Weinberger, az állításom szerint csakis azért "alávaló személyeskedés" Frady Endre bejegyzése, mert a kritikus szerkesztőt mint személyt lekicsinylő bejegyzést írt. A nekem tulajdonított következtetésed ennélfogva hamis. Utóbbi fenyegető megszólalásod sem a Dokk szerkesztőségét jellemzi.
A Frady Endre nevet használó dokker beírását érintő minősítésed, Busznyák Imre portáligazgató úr, egyértelmű: szerinted "alávaló személyeskedés", hiszen a főszerkesztő több kötetes, díjazott költő, TEHÁT mind a saját, mind az általa kiválasztott szerkesztők minden megszólalása biztosan helyén való. Átgondoltad, amit leírtál?
Köszönöm mindazoknak (Fűri M., Kosztolányi M., Duma György és Francesco), akik őszintén, tárgyilagosan és konstruktívan szóltak hozzá a témához!
További hozzászólásokat várva most rövid leszek, csakis arról szólok, hogy miért a moderálást választottam bizonyos bejegyzések esetében.
Nem azért született ez a napló, hogy az amúgy is feszült helyzetet személyeskedő támadásokkal súlyosbítsák egyes dokkolók. Nem ezerszer leírt bejegyzések szaporítására hoztam létre, az önreklámoknak a saját naplókban vagy saját üzenőfalon van a helyük. Ott biztosan nem moderálom őket, ha nem sértenek törvényt, vagy nem kapok (e-mailben) velük kapcsolatos panaszt.
A moderált bejegyzések írói közül csakis Frady Endrének válaszolok most, bár Karaffa Gyula szövegére is reagálnék, de olyannyira tisztelem Gyulát, hogy inkább személyes e-mailben írom le az cáfolatot, ha esetleg igényt tartana rá.
Endrét (is) tájékoztatom, hogy nem csupán az olyan szélsőséges bejegyzés moderálható, amely trágárságokat vagy rasszista elemeket tartalmaz, hanem az olyan is, amely érvek helyett személyeskedve törekszik a másik ember méltóságának rombolására. A szerkesztők minden esetben a publikált szövegről írnak kritikát, személyükben nem minősítik a szerzőket, és az semmiképpen sem a "kritika kritikája", ha valaki a kritikus szerkesztő emberi kvalitásairól ír lekicsinylően, ezért Endre moderált írása alávaló személyeskedés, olvashatja bárki. A szerkesztők munkáját Papp-Für János többkötetes (Bella István díjas) költő, a Magyar Írószövetség tagja felügyeli, kéretik némi tisztelet az általa alkalmasnak ítélt személyeknek is! Ha már az emberi méltóság alapvető tisztelete hiányzik...
Szerintem az, hogy a szerkesztői kritikákkal kapcsolatos kritikámat a kritizáltak kimoderálták - mintha trágárságokat, vagy rasszista uszítást írtam volna - sok mindent megmagyaráz. Én egész életemben tanultam (idén is le fogok tenni egy mérnök kamarai vizsgát) és ennek tapasztalatából mondom, hogy általában a tanár sokkal többet tud a tanítványánál. Ezért ő az, aki tanít és nem fordítva. Az, ami itt van, hogy a sok tanítványból időnként ad hoc kineveznek valakit tanárnak és azt kell hinni, hogy ettől ő most már képes megítélni a többiek munkáját, szemétbe dobni a verseiket, az nevetséges. Szerintem nem lenne rossz ötlet, hogy a megítélt versek után meg lehetne nézni, ki szavazott a múlásra és ki a maradásra. Az legalább annyira mondana ítéletet a szerkikről, mint az alkotókról. Az is vicces, hogy megy a habzás az álnevek ellen, de egy-egy szerki simán szavazhat úgy egy versről, hogy nem adja az arcát, a nevét, csak stikában megnyom egy gombot. Na, lehet ezt is moderálni! ;-)
A hozzászólások jelentős része ugyanazt a problémát tartja legjelentősebbnek, amit magam is. Ez pedig a meózás. Teljesen nyilvánvaló (számomra), hogy a jelenlegi szerkesztői gárda nagyobbik része (és akkor nagyon finoman fogalmaztam), nem tud megfelelő mennyiségű időt/energiát fordítani arra a feladatra, amit a DOKK jelenlegi alapszabálya, és a jelenlegi alkotói kör elvárna. Bármennyire is értékelem a társadalmi munkában végzett tevékenységet, ez nem lehet takaró ahhoz, hogy versenként 1-2 perces átfutási idejű értékelések szülessenek, nem ritkán az olvasottak megértésének teljes hiányáról tanúskodva. Nem javítja az alkotók hangulatát a több szerkesztő által rendszeresen alkalmazott minősíthetetlen hangnem sem. Senki nem azért jár ide (gondolom én), hogy a versét „szarozzák”, pláne nem olyanok, akik, mint költő, semmi komolyabb produktumot nem tudhatnak a hátuk mögött. Követendő példaként hadd említsem Czékmány Sándor, Várkonyi Miklós, vagy akár az előző főszerkesztő, Tóth Csilla nevét, akinek egyszer tréfásan azt válaszoltam egy meójára: „Kedves Csilla, nagy tudomány ám úgy fogalmazni meg negatív kritikát, hogy aki olvassa, még örüljön is neki! :-)”. Igen, ez nagy tudomány, kell hozzá némi empátia, és főleg a másik emberszámba vétele. Miklósról is közismert a „rímszeretete”, mégis, bírálóként mindig igyekezett a számára szokatlan, vagy nemszeretem formák esetén is a jót, az értékeset kiemelni a versekből. Ez akkor is pozitív élményt ad a szerzőnek, ha egyébként a kedvezőtlenebb bugyorba került végül a verse. Lehetne erre azt mondani, hogy ez nem kocsma, itt nem kell, hogy egy szerző jól érezze magát, de ez így nem igaz. Tudomásul kell vennie minden tulajdonosnak, szerkesztőnek, hogy azt az értéket, ami a DOKK-ban megtestesül, elsődlegesen az alkotók, nem pedig ők hozták létre. Hát tessék megadni az alkotóknak a tiszteletet, tessék velük szóba elegyedni, ha kérdeznek valamit, vagy ne adj isten rávilágítanak a szerkesztő valamely tévedésére. Véleményem szerint a jelenlegi szerkesztői gárda nem alkalmas a fenti feladatrendszer ellátására. Egyedül Busznyák Imrén látom, hogy tényleg fontos számára a DOKK, és PFJ-nél is érzékelek néha ilyet, de csak ritkán. Szerintem többnyire a szerkesztőknek se igazán hiányzik az ezzel járó nyüglődés. Tovább kellene lépni. Alternatív megoldásként akár az a korábbi metódus is visszahozható, hogy magyarázat nélkül kerül egy vers ebbe, vagy abba a kategóriába. Még mindig sokkal jobb, mint a versek alatt inadekvát, sztereotip lózungokat olvasni, és lenyelni. Elnézést a sarkos fogalmazásért, akinek nem inge, ne vegye magára!
Mellesleg én mindig elfogadom a szerkesztői véleményt, csak nem mindig értem :) Ugyanakkor párbeszéd csak ritkán alakul ki ami pedig fontosabb lenne mint maga a végső minősítés
Nem gondolom, hogy bárki véleményét el kellene fogadni, ha azzal nem értünk egyet. Én Jónás Tamásnak sem fogadtam el minden észrevételét, általam nagyon tisztelt szerkesztőkét sem. A szentírás sem szentírás (csak hallgassunk meg két papot ugyanarról a szakaszról). De a meok attól még lehetnek tanulságosak, nem is biztos, hogy annak, akiket meoznak, legfeljebb mulandokkba kerül a verse(m). Csak működjön. Valahol ilyesmit olvastam, józan belátás szerint.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
