DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 22 órája
Farkas György 22 órája
Cservinka Dávid 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 A fény nem publikus 9 órája
Minimal Planet 12 órája
Ötvös Németh Edit naplója 14 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 15 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 19 órája
Gyurcsi 19 órája
Jószándékú párbeszélgetés 21 órája
A vádlottak padján 22 órája
Hetedíziglen 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
nélküled 2 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: a nevadai istennő
Legutóbbi olvasó: 2024-03-24 02:58 Összes olvasás: 1804

Korábbi hozzászólások:  
6. [tulajdonos]: 0tc5 2018-02-09 01:12
Milyen érzés nem ismerni senkit? Hogy nincs semmid, csak a ruha, ami rajtad van, és az öntudatod? Mit vehetnek el még tőled? Révülten hordoztam körbe a tekintetem, valódi várban tartózkodtunk, ahol minden úgy nézett ki, akár ezer évvel ezelőtt. Fáklyák világítottak, a néhány ember, aki látott, mind nagy szemet meresztett rám, de inkább kíváncsi tekintettel bámultak, mint rémültem. Ezt jó jelnek vettem.
A panelszobányi helyiségben, Vladot az asztal mellett ülve pillantottam meg, fel sem nézett, de azonnal megállapítottam, hogy nagyon magas lehet, és rendkívül izmos. Fehér, bő ujjú inge feszült a vállán, pedig lazán viselte. Nyaka erős, vállig érő, szőke haja túlságosan ápoltnak tűnt, és finom illat áradt felőle. Végre az első hiba, amit a játék szervezői elkövettek! Arra gondoltam, hogy a Vlad herceget alakító férfi, túlságosan piperkőc. Ettől valamelyest megnyugodtam, ami nagyon jókor jött, mert önkéntelenül is remegtem. Egészen másnak képzeltem a herceget.
– Üdv, Stella vagyok, Stella Stuart.
Vlad továbbra is elmélyülten a kézzel rajzolt térképet fürkészte. Amennyit láttam belőle, messze volt az általam ismert térképektől. Két gyertya segített rá a vizsgálódásra, asztal, szék, és kezdetleges, durva faragású polcos szekrény alkotta a berendezést. Rajta összetekert papiruszok, szobrok, néhány kőtábla. Mondhatom korhűen festett a környezet itt is, az apró részletre rendkívül odafigyeltek. Amíg őrlődve várakoztam, azon agyaltam, melyik században járhatunk, vajon melyiket akarja a televíziós játék megidézni.
Amikor végül Vlad felnézett, megdöbbentem, azt hiszem, még nem találkoztam nála lenyűgözőbb tekintetű férfival. Huszonhárom és huszonhét közöttire saccoltam. Amint megnyalta a telt ajkát, egy ragadozóra emlékeztetett, egyenes orrával, és sima arcával, a Thor című fim főszereplőjét idézte fel bennem.
– Halljam, mit keresel a szigetemen? És minek öltöztél bohócnak? – hangja mélyen zengett és gúny sütött belőle. Utálatos, birtokló, fölényes kérdése miatt a düh majd szétvetett.
Csak ámultam, hogy mennyire kiállhatatlanul pimasz, és gőgös. Ráadásul, hogy tegezett, sokkoló meglepetésként ért. Még inkább remegtem, már majdnem magam is elhittem, hogy valami rosszat követtem el. Akkor láttam, hogy a szeme miért olyan különleges, mert sűrű zöld, mint a mező, amikor a legtöbb virág nyílik rajta. Vlad pillantása az arcom után tovasiklott a bakancsomra, a farmeres lábszáram figyelte, majd a nagy bő pulóveremet, ami egészen elrejtette az alakomat. A mellbimbóm merev lett, az arcom, pedig lángolt, amint az ajkam bámulta újra. A hajam sátorszerűen eltakarta az arcom nagy részét, reméltem a pirulásomat is. Pislogtam, fél pillanatnál tovább nem álltam a tekintetét, ráadásul nem bírtam egyenletesen lélegezni sem. Vlad az a fajta férfi volt, aki uralkodásra termett, aki parancsol, és nem tűr meg ellenkezést.
Még soha senkinek nem sikerült ennyire zavarba hoznia. Vacak érzés volt elgyengülni miatta. Idiótaként azt kívántam, bárcsak valami hercegnői uszály lenne rajtam, amiben a testem körvonalai látszanak. Olyan volt, mintha Vlad a szemével is tudta érinteni.
– Válaszolnál végre? Vagy vissza akarsz menni a tömlöcbe?
– Miért kell mindjárt a legrosszabbat feltételezni rólam? – csattantam fel ingerülten.
– Úgy gondolom, elég súlyos lehet a helyzet itt – mutatott a fejére Vlad -– amiért ilyen hangot mersz megütni. Abban a tartományban, ahol a szüleid élnek, nem tanítják meg a némbereket tiszteletre?
– Túl mohó vagy! Nem tudnál egyszerre csak egyet kérdezni, hatalmas úr? – Azonnal megbántam a pofátlanságom, amit Vlad felemelkedett. Fekete nadrágban és mezítláb közeledett hozzám a legalább száz kiló, és százkilencven centi düh.
– Véletlenül vagyok ebben a játékban, és fogalmam sincs, hogy lehet kiszállni.
– Miákolsz, mint a macskák. Honnan jöttél?
– Vegasból!
– Ki küldött? Kémkedni akarsz, vagy átkot szórni jöttél a szigetemre?
– Kiraboltak a vonaton, nem tudtam kifizetni a szállást, egy padon aludtam el, és…
– Elhallgass bestia! Fiatal vagy, a bőröd finoman úrias, nem hinném, hogy szívesen senyvednél a várbörtönben. Most és utoljára kérem, hogy tisztán beszélj, ne használj varázsszavakat, mert ha még egyszer megteszed, a nép elé löklek, vagy hagyom, hogy megkövezzenek! Mostantól pedig csak akkor beszélj, ha kérdezlek.
– Mi a neved?
– Stella Stuart – hüppögtem. Közben rájöttem, hogy nem fog komolyan venni, amíg nem alkalmazkodom a szabályokhoz. Vlad tekintetéből haragos keménység sütött, ekkor már értettem, hogy óvatosabbnak kell lennem.
– Elvesztem. Elnyomott az álom, és onnantól kezdve nem emlékszem semmire. Sajnos a kísérőmről sem tudok semmit, csak utazgattam, hogy megismerjem a világot. Ezt javasolta az udvari orvos, hogy nagy bánatomat, így próbáljam meg orvosolni. Apám az áldását adta a körutazásra.
– Ahhhha – sétált körülöttem Vlad, mintha oldalról is meg akarna alaposan nézni. – Miért is bánkódsz? Elvesztettél talán egy számodra kedves embert?
– Igen! – vágtam rá rögtön. – A vőlegényem, William lova megbokrosodott, és sajnos…
– Már értem – enyhült meg a hangja.
Azt hiszem sikerült vele elhitetnem, hogy megbuggyantan hatalmas gyászomban.
– Most visszamehetsz a szobádba. Majd kitalálom, hogy mi legyen veled, addig a vendégszeretetünket fogod élvezni.
– És…mikor mehetek haza?
Vlad összeöltötte kezét a széles mellkasa előtt, és úgy bámult, mintha a messzi távolba nézne.
– Majd, ha én úgy akarom.
Láttam milyen állhatatos, nem mertem könyörögni a szabadságomért.

5. [tulajdonos]: némileg javítva2018-02-09 00:36
Saját sikolyomra ébredtem, a hálóingem nyirkosan tapadt a testemhez. Gyűlöltem ezeket az álmokat, és gyűlöltem, hogy Markot elvesztettem egy autóbalesetben.
Nem bírtam az otthonunkban maradni, három hét után feladtam, menekültem az emlékek miatt, a ház kulcsát a sógornőmnél hagytam. Tökéletesen nulla tervvel hajtottam a Roverrel, végül Vegasban kötöttem ki, csak mert elfogyott a benzin. A gyakorlatiasság sosem tartozott az erősségeim közé. Néhány hét múlva a történteknek egy éve lesz, de még mindig tele vagyok keserűséggel. Nem sokban különbözök az álombéli Marktól, mert úgy érzem magam, akár egy élőhalott.
Semmi randi, se buli, se flört.
– Stella? – kiáltja egy lágy, dallamos hang.
– A nappaliban vagyok!
Loretta az, a szomszéd bugalló lakója és a munkatársnőm egyben. Pontosabban a volt munkatársnőm. Időlegesen felmondtam a Nevadai Istennőben a pincérnői állásom, és még fel sem fogtam, hogy a Secret, női magazinnak köszönhetően engem választottak ki az egyedi ruhatervező tanfolyamra, méghozzá teljesen ingyen! Alig hiszem el, hogy ennyire szerencsés vagyok, és hogy nemsokára az öreg kontinens levegőjét fogom szívni. Mark mondogatta a rajzaimat fürkészve, hogy ruhatervezőnek kellene lennem, de sosem volt merszem jelentkezni iskolába. Tulajdonképpen Lorettának köszönhettem a nyereményt, mert ő kukázott ki a rajzaimból néhányat, és küldte be a pályázatra a tudtom nélkül. Talán épp a legjobbkor, szabadulnom kellett Vegasból, mielőtt egészen beszippant.
– Minden rendben?
– Aha. Azt hiszem a fél életem dobozokban.
– Jól van – ragadott karon a barátnőm és sétálunk helyiségről helyiségre, leellenőrizve, hogy nem maradt-e valami el. Szaggatottan felsóhajtottam, és próbáltam nem összeomlani. Nem akartam, hogy tudja mekkora ürességet érzek. Általában nem sírtam, amikor együtt voltunk, de amint átölelt, megremegtem. A hátam simogatta, nyugtatott, Loretta nélkül talán át sem vészelem az elmúlt évet.
– Az élet megy tovább, és nagy dolgok állnak még előtted.
– Minden rendben lesz – jelentettem ki, megtöröltem az arcom és elhúzódtam.
A másik lány már másnap érkezett, úgyhogy mindennek tökéletesnek kellett lennie. Nagyon megbántottam volna Lorettát, ha nem fogadom el a nagyszerű ajánlatot, valószínűleg minden régi sérelmét felemlegette volna.

Dohszagú, sötét tömlöcben csücsültem, becslésem szerint legalább hat órája, borzasztó kétségek között. Semmi összeköttetésem a külvilággal, mintha hermetikusan elzárt, másik dimenzióban léteznék. Nem kívánom senkinek azt a gyökértelenséget.
Elkobozták a táskámat, ráadásul úgy tűnt, hogy belekeveredtem a legvadabb televíziós showműsorba. A középkori díszletek és atmoszféra tökéletesen élethűnek tűnt, annyira, hogy el is bőgtem magam, de ennek ellenére tiszta maradt a fejem.
Aggódtam, mert sehol sem láttam a kamerákat, sem más árulkodó jelet, és nem bírtam elfelejteni, hogy bámultak rám, miután felébredtem a főtéren. A hideg kövön töltöttem az éjszakát, fogalmam sincs, hogy kerülhettem oda. Üzletek és a kirakatok helyett kőfal húzódott az egyik oldalon, míg a fallal szemközt alacsony kunyhók sorakoztak lapos tetőkkel. A sáros, köves, meredek úton ökrös szekér kaptatott fel, megtömött zsákokkal.
Mi ez, filmforgatásra kerültem? - ordítottam belül, de meg sem döbbenhettem rendesen, mert a riadt szemű, rongyos, durva ruhákba öltözött emberek gyűrűje egyre dagadt körülöttem. Többen keresztet vetettek magukra, néhányan pedig boszorkánynak, vagy ördögnek tituláltak. Zavarodott és ijedt voltam, nem értettem semmit. Végül két férfi érkezett, fityegő karddal oldalukon. Egyszavas parancsokkal oszlatták a tömeget, megmentve a lincseléstől. Nem szóltak hozzám, ridegen méregettek, majd eltaszigáltak egy kőépülethez, amiből kevés akadt arrafelé, végül belöktek a levegőtlen cellámba.
– Nem csináltam semmit, engedjenek el! Hívják fel a barátnőmet! – ordítoztam, míg be nem rekedtem. Semmi értelmét nem láttam kikérni magamnak, hogy normális WC helyett ormótlan bádogedényt kell használnom, és hogy a legelemibb higéniás körülmények is hiányoznak.
Késő délután lehetett, amikor megnyikordult az ajtó, és belépett a testes, főkötőt viselő nő.
– Barbara vagyok. Miért jött Tallingba kisasszony? És honnan érkezett?
Mintha nem válaszoltam volna már meg ugyanezt a kérdést a rothadó fogú fegyőrnek! Ennek ellenére próbáltam nem elveszíteni a nyugalmam.
– Ártalmatlan vagyok, és Nevadából jöttem.
– Aha, Nevada, ez nagyon érdekes – tette össze Barbara a püffedt ujjú kezét. – Még nem hallottam ilyen országról.
Biztosra vettem, hogy hülyére vesz. Olyannak láttam a torka alatti zsírréteget, akár a vastag kiflit.
– Normális ruhája viszont nincs, sem modora.
– Szerintem fordítva van. Maguk nem normálisak, mosdatlan csürhe! Bezártak ide, pedig nem követtem el semmit! Ráadásul amerikai állampolgár vagyok. Vendégszeretetről még nem hallottak? Követelem, hogy telefonálhassak, és beszélhessek egy ügyvéddel!
– Zagyvaságokat beszél gyermekem. De majd mi gondoskodunk róla, hogy kiűzzük az ördögöt magából.
– Meddig akarnak még gyötörni?
– Általában két hónap elegendő, de ha kell, még annál is tovább!
Sokadszorra átkoztam el az európai utat. Sajnos elszundítottam Párizsba tartva a vonatfülkében, és arra eszméltem, hogy elemelték a táskámból az összes értékemet, a bankkártyát, készpénzt, és a mobilomat is. Elindultam megkeresni a kalauzt, de nem emlékeztem mi történt utána, csupán halványan rémlett az enyhe szélroham, és a különös, fekete felhőnek tűnő folt. Utolsó emlékként nem túl biztató.
– Csak egy turista vagyok, kerestetni fognak.
– Mi egyebet tud még mondani? – méregetett Barbara, miközben a nagyméretű kulcskarikájával babrált, ahonnan súlyos kulcsok csüngtek alá, hatalmas szőlőfürtként.
– Mint mondhatnék? Engedjenek el!
– Miért nincs rendes, hölgyhöz máltó ruhában? És miért nincs kísérője? Talán megszökött valahonnan?
Barbara hajthatatlannak tűnt.
– Az új hercegünk nagyon művelt ember, majd ő megvizsgálja azt a sok különös holmit, amit a táskájában találtunk. Már elküldettük a hercegnek, ő fog dönteni a végső sorsáról!
– De hát csak dezodor, tampon, jegyzetfüzet és a sminkcuccaim maradtak benne.
Barbara az apró, barna szemét forgatta.
– Amit mond, csak megerősít abban, hogy megszállta az ördög Miss! Majd az atya segít, de addig türelmesnek kell önhöz lennünk.
A gyomrom összeugrott. Amire a Barbara utalt, felért egy világvégével. Borzalmas képeket festett a fantáziám az inkvizícióról, a hideg futkározott a hátamon. El kellett ismernem, a show szervezői igazán kitettek magukért.
Elnéztem Barbara feje felett, és nagyot sóhajtottam. Vízen kívül nem kaptam semmit, kínzott az éhség. Barbarától azonban nem akartam ételt kérni, arról ábrándoztam, hogy a stáb esetleg nemsokára elém lök egy dupla sajtburgert.
Három óra múlva már egy szekéren zötykölődtem, és hálásan szívtam be a friss levegőt, két lovas kísért, mert Vlad herceg úgy döntött, ő fog őriztetni.
De már ez sem érdekelt túlságosan, magamba roskadtam. Vacogtam a csillagos ég alatt, csupán elvétve találkoztunk össze lovasokkal. Ekkor döbbentem rá, hogy a nincs is közvilágítás.

4. [tulajdonos]: oh5j2018-02-09 00:08
Saját sikolyomra ébredtem, a hálóingem nyirkosan tapadt a testemhez. Gyűlöltem ezeket az álmokat, és gyűlöltem, hogy Markot elvesztettem egy autóbalesetben.
Nem bírtam az otthonunkban maradni, három hét után feladtam, menekültem az emlékek miatt, a ház kulcsát a sógornőmnél hagytam. Tökéletesen nulla tervvel hajtottam a Roverrel, végül Vegasban kötöttem ki, csak mert elfogyott a benzin. A gyakorlatiasság sosem tartozott az erősségeim közé. Néhány hét múlva a történteknek egy éve lesz, de még mindig tele vagyok keserűséggel. Nem sokban különbözök az álombéli Márktól, mert úgy érzem magam, akár egy élőhalott.
Semmi randi, se buli, se flört.
- Stella? - kiáltja egy lágy, dallamos hang.
- A nappaliban vagyok!
Loretta az, a szomszéd bugalló lakója és a munkatársnőm egyben. Pontosabban a volt munkatársnőm. Időlegesen felmondtam a Nevadai Istennőben a pincérnői állásom, és még fel sem fogtam, hogy a Secret, női magazinnak köszönhetően engem választottak ki az egyedi ruhatervező tanfolyamra, méghozzá teljesen ingyen! Alig hiszem el, hogy ennyire szerencsés vagyok, és hogy nemsokára az öreg kontinens levegőjét fogom szívni. Márk mondogatta mindig a rajzaimat fürkészve, hogy ruhatervezőnek kellene lennem, de sosem volt merszem jelentkezni iskolába. Tulajdonképpen Lorettának köszönhetem a nyereményt, mert ő kukázott ki a rajzaimból néhányat, és küldte be a pályázatra a tudtom nélkül. Talán épp a legjobbkor, szabadulnom kellett Vegasból, mielőtt egészen beszippant.
- Minden rendben?
- Aha. Azt hiszem a fél életem dobozokban.
- Jól van - ragadott karon a barátnőm és sétálunk helyiségről helyiségre, leellenőrizve, hogy nem maradt-e valami el. Szaggatottan felsóhajtottam, és próbáltam nem összeomlani. Nem akartam, hogy tudja mekkora ürességet érzek. Általában nem sírtam, amikor együtt voltunk, de amint átölelt, megremegtem. A hátam simogatta, nyugtatott, Loretta nélkül talán át sem vészelem az elmúlt évet.
- Az élet megy tovább, és nagy dolgok állnak még előtted.
- Minden rendben lesz - jelentettem ki, megtöröltem az arcom és elhúzódtam.
A másik lány másnap érkezett, úgyhogy mindennek tökéletesnek kellett lennie. Nagyon megbántottam volna Lorettát, ha nem fogadom el a nagyszerű ajánlatot. Valószínűleg minden régi sérelmét felemlegette volna.

Dohszagú, sötét tömlöcben csücsültem, becslésem szerint legalább tíz órája, borzasztó kétségek között. Semmi összeköttetésem a külvilággal, mintha hermetikusan elzárt, másik dimenzióban léteznék. Nem kívánom senkinek azt a gyökértelenséget.
Elkobozták a táskámat, ráadásul úgy tűnt, hogy belekeveredtem a legvadabb televíziós showműsorba. A középkori díszletek és atmoszféra tökéletesen élethűnek tűnt, annyira, hogy el is bőgtem magam, de ennek ellenére tiszta maradt a fejem.
Aggódtam, mert sehol sem láttam a kamerákat, sem más árulkodó jelet, és nem bírtam elfelejteni, hogy bámultak rám, miután felébredtem a főtéren. A hideg kövön töltöttem az éjszakát, fogalmam sincs, hogy kerülhettem oda. Üzletek és a kirakatok helyett kőfal húzódott az egyik oldalon, míg a fallal szemközt alacsony kunyhók sorakoztak, lapos tetőkkel. A sáros, köves, enyhén meredek úton, ökrös szekér kaptatott fel, megtömött zsákokkal megrakodva.
Mi ez, filmforgatásra kerültem? - ordítottam belül, de meg sem döbbenhettem rendesen, mert a riadt szemű, rongyos, durva ruhákba öltözött emberek gyűrűje egyre dagadt körülöttem. Többen keresztet vetettek magukra, néhányan pedig boszorkánynak, vagy ördögnek tituláltak. Zavarodott és ijedt voltam, nem értettem semmit. Végül két férfi érkezett, fityegő karddal oldalukon. Egyszavas parancsokkal oszlatták a tömeget, megmentve engem a lincseléstől. Nem szóltak hozzám, ridegen méregettek, majd eltaszigáltak egy kőépülethez, amiből kevés akadt arrafelé, végül belöktek a levegőtlen cellámba.
- Nem csináltam semmit, engedjenek el! Hívják fel a barátmőmet! – ordítoztam, míg be nem rekedtem. Semmi értelmét nem láttam kikérni magamnak, hogy normális WC helyett ormótlan bádogedényt kell használnom, és hogy a legelemibb higéniás körülmények is hiányoznak. Késő délután lehetett, amikor megnyikordult az ajtó, és belépett a testes, főkötőt viselő nő.
- Barbara vagyok. Miért jött Tallingba kisasszony? És honnan érkezett?
Mintha nem válaszoltam volna már meg ugyanezt a kérdést a rothadó fogú fegyőrnek! Ennek ellenére próbáltam nem elveszíteni a nyugalmam.
- Ártalmatlan vagyok, és Nevadából jöttem.
- Aha, Nevada, ez nagyon érdekes – tette össze Barbara a püffedt ujjú kezét. - Még nem hallottam ilyen országról.
Biztosra vettem, hogy hülyére vesz. Olyannak láttam a torka alatti zsírréteget, mint egy vastag kiflit.
– Normális ruhája viszont nincs, sem modora.
- Szerintem fordítva van! Maguk nem normálisak, mosdatlan csürhe! Bezártak ide, pedig nem követtem el semmit! Ráadásul amerikai állampolgár vagyok. Vendégszeretetről még nem hallottak? Követelem, hogy telefonálhassak, és beszélhessek egy ügyvéddel!
- Zagyvaságokat beszél gyermekem. De majd mi gondoskodunk róla, hogy kiűzzük az ördögöt magából!
– Meddig akarnak még gyötörni?
- Általában két hónap elegendő, de ha kell, még annál is tovább!
Sokadszorra átkoztam el az Európai utat. Sajnos elszundítottam Párizsba tartva a vonatfülkében, és arra eszméltem, hogy elemelték a táskámból az összes értékemet, a bankkártyát, készpénzt, és a mobilomat is. Elindultam megkeresni a kalauzt, de nem emlékeztem mi történt utána, csupán halványan rémlett az enyhe szélroham, és a különös, fekete felhőnek tűnő folt. Utolsó emlékként nem túl bíztató.
- Csak egy turista vagyok, kerestetni fognak.
- Mi egyebet tud még mondani? – méregetett Barbara, miközben a nagyméretű kulcskarikájával babrált, ahonnan súlyos kulcsok csüngtek alá, hatalmas szőlőfürtként.
– Mint mondhatnék? Engedjenek el!
– Miért nincs rendes, hölgyhöz máltó ruhában? És miért nincs kísérője? Talán megszökött valahonnan?
Barbara hajthatatlannak tűnt.
- Az új hercegünk nagyon művelt ember, majd ő megvizsgálja azt a sok különös holmit, amit bőrszüttyőjében találtunk! Már elküldettük Vladislaw hercegnek, ő fog dönteni a végső sorsáról!
- De hát csak dezodor, tampon, jegyzetfüzet és a sminkcuccaim maradtak benne! A többi értékemet ellopták a vonaton.
Barbara az apró, barna szemét forgatta.
- Amit mond, csak megerősít abban, hogy megszállta az ördög Miss! Majd az atya segít, de addig türelmesnek kell önhöz lennünk.
A gyomrom összeugrott. Amire a Barbara utalt, felért egy világvégével. Borzalmas képeket festett a fantáziám az inkvizícióról tanultak alapján, a hideg futkározott a hátamon. El kellett ismernem, a show szervezői igazán kitettek magukért.
Elnéztem Barbara feje felett, és nagyot sóhajtottam. Vízen kívül nem kaptam semmit, kínzott az éhség. Barbarától azonban nem akartam ételt kérni, arról ábrándoztam, hogy a stáb esetleg nemsokára elém lök egy dupla sajtburgert. Nem hagyhatják, hogy éhen halljak!
Három óra múlva már egy szekéren zötykölődtem, hálásan szívtam be a friss levegőt, két lovas kísért, mert Vlad herceg úgy döntött, ő fog őriztetni.
De már ez sem érdekelt túlságosan, magamba roskadtam. Vacogtam a csillagos ég alatt, csupán elvétve találkoztunk össze lovasokkal. Ekkor döbbentem rá, hogy a nincs is közvilágítás.

3. [tulajdonos]: lznx 2018-02-07 16:19
Márk három nap után újra tudott szilárd ételt enni, a csuklóján alig látszott a seb, és a haja is lelapult. Térdre esve rimánkodott.
- Ölj meg bébi, már háromszázhét éves, négy hónapos, és tizenhét napos vagyok.
Akkor költöztem el tőle. Csak nem fogok egy zombival élni továbbra is?

2. [tulajdonos]: cmhc 2018-02-07 16:07
Márknak barna volt a szeme. Aranybarna. Ő mutatta meg, hogy a csendet is lehet hallgatni. Vagy, hogy a télnek árnyalatai vannak. Arra is megtanított, hogy érezhetem magam a zsebemben két dollárral, milliárdos cicának. Aztán felvágta az ereit, hypót ivott, végül megfürdött egy kenyérpirítóval.

1. [tulajdonos]: Dropa korongok2018-02-07 15:24
A korong kb. 23 cm átmérőjű, és 2 cm vastag. Pontosan a közepén egy tökéletesen kerek, 2 cm-es lyukkal, a felszínén pedig közepéből kiindulva, a karimáig finom spirál barázda volt belemarva, melytől a kő úgy nézett ki, mint egy idő előtti fonográf lemez. A lemez korát 10 000 és 12 000 év közé becsülték - még az egyiptomi nagy piramisnál is idősebbre. Ez fantasztikus felfedezés volt, de a csoda még megsokszorozódott. Összesen még 716 ilyen korong került elő. És mindegyik hihetetlen titkokat tartogat. A barázda, további vizsgálatok alapján, egyáltalán nem tűnt barázdának, hanem különös hieroglifák folyamatos vonala, vagyis egyfajta írás!

http://latogatok.hu


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:12   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:07   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 20:31   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 19:56   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés