NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-05-20 00:50 Összes olvasás: 50243| 370. | [tulajdonos]: Figyelemre méltó | 2018-06-28 16:11 | Petőcz András
Szépírás, mesterség, jelenlét
Minden változatlan, folytatódnak a hagyományok, ahogy a harcok is folytatódnak, vagy éppen háborúk, itt is, amott is, irodalomban is, meg a világban is. Az egyik szerkesztő barátom, ismert lap szerkesztője, azt mondta, hogy az irodalomba való belépés egyfajta szocializációs folyamat, fontos az, ki kivel van jóban, ki kivel van háborúban, és ez a művek kiválasztásánál — nála — szempont. Nos, ez az utóbbi félmondat nem túlzottan szerencsés, meggyőződésem. Különösen nem szerencsés, ha egy szerkesztő ilyen alapon válogat, nem kellene, hogy így legyen, a szerkesztő olvasson, és döntsön, lehetőleg a kézirat alapján, és lehetőleg objektíven. Ez lenne az ideális. De a világ, világunk messze van az ideálistól.
Kétségtelen, hogy a szépírás mesterségének tanításában ez e legnehezebb rész. Megértetni, elfogadtatni a hallgatókkal, hogy valóban darázsfészekbe nyúlnak, sőt lépnek, ha az irodalmi életbe akarnak integrűlódni. Sokszor előfordul az, hogy valaki az ő számukra fontos, mester is akár, de mások számára valaki olyan, akit inkább temetni „illik”, nem dícsérni. Nehéz megérteni, hogy vannak olyanok, akik bizonyos lapokat, műhelyeket elutasítanak, megtagadnak, gyaláznak akár. Ilyenkor a fiatal, vagy kevésbé fiatal, de kezdő szerző zavartan áll, és nem tudja, mit is „helyes” lépni.
A „kibocsátás” folyamata tehát, talán ez a legnehezebb. Jönnek a hallgatók, tanulnak és megtanulnak írni, elfogadható szinten, aztán azon kell gondolkozniuk, hova is csatlakozzanak, melyik irodalmi szervezetbe lépjenek be, hol publikáljanak, milyen kiadóhoz forduljanak. Ez igen, ez nehéz. És azzal, hogy fordulnak valamelyik kiadóhoz, laphoz, szervezethez, azzal leteszik-e a voksot irányzatosság, vagy netán politikai szempontból.
Magam csodálkozom azon a szerzőn, aki kvázi „elutasítja” valamelyik évet összegző irodalmi antológia szerkesztőjének a megkeresését. Nem tudom, ennek van-e értelme. Azt tanítom a tanítványaimnak, hogy elsősorban a saját írásunkért vállaljunk felelősséget. Persze, feladatunk az is, hogy a saját írásunk elfogadható módon napvilágra kerüljön.
A Kodolányi János Főiskolán a szépírói kurzus csak a minőséggel akar foglalkozni. Hogy egy mű izgalmas és jól megírt legyen. Politikai, vagy irodalompolitikai ügyeket nem érintünk.
A mostani összeállításban mindhárom szépírói kurzus képviseletet kapott. Három költő, Antal Veronika, Baráth Adél és Germán Ágnes mint a Líra kurzus hallgatója jelenik meg, Kiss Attila mint a Dráma kurzus képviselője van jelen, Aradi Gizella, Erényi Gábor és Haykováts pedig a Próza kurzusra járt ebben a félévben. Munkáik válogatásában, szerkesztésében az Irodalomismeret című lap munkatársa, Nagy Lea volt a segítségemre.
Zárásképpen csak azt kívánom, hogy legyen végre fegyverszünet a nagyvilágban éppúgy, mint hazai irodalmi életünkben.
http://www.spanyolnatha.hu/uj-lapszam/jelenlet-szepiroi-kor/szepiras-mesterseg-jelenlet/4701/ | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
