NAPLÓK: Versreakció a dokkon Legutóbbi olvasó: 2025-07-02 14:58 Összes olvasás: 6758| 28. | [tulajdonos]: 32-27 | 2013-11-27 14:52 | Péter Béla
álomjáró
sötéten bámulnak a világtalan ablakok.
a vágy beléd karol, s útnak indít, hogy égre menj!
felajzott szíved veri a ritmust, s könnyít a láz.
a tető gerincén suhansz, s már a részeg dala
sem jut el dobhártyádig, rád a teremtő vigyáz.
szemed égő tükrében cikáz az éj madara,
és hívogat nyaktörő táncba. s bár egy párzó nyög
lent, ez sem állíthat meg, amint a véges álom
repít, s azt sem hallod, hogy a kúpcserép mit dünnyög:
boldogtalan ne tovább! (csak a halálod várom.)
mint egy csodás balerina szökkensz, biztos a láb.
szirénekli: a hold csak téged vár, ne add alább!
Simon Ilona:
Először is belekötök a kötött formába. Azon belül pedig a rímképletbe, ugyanis az első és az utolsó két sor kilóg minden ok nélkül, vagy legalábbis nem jöttem rá, mi az oka. Ettől eltekintve, a belső tér kereszthímzése tetszetős, a rímpárok jól megválasztottak, a soráthajlások meg se kottyannak nekik, vagyis állják a sarat.
Az első mondat kissé közhelyes, de indításnál ez nem olyan nagy hiba szerintem, hiszen ekkor még csak képbe helyez, ebből az ecsetvonásból még bármi lehet. (A második sor kijelentő mondat lévén ponttal kellene záruljon.)
A képek filmkockaszerűen követik egymást, de mintha több műfajból lennének összevágva. Ez egyáltalán nem zavaró, sokkal inkább marasztaló, izgalmas, egyedi stílust kap ettől a szöveg. Azt nem tudom, hogy a holdkórosok nyitott szemmel mászkálnak-e, de a szemtükörben cikázó madár árnya, mint misztikus adalék, remekül mutat a „vásznon”. Hanghatásként pedig a kúpcserép dünnyögése élményszámba megy, még annak ellenére is, hogy felszólító módban kissé hogy úgy mondjam, szokatlan dünnyögni:)
Amivel nem tudok megbarátkozni, az a szirénekli. Kicsit erőszakoltnak érzem.
A cím találó. A holdkóros szinonimája, mégis több van benne, remek szóösszetétel. Úgy viszonyul a vershez, mint kulcs a kódolt szöveghez, de ez első pillanatra nem nyilvánvaló. Vagyis ott van végig az ablakpárkányon szemmagasságban, mégis a táskában keressük. Végül rátalálunk, de a kutakodás izgalma direkt jót tett nekünk – hiszen közben lepergett előttünk életünk filmje és akár biztosra is vehetjük, hogy csakis azért éltük túl, mert alkalmasak vagyunk a főszerepre - mi mind, álomjáró balerinák:)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
