NAPLÓK: anonymus Legutóbbi olvasó: 2024-04-22 16:16 Összes olvasás: 20508| 12. | [tulajdonos]: az élet dolgai | 2007-08-16 13:08 | | Most nézem, nem tudom miért írtam novembert az államvizsgára - valahol máshol járt az eszem - , most júniusban volt... | |
| 11. | [tulajdonos]: az élet dolgai | 2007-08-16 13:03 | Novemberben sikerült leállamvizsgáznom. Jogilag megvan a végzettségem, de diplomát csak akkor kapok, ha lesz nyelvvizsgám. Az életnek vannak különös fintorai. Valahogy úgy intézi, hogy igazán ne legyen időm semminek se örülni (legalábbis ez az utóbbi hónapok tendenciája).
Sikerült a végszigorlatom, kimentem a többiekhez, leültem és épp mesélni akartam, milyen volt, amikor megszólalt a telefonom, és közölték velem, hogy javítani kell a leadott szakdolgozatomban (képeket). Az autóm előző hétem bedöglött (a ballagásom alatt természetesen). A következő hét az őrültködéssel és az újraköttetéssel, beadással telt el.
Következő: Túl voltam az államvizsgán, felhívtam anyámat: sikerült, próbáltam dicsekedni. A válasz: örülök, és igazán segíthetnék otthon. Szép dicséret négy év küzdelem után.
Pár nap múlva volt a diplomaádató - a nyelvvizsga nélküliek mint én egy igazolást kaptunk, de akkoris kihívtak bennünket egy gratulációra - és az igazgatónő igazán kedves volt mindenkivel. Az a nap szépnek indult, este felhívtam anyámat, és rájöttem nagy baj van. Másnap átmentem hozzá, megijesztett, annyit fogyott két hét alatt, így a következő hét az orvosokkal telt el.
Következő héten elkezdtünk házat keresni, találtunk is, elindítottuk a hitelt, már csak az értékbecsrőle vártunk, az is megvolt, jól értékelt. Már készültem a szerződés aláírására, amikor tegnap közölték velem, hogy a bank központja visszaminősített mint adóst, így nem kapom meg a kért összeget. Ha ragaszkodom a kért összeghez, akkor külön kérvényben felküldik a központba, és márfél hát múlva megkapom a választ. Ez nagy pofára esés volt négy hét banki ügyintézés után. Nem értem, különben, van saját önerőm, a ház értéke bőven fedezi a bankot - ha bármi történne - miért ez a szívatás. És addig más intézethez sem mehetek, mivel egyszerre két helyen nem lehet bent egy ingatlanra a kérelmem, ráadásul akkor az adásvételit is módosítani kell a másik bank felé. Az idő meg sürget, mert ha határidőre nem fizetek elúszik a foglalóm. A legbosszantóbb az, hogy amikor bementünk a bankhoz, megkérdeztem ilyen feltételekkel megkaphatom-e az összeget, vagy gyalogoljak át egy másik bankba és ne pocsékoljuk egymás idejét.
Ezek után a múlt éjszaka nem sokat aludtam. Úgy látszik gyakorolnom kell a türelmet. | |
| 10. | [tulajdonos]: hangulat | 2007-04-17 12:52 | Néha úgy érzem az álet dolgai összecsapnak ka fejem felett. Tanulnom kellene, mert 6 nap múlva vizsgázom, de hó végéig le kell adnom a szakdolgozatomat, amihez mégcsak a beszkennelt képeket rakosgatom össze. A munkahelyemen van annyi munka, hogy folyamtos koncentrációt igényel, feltéve ha helyesen működik az új program - amit természetesen folyamatosan írnak-átírnak.
Eközben tegnap mertem levenni a sínt a kezemről, ugyanis húsvét hétfőn ágyazás közben visszaesett rá a franciágy teteje, mázlim van, hogy csak zúzodott két helyen és nem tört el. Természetesen ez a jobb kezem volt - és én jobb kezes vagyok - így a hét hátralevő részében bal kézzel bénáztam a számítógép előtt, a másik kezemmel meg próbáltam az egeret uralni, addig amíg teljesen be nem tagadt a kezem.
Tehát tegnap levettem a sínt - így megint fáj ha használom, de dolgozni kell, - erre az este hívott a fiam koleszból, hogy már túl volt az orvosokon, a röntgenen, mert délután elesett. Szerencsére nem tört el a térde, de nagyon bedagadt, zúzódott és izomszakadása is lett. Egyenlőre abban egyeztünk meg, hogy ma bennt fekszik az iskola koleszában, és megpróbál nem lemaradni, és majd meglátjuk, hogy miként gyógyul a lába.
A fentiekből is látszik, hogy valahogy az utóbbi idő több mint érdekes volt.
Különben az élet szép, a problémák azért vannak, hogy megoldjuk, de már nagyon elegem van. Elfáradtam.
Remélem, nemsokára vége lesz ennek a kényszerszünetnek, és dolgozhatok tovább, mert ezt senki sem csinálja meg helyettem. (Most megint fáj a karom, igazából nyomásra még mindig nagyon érzékeny).
| |
| 9. | [tulajdonos]: hangulat | 2007-03-29 12:52 | Utolsó félév, utolsó konzultációs hét, csütörtök... Már túl vagyok három ZH, az előzőt nemrég fejeztem be, de egy óra múlva lesz a következő. Napok óta alig alszom, napközben előadások, éjszaka tanulás, a szakdolgozatom meg nem halad egyről a kettőre, most épp stoppon van. A délelőtti dolgozatom azt hiszem uv-s lesz. Rosszul esett, de csak azért, mert újar aidőt kell rá szánnom, ami pedig ebben az időszakban nincs.
Anyám is beteg, igazából nem is tudom hogy a lelke, vagy a teste a súlyosabb. Őt is meg kell holnap - ha végeztem - látogatnom, és ha hagyja magát haza is viszem, mert állítólag hétfőn már dolgozik. A családom anyai ágon igen csak nyugtalan, és az egész problámát próbálja áttolni rám. Pedig most nincs időm.
Az is lehet, hogy pont azért vagyok kicsit közömbös, és nem vagyok kiakadva, mert nekem erre most nincs időm. Majd nyáron.
De azért ott belül csak fáj valami... | |
| 8. | [tulajdonos]: megfáztam... | 2007-02-15 13:10 | Megfáztam, talán így is jellemezhetném a pillanatnyi tüneteimet.
December óta kering ez a fertőzés a környezetemben, és hősiesen tartottam magam, úgy gondoltam nem érek rá betegnek lenni, mert akkor ki ápolja a családom beteg tagjait, akik szépen sorban lázasodtak be. Nekem dolgozni, tanulni, háztartást veztni kell. Most, hogy lassan mindenki rendben lett, két hete kezdődött. Éreztem egy kis torokfájást, egy kis torokkaparászást. Vettem a gyógyszertárban vitamint, pezsgőtablettát, köptetőt, torokfertőtlenítőt és felkészültem a küzdelemre. Azóta vannak jobb napok és rosszabbak, az utóbbi két napban már a közérzetem is folyamatosan problémás. Ezen felül a hétvégén muszály dolgoznom, pedig a szívem szerint legalább egy napot fekükdnék otthon. Kitartás, modogatom magamnak. Ha még egy kicsit tudom húzni, azt hiszem mire vége lesz ennek a melónak, ki fogok feküdni, pedig a jövő héttől már másik dolgom van, de erre igyekszem most nem sűrűn gondolni.
Hajrá! | |
| 7. | [tulajdonos]: álmok 3 | 2007-01-23 13:17 | Egy hete volt, álmomban:
Nyaralni voltam egy társasággal, köztük volt a közvetlen kolláganőm és a gyerekem, aki legalább egy öt évvel fiatalabb volt mint most. Egy vidéki faluban voltunk elszállásolva, a stállásadónk elég régiesen, szegényesen volt öltözve, de velünk kedves volt az erőszakosság határát súrolva. Közölte velünk, hogy vacsorázni be kell benni a falu központjába és otthagyott bennünket.
Ahogy ott pakolásztunk hárman a kolléganőm, a gyerekem és én, hirtelen eltűntek a többiek, valószínűnek tartottuk, hogy ők szó nélkül előrementek enni. Mi nem is voltunk annyira éhesek, inkább csak kiváncsiak a környezetre, ezért bementünk mi is a faluba.
A falu számomra meglepetést okozott, mintha visszamentünk volna az időben. A házak inkább viskónak nevezheztők, az utcák nem voltak leburkolva, érfit nem is láttunk csak sűrgolődő asszonyokat, akik foltozott-kopott ruhák mögé tűntek el. Megtaláltuk a fogadót vagy inkább kocsmát ahol már a többiek zajongtak, a kolláganőm bement a fiammal enni. Én még kinn maradtam egy kicsit.
Megláttam, hogy a számunkra szállástz adó negyven körüli szikár férfi beszaladt egy udvarba, ott elég durván kiabált egy fiatalasszonnyal, aki riadtan bemenekült a házba, majd hátulról az ólak környékéről előjött egy fiatalabb, húsz év körüli férfi. Én is odaértem, és nekem mind a ketten kedvesen köszöntek, pedig a feszültség szinte kézzelfogható volt. Elindultak az egyik utcán kifelés a központból én meg követtem őket. Az asszonyok kedvesen köszöntek, én pedig éreztem, hogy a külső kedvesség ellenére itt valami nagyon nagy baj van.
És megláttam a baj forrását. Baloldalt az egyik ház után a földúttal párhuzamosan, mintha beszakadt volna az az oldal egy szakaszon, egy nagy árok volt ott az alján számomra úgy tetszett sárga agyagos sár, az oldala is tiszta nedves volt. Az árok hosszú volt és a túlsó végén emberek voltak sorban becsúszva, úgy, hogy a lennt levőket teljesen ellepte a sár. Ott fuldokoltak, Ezek ketten előttem beálltak a többiek mögé, akik egymást próbálták kihúzni sorban de eddig ahogy elnéztem fokozatosan nyelte el őket a sár. Az előttem odaérő két férfi is beállt a végére és az ő segítségükkel az aljáról elkezdtek fölferé araszolni, és egy férfit húztak ki a sárból, feladogatták, de már halott volt. Ekkor tűnt fel, hogy mindegyik férfi be van vastagon öltözve, ki voltak tömve, mint a ronygybabák, valami ellen így próbáltak védekezni.
És akkor az alsó lejjebb csúszott, lassan húzta le a sár, vagy abban valami - lehet, hogy még ők se tudták mi történik ott lent - és a többiek megbróbálták visszahúzni vagy legalább megtartani, de csak sűllyedt tovább és tovább és nagyon lassan nyelte el a sár, és a többiek próbálva ellenállni, csúsztak szépen utána. Nem engedték el egymást, nem kiabáltak, nem sikoltottak segítségért, csak csendesen, összekapaszkodva, összeszorított fogakkal merültek el.
Közben annyi gondolat szaladt át az agyamon, az első az volt hogy odaállok én is, de rájöttem, gyenge vagyok sokra nem mennének velem, próbáltam körülnézni, találni nekik valami kapaszkodót... és közben annyira fájt a lelkem, annyira sajnáltam ezeket a szerencsétlen magukra hagyott embereket, nem értettem miért nem kaptak-kértek segítséget, ez a tragédia miért ennyire magánügy.
Annyira rossz volt, annyira fájt a tehetetlenség ott belül ... erre felriadtam... és jó volt felébredni, de még akkor is ott nyomott belül... | |
| 6. | [tulajdonos]: álmok 2 | 2006-11-30 12:33 | Ma reggel visszaadludtam, úgy éreztem, az egyéz éjszakám előtte nyugtalan volt. Idegen hely, idegen ágy, zaklatott környezet. De az álmom rólam szólt...
Álmomban otthon voltam a lakásunkban, ami emeletes házban van. Elég szűkös és nyomasztó számunkra. Bementem a fiamhoz aki már nagy, elmúlt 17, és úgy vettem észre elég debressziósan ül az ágyán egy plüssfigurával. Végiggondoltam, most változtatni kell az életemen, így nem lehet dekkolni tovább.
Később a családommal(ami a fiamból, a elmentünk vásárolni. Ez a hely egy barlangban volt, ahová mélyre le kellett menni, és teljesen természetes volt, hogy ki-be közletkedtek a kaminonok és az autók. A kedvesem (N) és a fiam nézelődött én meg összefutottam a volt vérjemmel I-vel.
Később váltott a kép, valószínűleg egy kis idő telt el, otthagytam a kedvesemet, és összejöttem I-vel, valószínűleg póbáltam visszaálítani a családmodellt: papa+mama+gyerek. Bent ültem a közös lakásunk nappalijában, I a kanapén feküdt, ment valmi általa kedvelt diszkózene. Ültem és néztem, és arra gondoltam, holnap ugrunk, (tudtam, hogy másnaptól valami olyat teszünk, ami szinte visszavonhatatlanná teszi ezt az egész helyzetet), és nem volt jó. Ránéztem és aztmondtam: mondanom kell valamit. N-t szeretem.
Megdöbbent és felém fordította a fejét. Próbáltam az érzéseimet megmagyarázni, hogy már benne nem tudok megbízni, és úgyse működne, legalábbis csak mindig nyelném a ki nem gondolt kérdéseket, vádakat.
Közben lehalkítottam a zenét. I. most meglepett a válasszal:
Tudom, igazad van, a házasságunk alatt legalább 50-szer csaltalak meg (ez az életben lehet, hogy nem is annyira irreális), legalább ezer nőt ismertem eddig, rászolgáltam a bizalmatlanságodra. Bocsáss meg.
Nagyon megsajnáltam, de már nem szerettem, a szép családmodell nem ér ennyit. A beszélgetésünk végén kikisért, sötét volt, és az utcán összetatlálkoztam a fiammal és a barátaival, kérdezte, hogy mit csinálok, mondtam, hogy apáddal beszélgettem, és mire visszanéztem a bokor mellett ahol állt, már csak egy csontkupac volt. (Visszajött volna megbróbálni helyrehozni?). Mindegy, már vele nem tudtam foglalkozni, siettem a kedvesemhez akinek biztos sok fájdalmat okoztam azzal, hogy leléptem. Akkor már megvette a házat amit néztünk, félig volt csak kész a kapu és a kerítés, bent minden szépen felvolt virágokkal díszítve, és az egyik öreg barátja ült a konyhában, ő meg épp fürdött. Nem tudta, hogy megjöttem de úgy láttam nagyon várt, és éreztem megint, hogy itthon vagyok...
Ennyi volt. | |
| 5. | [tulajdonos]: könyvek | 2006-11-22 19:53 | Szeretem a könyveket. Úgy nőttem fel. hogy a szüleimnél sok könyv volt, mindenféle. Sokat jártam könyvtérba, elidőztem a polcok közt, levettem a könyveket, elovastam a tartalmát, és hosszas keresgélés után mindig megpakolva jöttem el. Később a zsebpénzem nagy része is erre ment el. A könyvesboltban már törzsvendég voltm.
Az érdeklődésem komolyabban a gyerekkori mesekönyvek után azt hiszem a történelmi regényekre terelődött. Amikor olvastaam teljesen feloldódtam a régi kultúrákban, szinte éreztem, hogy ottjártam a régi Athénban, ismertem az isteneik esendőségét.
Utána következtek a középkor lovagregényei, a regényekben az egy csodálatos világ. Azt hiszem nagyon szerettem a lovagokat az etikai erényeik miatt. A tisztesség és bölcsesség netovábbjai volak a számomra. (Az egészben az érdekesség az, hogy ennek ellenére történelemből mindig nehéz volt órákon megfelelnem. Úgy érzem általános és középiskolai éveim során a tanulási időm nagy részét a történelem vette el.)
A lovagregények után következtek a krimik. Nagyon éveztem, elkezdődött a történet, és fel kellet deríteni, meg kellet oldani az ügyet. Pár évig ez volt a hobbim.
És következett a sci-fi. Kamszkorom nagy korszaka. Addig míg a többi tizenöt éves lány a romantikus lányregényeket bújta, én jártam a Marson, találkoztam idegen civilizációkkal, különféle kalandokba keveredtem.
Egyszer eldöntöttem, hogy normálisan fogok viselkedni. Legalábbis úgy mint a környeztemben levő lányok, akikkel nem tudtam megosztani az élményeimet, és nem ismertem az övéiket, tehát nehéz volt az olvasási élményekről beszélgetni. Ők az intim magazint olvasták, meg a többi tini újságot, és sok-sok romantikus lányregényt olvastak. És megbeszélték. És nem tudtam hozzászólni. Végül kértem kölcsön egy könyvet. Nem teljesen emlékszem már, vagy a csíkos vagy a pöttyös könyvek sorozatból való volt. A címe: Mintha nővérek lennénk, vagy valami hasonló... Végigküzdöttem magam rajta, nem hagytam abba, hátha megértem a varázsát, érdekes volt lehet, de nem a számomra. Ezzel leszámoltam az ilyen típusú regényekkel. Úgy döntöttem szeretem a többieket, de közben járom a saját utamat, ha egyedül, akkor egyedül.
Hozzá kell tennem, talán az is rásegített a könvekben való elmélyülésre, hogy a szüleim elváltak, és a világ léköre körülöttem nem igazán volt kellemes. Amíg olvastam, nem számítottak a problémák. Bár azt hiszem normális körülmények közt is "könyvmoly" lettem volna.
Utána férjhez mentem, és a férjem és családja nem igazán értékelte az irodalmat. Sőt, megkaptam, hogy tönkre megy a szemem a sok olvasástól, meg sokáig égetem a villanyt stb. És az a legborzasztóbb, hogy annyira szerettem, hogy képes voltam feladni vagy elnyomni a saját énemet és alkalmazkodtam hozzájuk. Ezt talán így utólag még szégyellem is. Dehát hiába takadnám, így volt. Néha vettem egy-egy szép könyvet, inkább az ismeretterjesztőből, mert az legalább jó valamire, meg szép képek vannak benne, illetve a fiamnak mesekönyveket. De ha egyszer-egyszer vettem valami olyat is ami nekem tetszett, és nekem szólt, bizony lelkiismeret furdalást éreztem a pénz kidobás miatt. És elváltam...(nem ezért, de jól tettem).
Pénztelenség, elkeseredettség, és önmagam keresése...
Tombolás...
Utána kaptam egy infarktust...
Végig észnél voltam. A szívsebészeten láttam a monitorokon ahogy az ereimben közlekednek a katéterrel, láttam a kis szivemet ahogy még mindig küzd az életért.
Az intenzív osztályon én voltam az egyetlen aki magánál volt. Ki voltam kötve, mozdulnom nem volt szabad, és talán nem is tudtam volna. A kezemet emelhettem, már amelyikben nem volt infúzió.
Az első perctől kezdve bejárt hozzám a legnagyobb húgom. Ott ült mellettem, beszélegettünk, és hogy amíg nincs ott ne unatkozzam hozott be nekem könyveket, fantasyt. Ezzel a műfajjal akkor találkoztam először. És az első a sötét elf történetei voltak, nagyon megfogott. Valami ús és mesés világba vitt el. Napi egy másfél könyv volt a teljesíményem, mivel éjszaka sem tudtam aludni, ugyanis az ember életének ekkora változása igen sokkoló tud lenni.
Közben húgoméknál ideiglenesen elfogytak a baráti körben fellehető fantasyk, és jött Stephen Kinggel a találkozásom. Nagyon tetszett már az első is, A hasznos holmik. Filmen láttam már, és egyszer jó volt, de könyvben szerintem mester mű.
A helyzet érdekes volt, az ember bent fekszik az intenzíven és horrort olvas. Bár ez akkor tökéletesen lekötött.
Mikor túl voltam a nehéz időszakon, visszatért a régi olvasós énem. Már nem éreztem, hogy bűn egy jó könyvre kidodni a pénzt.
Életemben először elmentem az antikváriumba. Imádtam a sok könyv látványát, a hangulatot, a válogatást. Mai napig is emlegetem, ha igazán boldoggá akar tenni a kedvesem, akkor beenged egy antikváriumba, és pár órára otthagy.
Különben mostanra már mindenevő vagyok. A könyvek számomra sokat jelentenek. Van amelyik egy törtnetet rejt, van amelyik információt, van amelyik tanít, világnézetet oszt meg veled. Szeretem tudni azt, hogy ha valamiben megakadok egyszerűen felnyúlok a polcra és leveszem a szükséges könyvet. Vagy egy kis kikapcsolódásra vágyok és akkor leveszek egy másikat. Képes vagyk egy könyvet sokszor elolvasni. Előveszem, beleolvasok, vagy az egészet újra, és új dolgokat, mondanivalót, összefüggéseket találok meg benne.
Ahogy olvas az ember, annyi féle életútba, karkaterbe, világba éli bele magát. Itt van a saját életem, amit szellemileg eléggé aktívan élek (szerintem), és ott vannak a könyvekben levő szereplók, történetek. Mennyi világ, és mennyi információ...
Ma már elég tág az érdeklődési köröm.
Régen nagymamám sokat olvasta a Quo vadis-t, kíváncsiságból néhány éve elolvastam, nagy hatással volt rám, ugynilyen komolyan megfogott a Mester és Margarita is. Viszont pár hete vettem paratudományokról újabb könyvet.
Érdekes, szinte valamennyi műfajt kedvelem, de a mai napig sem tudtam megbarátkozni a romantikus irányzattal. De hosszú még az élet... | |
| 4. | [tulajdonos]: macska | 2006-11-16 00:11 | Az előbbi panasznap után kimentem, és ittam egy taát. Most próbáltam ki a lipton caribbeant, valami eszméletlen finom. Még a lelkem is rendbe tette.
Szóval van két macskám, egy szürke (a tenyésztők szerint kék) perzsa, ő a Rádzsa, és egy vörös cirmos "sétatéri" keverék, ő a Twister, ja és emeletben lakunk. Tegnap este bent ültem a szobában a számítógép előtt, amikor Rádzsára rájött, hogy ő fél tíz körül untakozik, és ezért el kezdett hisztizi, hogy vele foglalkozzak, játszunk egy kicsit. És ezt elég hangos nyávogással adta a tudtomra. Először cak figyelmeztettem, hogy hagyja már abba, később kimentem és összevesztem vel. Ami abból állt, hogy zavarásztam, hogy a fenekére tudjak csapni, de nem nagyon értem el. Ezek után volt egy tíz perc szünet, utána megint elkezdte, megint kimentem, mert már elég ideges voltam a hisztije miatt, megint zavarászás következett, míg a másik macska mozizott, hogym ost mi lesz. Végre Rádzsa beszaladt a fürdőszobába, na innen nem lesz kiút, és az első kezembe eső könyvet, (egy kicsit) hozzá akartam vágni, meglendítettem, és bevertem a kezem az ajtófélfába, a könyv természetesen enm találta el, és szerintem még ki is röhögött,. Szerintem élvezte, mert egyébként amikor ráérek járékból szoktam zavarászni a lakásban, olyankor elbújik, és volt már olyan, amikor már nyávogott, hogy találjam már meg. A vége az lett, hogy a macskát nem találtam el, de a kézfejem belilult, és ma egész nap fájt a kezem munka közben egész a csuklómig.
Az este mikor lenyugodtam, és kimentem, kint ült a konhában a széken és kedvesen, rámnyávogott, mintha misem történt volna, igaz vele igazából a játékos futkározáson kívül nem is történt semmi. Én meg rájöttem, hogy igazából talán még meg is érdemeltem, nem kellett volna felmérgelni magam.
Mellesleg a könyvet alig érezte volna meg. A macskáim az átlagosnál nagyobbak, Rádzsa mostanában soványabb mint régen, de most is megvan hat-hét kiló, úgyanúgy a másik is. | |
| 3. | [tulajdonos]: este van | 2006-11-15 23:40 | Este van, vagy inkább éjszaka tizenegy óra. A mai nap ismét rendesen elfáradtam. Mostanában elég sokszor eszembe jut, hogy nem emlékszem rá, hogy mikor unatkoztam utoljára. Napközben dolgozom, délután megfőzm a vacsorát, este vagy amikor van erőm és kedvem tanulok, hétvégén jön haza a koleszból a fiam, gyakran a kedvesem kislánya is. Közben azért leülök a net elé...
Egy pár napja nem megy a tanulás. Az utóbbi három hét intenzív gyakorlati feladat készítéssel készült, azt hiszem egy kicsit besokaltam, agyilag egy kicsit mást is csinálni kell. Tudom, utána megint következik a rohammunka.
A mai nem az én napom volt. A héten elvittük az autót a szerelőhőz, mert egy kicsit hangos volt (a kipufogó miatt), meg egy kicsit kopog az első keréknél valami. A kipufogóná eredetileg egy kis hegesztésről volt szó, a kocsi elejénél meg valami gumiharangról volt szó (legalábbis azt hiszem), a lényeg, hogy úgy tízezer lett volna az egész munkadíjjal. Otthagytuk az autót.
Mára kiderült, hogy huszonháromezer lett a vége, mert az elejében elvolt törve "valami", a kipufogónál pedig a középső dobot ki kellett cseréni. Kifizettük, de az autó még mindig hangos, és amikor reklamáltunk a szerlőnél, közölte, hogy a külső kipufogódob hegesztésére nem volt ideje, és majd ha valamikor ráér, megcsinálja. Nem értem, némelyik autószerelő annyira nagy úr, de egy ilyen kis p..a faluban nincs riválisa, így megteheti. Az autót ennek ellenére el kellett hoznunk, mert szükdség van rá, onnan egyből indultunk át M---ra anyámhoz. Illetve először a városjelző tábláig jutottunk el, ugyanis lemeszeltnk bennünket a randőrök, mert mentünk a táblánál kifelé 68-al, ez háromezerbe került. És ez nem volt elég mára, amikor a kedvesem kiszállt, a slusszkulcsa beletört az indítóba... Akkor már nem voltam ideges... Az én kulcscsomomón is van indítókulcs, de mire megyünk vele ha az övének a fele benne maradt, ennek ellenére a kis utónk beindult, úgy hogy a kulcsát belenyomja, és valahogy a belső része jó helyen van és ha a külsőt hozzáforgatja, elindul. Nálam is van egy indítókulcs, ezzel meg be tudjuk zárni az autót. Tehát ma így használtuk, sőt még a kedvesem este még el is ment vele dolgozni.
Most itt írok a gép előtt, a monitor mellet látom a névét, a South parkot nézem, de közben mennem kellen teregetni, jó lenne még egy kicsit olvasni is ma, de alundom is kellene valamennyit. Annyi mindent szeretnék csinálni, és annyit kell eleve is, amit bevállaltam, de néha jó lenne egy kicsit pihenni. Most nem vagyok pozitiv, valószínúleg fáradt vagyok, és tisztában vagyok vele, hogy a hét hátralevő részében is megvan, mit kell csinálnom... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
