A macska már ment is egy kört, nyávogni is lusta. Befészkelt a székem alá, szemeit lehunyta. Langyos tejjel álmodik, vagy fürge egerekkel. Frissebb lesz majd éjszaka, ha csavarogni felkel.
A növést a fű is mára abbahagyta, pihen. Ha kisüt a jó meleg nap, nő majd intenzíven. Addig szürke fény és árnyék fedi el a zöldet, Franc se örül bárminek is, amilyen a Föld lett.
Hova menjek? Temetőbe? Vannak ott elegen. Egynek tudok csak örülni: hogy nincsen melegem. Mosogatás, takarítás - ez csak ront a dolgon, de ha ki is hagyom mára, csak gyűlik a gondom...
Hétfő... utálom a napot. Ilyen lesz a hetem? Remélem, a jövő hetet azért megérhetem! Csütörtöktől melegebb lesz, csak sok lesz a felhő. Most még sír a pici tavasz, Majd nevet, ha felnő!
Hétfő van, a fű se nő ilyenkor - mondják. Tényleg. Szürke az égbolt, szürke a táj, szürke a lakás és a hangulatom is, sőt majdnem fekete. Olvasni sincs kedvem. A háztartási munkához sem fűlik ma a fogam. Unott vagyok és unalmas. A macska a szék alatt pihen, túl van a napi körúton. Én hová menjek? Nem vár senki, hacsak a temetőben nem halottaim. Na, nem nyafogok tovább. Ez van vagy inkább nincs.
Gyermek! Ki elsőáldozás előtt gyónáskor nem jutva eszedbe bűnöd, azt mondtad: süteményt csentél. Nem tudtad, hogy ezzel veszítetted el ártatlanságodat?
