NAPLÓK: Werner Legutóbbi olvasó: 2025-07-04 16:01 Összes olvasás: 8267| 21. | [tulajdonos]: Abszurd | 2021-01-30 23:35 | Egy kis abszurd tőlem, persze csak ínyenceknek. ????????
A legkedvesebb óránk
Az egész osztály nagy lelkesedéssel várta a töri órákat. Az ötperces szünetünket minden egyes alkalommal a terem előkészítésének szenteltük. A kulcsot a portáról mindig Zoli hozta el. Alig vártuk, hogy kinyissa az ajtót, és elkezdhessük a munkát. Meglocsoltuk a virágokat, egymásra pakoltuk a padokat, felsepregettünk, felaprítottuk a széklábakat, Matyi bukósisakjából pedig üstöt készítettünk. A bal felső sarokban raktunk egy jókora tábortüzet. A maradék időben pedig Julinak segítettünk behangolni a fésűjét.
Dilinger Jónás tanár úr mindig jobb lábbal lépett be az ajtón, sietősen foglalta el a helyét a mosdókagylóban, majd kiválasztott egyet közülünk, akinek a kérdéseire jól kellett felelnie. Általában ötöst kapott a feleltető, s ennek örömére meggyújtottuk a tábortüzet, az üstbe pedig hagymát aprítottunk, kevés olajon, dinsztelésre. Keddenként jobb volt a fogás, viszont péntekenként a ponyt mellé kecsegét és fogast is sikerült kifognia. Igaz, hogy jóval kevesebbet, mint a másik napon, de mi ennek is nagyon tudtunk örülni. Rendszerint halászlét főztünk belőle, néha pedig megsütöttük. Kicsengetésig táncoltunk, énekeltünk.
A nyári szünet előtti utolsó pénteken Dilinger bal lábbal lépett be az ajtón. Izzadt, kipirosodott arcát sohasem felejtem el. Nehézkesen mászott be a mosdókagylóba, a kérdésekre tőmondatokban válaszolt. A felelet végén pedig bejelentette, hogy lenyugdíjazzák.Teljesen megdöbbentünk, volt aki sírt is. Végül erőt vett magán, és elkezdte az órát. Egy negyven centis kukacot tűzött fel csalinak, majd erőteljes mozdulattal meglendítette horgászbotját. Két perc sem telt el, még épp a tüzet csiholta Józsi, amikor megmozdult a zsineg. Túl erős!- kiáltotta Dilinger-Be fog húzni. Erre tizenketten odaszaladtunk, megfogtuk a derekánál, és teljes erőnkből húzni kezdtük a másik irányba. Minden csupa víz lett, a mosdókagyló tőből leszakadt. Akkor láttuk először sírni a tanárunkat.
Legalább hetven tonnát nyomott. Azt akarta, hogy vágjuk fel a hasát, a tetemét pedig amit nem fogyasztunk el, egyszerűen húzzuk le a vécén. Nekikezdtünk. Egy csomó fura dolgot szedtünk ki a gyomrából: egy tonna műanyagflakont, három hajóroncsot, ezerötszáz pár bakancsot, tizenöt hordó olajat, egy félig megemésztett jéghegyet. Bepakoltunk mindent a terem bal alsó sarkába, de amikor nekiláttunk a feldarabolásának, ő egyszerűen meggondolta magát és könyörgött, hogy eresszük el. Zsuzsi kétszáz öltéssel varrta be am sebet.
Az osztály óvatosan felemelte, és odavittük a másik mosdókagylóhoz. Hálálkodott, és azt mondta, cserébe egy valakit magával visz, de mi nem akartunk vele menni. Akkor Erzsi kihúzta a dugót, és ő lassan eltűnt a lefolyóban. Körülnéztünk, de sehol nem láttuk Dilingert. Peti észrevette, hogy eltűnt a tanár csatos bőrtáskája is, meg néhány vaktérkép a falról. A következő évi történelemkönyv hevert az asztalán, a rajta lévő cetlin pedig csak ennyi:Drága Barátaim, Isten velünk! Mégis,hol van?- kérdezte Mari, már-már hisztérikusan.
Úton Ninive felé!-szűrődött át a hangja a csöveken. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
