a vízre, s a gát alá dobják. Azalatt, míg a nép a templomban volt, Istók elkezdett kiabálni: - Hiába erőltettek! Hiába! Nem leszek főispán! Nem leszek főispán! Éppen abban a pillanatban hajtott el arra négylovas hintón egy idegen uraság, s hallja, hogy mit kiabál valaki a hordóból. Megállíttatja a lovakat, leszáll, s odamegy a hordóhoz. Kérdi: - Mit is kiabál vala kend? - Azt, hogy nem leszek főispán, inkább akasszanak föl! - Azért ugyan egyet se kiabáljon - mondá az uraság -, szálljon ki hamar, cseréljünk gúnyát, majd beülök én a hordóba. Lovam, hintóm legyen a kendé. Úgy lett, mint az idegen úr mondá. Istók kimászott a hordóból, az idegen úr bemászott; Istók elhajtott a négy lóval s hintóval, az idegen úr pedig, mikor jöttek ki a templomból, torkaszakadtából kiabált: - Leszek én főispán, emberek! Leszek én főispán! "Az a, majd a halak közt" - gondolták az emberek, de nem szóltak semmit, hanem szépen fölvették a hordót, vitték a vízre, s a gát alá vetették. Minden jó lélek azt hitte, hogy most már vége annak az ördöngös Istóknak, s hát amint hazafelé indulnak, nagy lelki nyugalommal jött a gát felől négylovas hintón Bolond Istók, s nagyokat csördített a bakkos ostorral. Bezzeg volt nagy álmélkodás, szörnyülködés. - Hát ezt te hol kaptad? - kérdezték az emberek. - Ott, a gát alatt! - felelte hetykén Istók. - Van ott még annyi, hogy hat falunak is elég lenne! Ha nem hiszik, jöjjenek, s nézzék a maguk látójával. Csak úgy omlott, tódult a népség utána, Istók pedig mind a víz partján jártatta a lovait, hogy az emberek lássák a vízben hintónak, lónak az árnyékát. - A' biz' a, né! Igaza van a bolondnak! - kiáltották az emberek, s uccu, neki, vesd el magad, egymás feje tetején át ugráltak a vízbe. Az egész falu népe ott gomolygott a vízben papostul, harangozóstul, csak a vén papné, aki istápon jött, nem ugrott bele. A papnak nagy, széles kalapja volt, s az nem ment le a víz fenekére, hanem mind ott úszkált a víz színén. Látja ezt a papné, belenyúlt az istápjával, s egyre döfölte a kalapot, biztatta az urát: - Menjen beljebb, édes uram, válogasson a javából! Menjen beljebb! Hiszen beljebb is ment az egész falu, úgy, hogy egy sem jött vissza többet. Bolond Istók pedig elfoglalta az egész falut, s akkora úr lett belőle, hogy az egész vidék csudájára járt. Aki nem hiszi, járjon utána.
olyan nekem a májam mint a hindugyereknek az elefánt az övé is meg nem is az arányok is stimmelnek nekem dolgozik de tartok azért tőle mi lesz velem ha egyszer megvadul
325.
[tulajdonos]:
2022-07-20 10:34
nem én vagyok a májam, csak birtoklom azt. nem én vagyok a tüdőm, az birtokol engem. valahogy tehát kölcsönhatásba kell keverednünk a nyugodt egymássalélés érdekében.
nem én vagyok a hónaljszőröm*, megszabadulok tőle?
*szakállam, hajam, lábujjkörmöm, bármi másom, ami kopóanyag kinő rajtam/belőlem
** nem én vagyok nyugat vagy kelet és dél sem vagyok, vagy észak. én a center vagyok, szólítsatok ezenstúl feleim Adónisznak, vagy Noénak.
**szerény himnusz, amelyet önmagához szerzett a vers
324.
[tulajdonos]:
2022-07-14 07:18
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
