NAPLÓK: Zsubri Márton Legutóbbi olvasó: 2026-05-11 19:32 Összes olvasás: 3982| 7. | [tulajdonos]: Születésnap | 2015-05-13 16:33 | Ahogy álltam a kertben a grillkocsi mellett,
ahogy ittam a sört és néztem a hús pirulását,
ahogy húsz vendégem zengte a hepibörszdéjmarcit,
szép volt, nem tagadom, noha könnyezett a szemem,
mert marta a füst. Eszembe jutottál, régi rokon.
Szólj hozzám, kiabálj át 178 esztendőn, te
széllel bélelt pásztor, hírhedt parasztadónisz, Jóska!
Volt-e ennyi részed a jóban, mondd csak!
Ettél-ittál, öleltél eleget? Kaptál annyit, amennyire vágytál?
Nehéz volt-e kezedben az a pisztoly, amit
27 esztendősen a szíved ellen fordítottál?
Később, estefelé már, mikor meg-megkottyan
s ki-kilöttyen az ember bátorsága, kimondtam:
nekimennék puszta kézzel e sok zsandárnak,
tudják, azért nem mernek idejönni.
Jaj, te betyárivadék! – súgta fülembe,
s úgy bújt hozzám aznap éjjel az asszony,
mint soha még.
| |
| 6. | [tulajdonos]: Irtok | 2015-05-07 13:53 |
Letérdelek az ágyás mellé,
itt, nagyanyám veteményeskertjében.
Élet-halál ura vagyok:
kézmozdulataimon múlik,
ki a hasznos, ki a gyom.
Növény pedig ez is, az is:
nyújtózkodik a Nap felé,
szinte bennem zeng a zenéje.
Joga van az élethez mindegyiknek,
ha már kibújt a magból.
Az egyikét óvom, istápolom, segítem,
a másikét durván megszakítom, pusztuljon.
Manapság úgy divat mondani, hogy
diszkriminálok, méghozzá faji alapon.
Kézzel, múlt századi módszerekkel.
Azt hiszem, nekem szabad.
Nem alkalmazom a vegyszeres gyomirtást,
sem a fondorlatos tudatmódosítást.
Nem indítok sem kémiai, sem médiaháborút.
Nem beszélem rá a kiszemelteket,
hogy pusztítsák el saját magukat,
nem alakítom ki bennük a szuicid hajlamot.
Egyszerűen odanyúlok a tövükhöz
és gyors, határozott mozdulattal kitépem.
Elszakítom őket az anyaföldtől.
Utóbb a kiskapával szétvagdosom
a gyökereiket is, nehogy újra sarjadjanak.
Ahogy ide letérdeltem most irtani,
félmeztelen felsőtestemen érzem,
hogy engem is cirógat sugaraival a Nap.
Hogy van fölöttem hatalom, afelől nincs kétségem.
Ám nem tudom, hogyan is tudhatnám meg,
hogy mi a szándéka velem.
(Magyarország, 2015)
| |
| 5. | [tulajdonos]: Visszaveszem | 2015-05-06 15:05 |
Ma kaptam a hírt, hogy
karimás kalapom
éppen az a pécsi
egyetemi diák
viseli, egy hitvány
eminens tanítvány,
akit nem köröznek,
nem gyanúsítanak,
semmit el nem követ,
csak jámboran jár-kél,
szelíden tengődik
lenn, a Tettye alatt.
Mésztufa barlangba
sem jár sárkányt nézni,
s ha borral kínálják
Villányban, Siklóson,
elhúzza a száját,
vagy Pázmányt idézi.
Undok kérődések
büdösségéről szól
- Pázmány szavaival - ,
ahol folyik a bor.
Olyan ez a diák,
mint hús nélkül prézli,
vagy mint parton a hal,
nő nélkül a férfi.
Nem érdekel, hogy a
túlvilágon lakom,
visszaveszem tőle
karimás kalapom,
s fölteszem a netre
ezen az oldalon.
| |
| 4. | [tulajdonos]: Visszaveszem | 2015-05-06 14:20 |
Ma kaptam a hírt, hogy
karimás kalapom
éppen az a pécsi
egyetemi diák
viseli kevélyen,
akit nem köröznek,
nem gyanúsítanak,
semmit el nem követ,
csak jámboran jár-kél,
szelíden tengődik
lenn, a Tettye alatt.
Mésztufa barlangba
sem jár sárkányt nézni,
s ha borral kínálják
Villányban, Siklóson,
elhúzza a száját,
vagy Pázmányt idézi.
Undok kérődések
büdösségéről szól
- Pázmány szavaival - ,
ahol folyik a bor.
Olyan ez a diák,
mint hús nélkül prézli,
vagy mint parton a hal,
nő nélkül a férfi.
Nem érdekel, hogy a
túlvilágon lakom,
visszaveszem tőle
karimás kalapom,
s fölteszem a netre
ezen az oldalon.
| |
| 3. | [tulajdonos]: Lápi léptek | 2015-05-06 14:19 |
E puha iszapba, lápafői lápba
süllyed lépteimmel lelkem ifjúsága.
Bekerítettetek, szíven lövöm magam.
Nem menekülés ez, csak az útvonalam.
Nézem az utolsó szappanoperámat,
nem találom benne cuppogó pinádat.
Elsül a pisztolyom, hagyj el, porkolábné,
Zsubri betyár többé nem lehet a szádé.
Harangzúgás ébreszt halottkémet, papot,
részeg álmaimban tót vagy német vagyok.
Ükunokám, Marci majd verseket szaval,
ő tudja, ki voltam: csak egy vagány magyar.
| |
| 2. | [tulajdonos]: Buborék | 2015-05-06 14:18 |
Vízbe estem, de kimásztam,
majd a parton megszáradok.
Zsubri pajtást agyonlőtték,
hírelik a bulvárlapok.
Nagy gödör kell, nagy ember volt,
tudta, mi az élet sója.
Patkány harap lábujjából,
s kétajtós a koporsója.
Huszonhárom kopasz zsandár
üti fejét: föl ne támadj!
Meg se nyikkan, bárhogyan fáj,
rászámolnak 23-at.
Felhördül a nagyközönség,
reng a föld és ráz az áram.
Zsubri pajtás, szép buborék,
szállsz az angyalok nyomában.
| |
| 1. | [tulajdonos]: Pehelyként | 2015-05-06 14:17 |
Hogy másfél mázsa gyengédség vagyok,
mely másfél mázsa erény és tapintat
szubsztanciája, megtapasztalod,
ha lényegedre lényem rátapinthat.
Ma még talán ezt másképp gondolod,
de összekulcsoljuk majd ujjainkat,
s ütemre ringni látom tomporod,
és ritmusod lesz az, mi minket ringat.
A tombolában engem jól kihúztál,
a mindenség is pont azóta pulzál,
s tombol bennünk a sejtett ismeret.
Mindent adok, alattam reng a dokk,
én másfél mázsa gyengédség vagyok,
s pehelyként szállni vágyom most Veled.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
