NAPLÓK: csega2 Legutóbbi olvasó: 2025-11-07 15:50 Összes olvasás: 24961| 13. | [tulajdonos]: Y2K | 2007-09-16 10:06 | Megígértem magamnak, hogy nem szólok bele az itteni "vallásháború"-ba. De ha az ember lelkét valami nyomja, nehéz visszatartani:
A matematikában, ha valaki egy többszáz éves problémán dolgozik, akkor azt vagy hülyének, vagy zseninek nevezik. Isten létezésének kérdése kétezer éves. Akkor most a honlapon vitatkozók zsenik, vagy...?
Meddig ragadunk még le ilyen problémáknál? Miért nem tudunk rátérni arra a pontra, hogy elfogadjuk egymást?
Nem lenne már ideje továbblépni?
DOKK:
Digitális Omnipotencia- és Kereszténységi Kérdéskör
"Én a vizilovakkal vagyok." | |
| 11. | [tulajdonos]: Nem találom magam | 2007-05-21 13:48 | | Nem találom magam, ahogy mondani szokták. Két ÉN közé szorultam. Mint mikor az éjszaka közepén start és cél között félúton legszívesebben lefeküdnél a kőre, mert nincs erőd semelyik irányba se menni. Mindig is nehezteltem a sorsom, mint egy kőből faragott tűpárna, de már belefáradtam, hogy ellen kell állnom. Nem felejtettem el, hogy az ember meg tudja változtatni a környezetét, csak kitartás kell. Csakhogy tartásból már alig maradt nekem. Nem akarom már megváltoztatni az embereket, nem akarok emberfeletti munkával falakat építeni, nem akarom betölteni a hangommal a szobát; csak a térdemre hajtani a fejem, a sarokban kuporogva a legkevesebb helyet foglalni, mint a kopott virágtartó, amiről már a port sem törlik le. | |
| 10. | [tulajdonos]: Nem csak az | 2007-05-11 09:10 | | rossz művész, aki bizonygatja magát, hanem az is, akinek meg kell magyarázni, miért is oly jó az alkotása. | |
| 9. | [tulajdonos]: meo üzenet az egyik fórumon | 2007-05-04 09:22 | "Maradó, de unalmas."
Nagyon tisztelem a DOKK szerkiket.
De most komolyan.
De ez a hozzászólás röhej.
(Számomra.) | |
| 8. | [tulajdonos]: Túl sokat nézünk tévét | 2007-04-20 10:02 | És azt látjuk benne, hogy mindenki hazudik, senkinek nem szabad bedőlni. Viszont a nyomozó, a felügyelő, vagy egy szemfüles élettárs apró jelekből kitalálja, hogy a főszereplőnek vaj van a füle mögött. Követjük a példájukat, és mi is ilyen jeleket keresünk, hogy kiderítsük, a másik most éppen boldog, vagy valami bántja, esetleg mérhetetlenük padlót fogott. Igen, mi magunk is nyomozunk az életünkbe kerülők után, ahelyett, hogy szemtől-szembe megkérdeznénk: "Mi a probléma?"
De ez fordítva is igaz, ahelyett, hogy azt mondjuk a másiknak, hogy "ez és ez a problémám", jeleket küldünk a másiknak, elvárjuk, hogy nyomozzon utánunk. Elvárjuk, hogy kitalálja, mi a bajunk. És ha a rejtvény túl nehézre sikerül, vagy az ismerősünk nem elég szemfüles, akkor hozzávágjuk, hogy figyelmetlen, nem foglalkozik velünk, csak saját maga érdekli.
És örülünk a veszekedésnek, mert akkor kibákülés lesz, és minden pont olyan szappanoperaszerű, mint a tévében. Úgy alakítjuk a mindennapi életünket, mintha tévészereplők lennénk. Mert mindig is tévészereplők akartunk lenni... | |
| 7. | [tulajdonos]: hepinesz | 2007-04-19 14:09 | Az az ember, aki éppen azt csinálja, amit szeret - akár megéri, akár nem -, az boldog. De vajon meddig képes nélkülözni érte? De vajon meddig tudja eltűrni, hogy mások semmibe veszik a munkáját?
Mindenki világuralomról álmodik. Egy icike-picike, saját, külön világ uralmáról, ahol igazán érvényesülni tudnak.
Persze minek fáradozni egy új világon? Megteszi a régi is. De ehhez nem elég a régit formálni, átalakítani, ezt nem lehet a végtelenségig. Másként kell látni a világot. Irigylem azt, aki ezt meg tudja tenni, és élvezettel olvasom írásaikat, hallgatom a beszédeiket, mert uraik egy hatalmas világnak. | |
| 6. | [tulajdonos]: Kontra vélemény | 2007-04-03 15:59 | Á. írta:
A templomos sztori és a modernitást feszegető beszámolód szerintem nem aktuális párosítás! A művészet fejlődik, legalábbis Kéne, hogy fejlődjön, és a költészet egyik fontos feladata például az, hogy kifejezze a saját korát. Persze, jómagam is úgy gondolom, hogy hasznos megtalálni a helyes középutat. Azaz, mert az utcagyrekek anyáznak, te, vagy a költő ne éppenséggel anyázzon,csak azért, mert így a trendi, mert így beszél mindenki. Viszont!
2007ben úgy vélem, nincs helye a régies kifejezéseknek sem, mint pl. a midőn, oly csillogó, mátkám, magány dalolászik szívemen és így tovább :)) És az, hogy a versekről esetleg klasszikus stilisztika jut az eszedbe, akkor - kérlek, ne haragudj meg- neked olvasónak vagy versirogatónak van esélyed működni, de semmiképpen se lehetsz költő ilyen hozzáállással. A költészet számomra nem csak hűsítő pancsolás a medencében, hanem igenis, egy kemény, egy egész életet és teljes odaadást követelő, napi 24órás meló! Nekem... [...] A modernitás mindig ide illő. Az nem jó, véleményem szerint se, ha túlfokozzák, túl kifordítják magából a művet, ha megmarad a provokáció szintjén, ha zagyva stb. csak azért, mert hát ilyet még nem csinált előttünk senki. Éppen ezért kértem meg P. Antalt is,magyarázza el nekem légyszíves, ez meg ez a vers miért JÓ?...
Templomos izére visszatérve, meglátásom szerint a folyton változó művészetet ne keverjük össze a vallás területével. A kereszténység, a tanítások le vannak írva, le vannak szögezve, ősi szokásokon alapul, így kell elfogadni és követni az igéit. Ezért nem igazán tanácsos, ha supermannel jönnek meg ilyesmi. A vallás egyes ágai mindig ugyanolyanok lesznek, vagy élnek tovább sértetlenül, max. a felfogás lazulhat, veszíthet görcsösségéből, vagy így fog eltűnni örökre, amit azért igen kétlek :) Bár, ki tudja... a költészet is előbb-utóbb képtelen lesz már jól lépést tartani a társadalom rohadásnak indult értékeivel. Hiszen kinek beszéljünk majd, ha már senki nem lesz arra kíváncsi? Érdekes feltételezés... | |
| 5. | [tulajdonos]: Modern | 2007-04-03 09:50 | Gyakran hallom a verseimre, más verseire, hogy nem elég modernek. De mitől lesz régies egy vers? A szerkezetétől? A benne használ szavaktól? Vagy attól, hogy ezerszer boncolgatott témáról szól?
Egyszer templomban voltam (nem túl gyakori esemény), Karácsonyi istentiszteleten ültem. A tisztelendő nő valami modernet, valami újszerűt szeretett volna előadni prédikációként, azonban nehéz minden évben valami újjal előrukkolni, ha egyszer mindig ugyanazt ünnepeljük. Végül egy furcsa beszéd született meg, ahol a kis Jézust a bébiként földre érkező Superman-hez hasonlította. Mondanom sem kellene talán, a templomban főként idős nők és férfiak ültek, akik valószínűleg, ha nem követték, hogy unokáik mit néznek nap mint nap a tévében, nem értettek semmit.
Hogy ügyes próbálkozás volt-e a beszéd, vagy sem, az egy dolog. Nekem az iránnyal volt a legfőbb bajom. A templomról mindig a régi, a klasszikus jut eszembe, és ami XXI. századi, futurista, valahogy elüt számomra, nem odaillőnek találom. Mint a halogén izzót egy kőkori barlangban. Mert kizökkentenek abből a kellemes időutazásból, ami akkor fog el, ha véletlen odatévedek.
Amikor először foglalkoztam versekkel, talán mert minden tanárom megfeledkezett a kortárs művészet bemutatásáról, mindig ugyanilyen időutazásban találtam magam. A "vers" szó hallatára egy régies, klasszikus stilisztika jutott eszembe, és elütőnek találtam minden modernet.
Ma már azért másként látom a helyzetet, és örülök, hogy rám szóltak, hogy legyek nyíltabb az aktuális irányzatokkal szemben. De olykor-olykor, ha a versekre nézek, eszembe jut ez a kérdés:
Miért kell mindig erőltetni a modernitást, akkor is, ha az nem odaillő? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
