NAPLÓK: Werner Legutóbbi olvasó: 2025-11-21 11:00 Összes olvasás: 8643| 21. | [tulajdonos]: Abszurd | 2021-01-30 23:35 | Egy kis abszurd tőlem, persze csak ínyenceknek. ????????
A legkedvesebb óránk
Az egész osztály nagy lelkesedéssel várta a töri órákat. Az ötperces szünetünket minden egyes alkalommal a terem előkészítésének szenteltük. A kulcsot a portáról mindig Zoli hozta el. Alig vártuk, hogy kinyissa az ajtót, és elkezdhessük a munkát. Meglocsoltuk a virágokat, egymásra pakoltuk a padokat, felsepregettünk, felaprítottuk a széklábakat, Matyi bukósisakjából pedig üstöt készítettünk. A bal felső sarokban raktunk egy jókora tábortüzet. A maradék időben pedig Julinak segítettünk behangolni a fésűjét.
Dilinger Jónás tanár úr mindig jobb lábbal lépett be az ajtón, sietősen foglalta el a helyét a mosdókagylóban, majd kiválasztott egyet közülünk, akinek a kérdéseire jól kellett felelnie. Általában ötöst kapott a feleltető, s ennek örömére meggyújtottuk a tábortüzet, az üstbe pedig hagymát aprítottunk, kevés olajon, dinsztelésre. Keddenként jobb volt a fogás, viszont péntekenként a ponyt mellé kecsegét és fogast is sikerült kifognia. Igaz, hogy jóval kevesebbet, mint a másik napon, de mi ennek is nagyon tudtunk örülni. Rendszerint halászlét főztünk belőle, néha pedig megsütöttük. Kicsengetésig táncoltunk, énekeltünk.
A nyári szünet előtti utolsó pénteken Dilinger bal lábbal lépett be az ajtón. Izzadt, kipirosodott arcát sohasem felejtem el. Nehézkesen mászott be a mosdókagylóba, a kérdésekre tőmondatokban válaszolt. A felelet végén pedig bejelentette, hogy lenyugdíjazzák.Teljesen megdöbbentünk, volt aki sírt is. Végül erőt vett magán, és elkezdte az órát. Egy negyven centis kukacot tűzött fel csalinak, majd erőteljes mozdulattal meglendítette horgászbotját. Két perc sem telt el, még épp a tüzet csiholta Józsi, amikor megmozdult a zsineg. Túl erős!- kiáltotta Dilinger-Be fog húzni. Erre tizenketten odaszaladtunk, megfogtuk a derekánál, és teljes erőnkből húzni kezdtük a másik irányba. Minden csupa víz lett, a mosdókagyló tőből leszakadt. Akkor láttuk először sírni a tanárunkat.
Legalább hetven tonnát nyomott. Azt akarta, hogy vágjuk fel a hasát, a tetemét pedig amit nem fogyasztunk el, egyszerűen húzzuk le a vécén. Nekikezdtünk. Egy csomó fura dolgot szedtünk ki a gyomrából: egy tonna műanyagflakont, három hajóroncsot, ezerötszáz pár bakancsot, tizenöt hordó olajat, egy félig megemésztett jéghegyet. Bepakoltunk mindent a terem bal alsó sarkába, de amikor nekiláttunk a feldarabolásának, ő egyszerűen meggondolta magát és könyörgött, hogy eresszük el. Zsuzsi kétszáz öltéssel varrta be am sebet.
Az osztály óvatosan felemelte, és odavittük a másik mosdókagylóhoz. Hálálkodott, és azt mondta, cserébe egy valakit magával visz, de mi nem akartunk vele menni. Akkor Erzsi kihúzta a dugót, és ő lassan eltűnt a lefolyóban. Körülnéztünk, de sehol nem láttuk Dilingert. Peti észrevette, hogy eltűnt a tanár csatos bőrtáskája is, meg néhány vaktérkép a falról. A következő évi történelemkönyv hevert az asztalán, a rajta lévő cetlin pedig csak ennyi:Drága Barátaim, Isten velünk! Mégis,hol van?- kérdezte Mari, már-már hisztérikusan.
Úton Ninive felé!-szűrődött át a hangja a csöveken. | |
| 20. | [tulajdonos]: ' | 2019-05-19 23:41 | Laterna magica
Anyácska, nézd a kertet,
Ágak hegyén ül a dér.
A tarló meg se rezzen.
Néhány sárba fúlt levél
Őrzi még a nyár színét.
A krizantémok mentén
A kék kutat, a házad,
Lángvörös naplementéd,
Ahogy futok utánad,
Libbenő szoknyád szélét.
Anyácska, nézd a fákat,
Mint megannyi tetszhalott
Még egyszer nyújtóznának.
Ölükben rég elhagyott
Bölcsőket ringat a szél.
Felettük varjak szállnak.
Az ég kékje se látszik.
Fekete csöndben várnak
Rá, míg új szív csírázik
Földszagú mellkasodban.
Anyácska, érted jöttek.
Elvisznek téged újra.
Le- s felszállnak, köröznek,
Pernyeként hull az útra
Rozsdàs szárnyukból a toll. | |
| 19. | [tulajdonos]: vers | 2019-04-02 01:33 | Tatárszentgyörgy, február 23
Varjùcsapat àll a hòban,
Vörösen izzik a szàrnyuk.
Szíveket jöttek rabolni,
Csak bánat marad utànuk.
Te csak fekszel meg se moccansz,
Többé màr én sem mozdulok.
Apàcska, nézz fel az égre!
Felettünk fátyolosodnak,
S rànk zuhannak a csillagok. | |
| 18. | [tulajdonos]: vers | 2019-04-02 01:33 | lázár ébresztése
félek már nem tart sokáig
melegen az ágy
tested nyirkos
hajnali föld
felfelé törekszik belőle minden
kukacok férgek
nyüzsögnek benne
bennük születsz majd újjá
homlokod barázdált idegen táj
ujjad vékony üvegsíp
szádhoz emeled
halk nyöszörgés hallik amitől
hímzett takaródon kibomlanak
a szálak
és elhervadnak a virágok
a szirmok alól
egy árny kúszik
mellkasodra
magához ölel
majd mozdulatlan vár míg
altatót dúdolok neked
a kígyóról aki halál akart lenni
a halálról aki kígyóbőrbe bújik
és mocsarat kever az égkék szemekbe
az ölelés egyre szorosabb
zihálsz
csend van
esni kezd
egy riadt lepke száll kézfejemre
ébredj
meg se hallod
ébredj
az utolsó szó jogán
lázárnak keresztellek el | |
| 17. | [tulajdonos]: * | 2018-05-15 01:29 | | Örvendetes dolognak tartom, hogy lehet támogatni anyagilag a Dokkot. | |
| 16. | [tulajdonos]: * | 2018-05-11 01:30 | Nyár végén
Ma játszik a Nap, a horizonton épp
megáll, körültekint. A hajad köré
Vetül szelíden fénye, mintha
Glória volna arany-vörösben.
A szél magára lány alakot vesz, új
Ruhája por, levél. Csupa szenvedély
A tánca, pördül és virágot
Szór neked, s elszalad elpirulva.
A nyár pihenni készül. Az almafák
Tövébe hint ezüst ködöt. Éjjel a
kopott pipacsmezőn elalszik,
álmodik rólad is, összerezzen.
| |
| 15. | [tulajdonos]: * | 2018-05-09 00:19 | Félistenek születése
Lidércek lakják az embert,
láncra vert foglyai az értelemnek.
Olykor-olykor erőre kapnak,
átrágják magukat a szív izmain.
Ilyenkor eltorzul az arc, s hirtelen
félistenek születnek a sárból.
Szörnyű, tajtékzó dühvel dobálják
testrészeik. Megállás nélkül
újra nő a kar, a láb,a fej,
de nem vigyáznak belső szerveikre.
Tüdejük végtelenné tágul,
epéjük zöld folyama szétterjed a testben.
Zsugorodni kezd a szívük,
s összerogynak mind sorba, akár
a kifeszített cérnaszál
az Isten ujjai között, mikor elengedik.
| |
| 14. | [tulajdonos]: Lehajtott fővel | 2018-04-29 19:56 | Arc nélküli emberek ülnek
Lehajtott fõvel
A házak tövében.
Se lábuk, se kezük,
Csak a szívük van
Dobogó, élõ szívük.
Kisgyermekek játszanak estig
Magukra hagyva
Az utca porában.
És semmijük sincs, csak
a jelenük van,
És fürge lábuk, s kezük.
Szürkére koptatott felnőttek
Várnak buszokra
A szűk megállókban.
Se álmuk, se vágyuk.
Csak tegnapjuk van,
És dolgos lábuk, s kezük.
Ezerszer végigjárt utakon
Menetelnek bús,
Kietlen tájakon.
Lehajtott fõvel, hisz
Semmijük sincs már,
Csak tiszta, élõ szívük.
| |
| 13. | [tulajdonos]: Búcsú a tavasztól javaslatodra | 2018-04-29 00:11 | Nem tudtam, hogy az eldobott
szívnek is súlya van.
S az ajkakon meg nem érett csókok
sápadtan hullanak alá,
mint a tavaszba belefáradt lombok
hervadt virágszirmai.
Nem tudtam, hogy az eldobott
csóknak is íze van,
és keserű lesz majd a szám,
ha hiányod szenvedi.
Nem tudtam, hogy az eltaszított
ölnek is szorítása van.
És az elfordított tekintetet,
még sokáig megőrzi a szív.
Csak azt tudtam, ha majd egy délutáni
sétán a megszokott úton, egy kirakat
üvegén még feltűnik alakod, mint lomha
megkésett árnya egy félig megélt szerelemnek,
kérdések nélkül tovább indulok.
S majd hagyom, hogy beleolvadj
a zsibongó tömegbe, mások kacajába,
új szerelmes ölekbe, s bennem
futó gondolat maradj csupán.
| |
| 12. | [tulajdonos]: javaslatodra | weinberger: jó | 2018-04-28 23:59 | Valamiért elsőre így tűnt jónak, talán nyomatékosítani akartam, vagy inkább mentegetőzni a személyes névmás kiírásával. Remélem, hogy ez nem a német nyelvű közeg negatív hozadéka. Nagyon köszönöm, hogy helyesebb irányba terelted a verset. Tetszik a gondolatmeneted, és elfogadom a javaslatod.
Örülök, hogy itt jártál, gyere máskor is.:)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
