Vendég: Az, van


 
2856 szerző 39905 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Szőke Imre: Öregút
Bátai Tibor: Ébredező (2.0)
Türjei Zoltán: Magamból téglákat égetek
Jusztin-Horváth Dorottya: Tenger
Szilasi Katalin: "Valahol Európában" - 2026(jav.)
Francesco de Orellana: én oda fel nem megyek
Tamási József: jelolvasás
Francesco de Orellana: két lábbal ülök a szélén (áramvonalasított verzió)
Karaffa Gyula: Korán
Tamási József: error
Prózák

Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Zima István: A másik is
Pintér Ferenc: 230 éves a láthatatlan kéz
Béla Péter: GASZTROMÁK
Szilasi Katalin: Gondolatban
Péter Béla: Halál a kukoricásban
Péter Béla: Tüzérrózsi, Mozi!
Pintér Ferenc: Asszisztens akarok lenni (Állásinterjú)
Pintér Ferenc: Billy és a rózsapatron (A westernfilmről)
Tamási József: Ferike
FRISS FÓRUMOK

Bátai Tibor 7 órája
Jusztin-Horváth Dorottya 8 órája
Ötvös Németh Edit 9 órája
DOKK_FAQ 14 órája
Ur Attila 15 órája
Tamási József 16 órája
Veres Mária 19 órája
Szilasi Katalin 1 napja
Zima István 1 napja
Horváth Tivadar 1 napja
Valyon László 1 napja
Bak Rita 1 napja
Mórotz Krisztina 2 napja
Francesco de Orellana 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Szőke Imre 3 napja
Pintér Ferenc 4 napja
Burai Katalin 4 napja
Konta Ildikó 4 napja
Kránicz Szilvia 5 napja
FRISS NAPLÓK

 szilvakék 4 órája
Hetedíziglen 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 2 napja
Tiszta gyermekek naplója 4 napja
Baltazar 5 napja
Minimal Planet 5 napja
négysorosok 5 napja
Janus naplója 7 napja
Gyurcsi 7 napja
Macska 8 napja
az univerzum szélén 8 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 8 napja
Etzel Mark Bartfelder 11 napja
Metz-Művek 11 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Vendég
Legutóbbi olvasó: 2026-06-22 03:20 Összes olvasás: 23566

Korábbi hozzászólások:  
118. [tulajdonos]: Az, van2023-09-17 17:03
Dara Yen Elerath:
Amiért nem tudtam elhagyni a bántalmazómat


Mert évekig szomorú voltam és ő ragyogott, mint egy sötét angyal.

Mert Carl Jungot olvastam, aki szerint a sötét angyalok fényt hordoznak, és hordozzák az eget.

Mert az ég hideg, ezért a hidegségét, a közömbösségét, a szeretet tüneteként fogadtam.

Megfelelni vágytam, de nem tudtam neki. Acél tüskékkel rúgott ló voltam. Futásra kényszerítettek, és jól esett a futás.

Mert a szája egy rothadt szilva volt, ha megcsókoltam, folyadék csorgott le torkomon,
keserű, mint a méreg, táplálva bennem valamit, ami arra vágyott, hogy marják.

Mert éjjelente acél színű csüngőlepkékkel álmodtam  – a csüngőlepkék cianidot nyelnek, hogy megmérgezzék a ragadozókat, és magukhoz vonzzák a párjuk. Azt hittem, cianid lepke vagyok. Azt hittem, a méreg az elemem, hogy része a véremnek.

Mert amíg vele voltam, megszűntem félni a saját halálomtól. Ahogy a tömegektől, pókoktól, az idegen szemektől. Egyedül tőle féltem.

Mert minden reggel szorongva ébredtem: ma vajon fog-e bántani? Felhív-e részegen, hogy  ismét elmondja, te hülye, te csúnya, te szerencsétlen?  Ő újság volt, borzalmas híreivel és függővé tett az olvasása.

Mert amikor körém tekerte súlyos karjait, elöntött a béke. Mert azokban a pillanatokban majdnem el tudtam hinni, hogy szeret, még amikor a telefonjáért is nyúlt, hogy a nőkkel beszéljen, akikkel épp csalt.

Mert egyszer egy nő voltam, akivel csalt. Hazudott a feleségének, és a felesége elhagyta.
Vajon én megérdemeltem-e a bántalmazást, amelyet aztán kapni kezdtem?

Mert amikor egy barátnőmnek magyaráztam a kapcsolatunkat, ő egy utazáshoz hasonlította azt.

Mert az utazás izgalom, mert még akkor is ha rettegsz, felélénkülsz, így amikor éreztem, hogy a fejemet a kocsiablaknak üti, és dudorok nőnek a koponyámon, nem tudtam
erőt venni magamon, hogy kiszálljak. Az ülésbe kapaszkodtam, az ajtó fogantyújába.

Mert az acélszínű csüngőlepkék a cianidot egyszerre fogyasztják és termelik, ez a csüngés, az hogy ő kell, volt a mérgem.

Mert amikor megalázott, a karjaimba üvegszilánkokat véstem, hogy kivérezzem a mérget.

Mert vérem eláztatta a havat a háza előtt, rózsaszínre pecsételve, mint egy szerelmeslevelet.

Mert a sürgősségi egy órára volt kocsival, és ő túl részeg volt ahhoz, hogy vezessen.

Mert épp esésben voltam, és már hét éve estem.

Mert hét év hosszú zuhanás.

Mert attól féltem, ha padlót fogok, végül összetöröm magam.

Mert elkápráztatott fenyegető szépsége, és elkápráztatottságomban voltam őz, ami egy épp szembejövő kocsi fényszórójába bámul.

Mert a verőfény könnyen tűnhet mennyországnak.

Visky Bence fordítása.



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-06-21 23:10   Napló: szilvakék
2026-06-21 22:00       ÚJ bírálandokk-VERS: Horváth Tivadar Ha levetném...
2026-06-21 19:47   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2026-06-21 19:17   Új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2026-06-21 19:15   Új fórumbejegyzés: Jusztin-Horváth Dorottya
2026-06-21 17:39   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-21 15:05       ÚJ bírálandokk-VERS: Doktor Virág Tegnap egy kicsit Ady Endre voltam
2026-06-21 13:23   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2026-06-21 12:34       ÚJ bírálandokk-VERS: Jusztin-Horváth Dorottya Apám fái
2026-06-21 12:31   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit