NAPLÓK: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
Legutóbbi olvasó: 2026-03-04 13:49 Összes olvasás: 140837Olvasói hozzászólások nélkül| 84. | Iványi Mónika: tapasztalat | 2019-02-12 01:53 |
Még nincs másfél esztendeje annak, hogy először verset küldtem be a Dokkra.
Rengeteg olyan irodalmi művel találkoztam itt, amelyek véleményem szerint megállják a helyüket a kortárs irodalom legjobbjai között. Hálás vagyok a Dokknak, mert új barátságot is köthettem általa.
A szerkesztőknek, és a költőtársaknak is hálás vagyok, amiért aktívan közreműködnek véleményükkel a szövegeim jobbá tételében. Imrének is külön köszönettel tartozom, mert minden egyes alkalommal amikor segítségre volt szükségem, ő készségesen igyekezett megoldani a problémát.
A sok pozitívum mellett sajnálatos módon negatív dolgokat is tapasztaltam. A legzavaróbb számomra a folytonos, vég nélküli vitázás. Ez elveheti az alkotókedvét az ide érkezőnek. A vitán túl az is rendkívül megterhelő, hogy szinte ugyanazokat a dolgokat kell végigolvasnunk újra és újra, a vitapartnerek elbeszélnek egymás mellett.
A Dokknak nem egyenletes a működése. Gyakorta kerül hullámvölgybe, amit bizonyos időközönkénti hirtelen fellendülése próbál egyensúlyba hozni. A legfontosabb a stabilitás lenne. Az, hogy lehessen rá számítani. Azt, amit vállal nem mindig tudja teljesíteni. Ennek az együttműködés hiányában látom az egyik okát. Ha valaki tanulni jön ide, az mutasson tiszteletet az iránt, akitől segítséget vár. Az aki elvállalta hogy segít, legyen elérhető annak az embernek aki rászorul. A versek beküldésének heti limite van. Kellene egy heti limit a meóknak is. És itt érkezünk el arra a pontra, ahol mindannyian csak hálásak lehetünk a szerkesztőknek, akik ingyen elvállalták ezt a feladatot.
Gyakran mégis elégedetlenek vagyunk, mert kevés alkalommal szólítanak meg minket, esetenként egy rövid visszajelzés után kerül a szöveg egyik, másik kategóriába.
Túlságosan sok az elbírálandó versek száma, és ezzel szemben alacsony a szerkesztői létszám. Nem támaszthatunk irreális elvárásokat a szerkesztőkkel szemben. Talán segíthetne az a megoldás, ha mindenki csak egy verset tehetne fel havonta. Több idő maradna egy-egy vers alaposabb elemzésére. Sajnálatos módon azt veszem észre, hogy nagyon sokan félnek véleményt nyilvánítani a szövegek alatt. Az elején én is próbálkoztam vele, aztán hamar rájöttem, hogy ezt egyfajta negatívumként értékelik egyes dokkolók. Miért ne lehetne egy-egy vers kapcsán meghallgatni más véleményét is?
A nagyító gyakorta válik perpatvar színhelyévé. Kár érte. Alapvetően izgalmas az eredeti funkciója.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
