NAPLÓK: Párbeszéd a DOKK jövőjéről Legutóbbi olvasó: 2026-10-15 13:45 Összes olvasás: 159115Olvasói hozzászólások nélkül| 83. | Pálóczi Antal: AZ ELME LEGYŐZI A HÜBRISZT | 2019-02-12 00:35 | "A hangsúly a szakmai tudáson van. Aki ennek híján, sőt az alapvető anyanyelvi és stilisztikai ismeretek nélkül vág bele - akár önkéntesként - mások verseinek elbírálásába, az több kárt okoz, mint hasznot. - írja Szokolay Zoltán. Én valóban önkéntesként vágtam bele a dokk/tul meózásban. Amire kezdetben maga Tóth Csilla akkori főszerkesztő bátorított. Majd egy összeveszés tántorította el ettől (míg végül maga is eltántorodott). Csakhogy speciel én szakemberként tettem dokk/tul meóztam. Az ELTE magyar szakán Szepes Erika vizsgáztatott verstanból, és arra kötelezett, hogy ne a Nagyverstanból készüljünk a szabadvers meghatározására, hanem az akkor megjelent új Kecskés András A vers hangzásvilága cíímű könyvből. Abban 20 oldal foglalkozik a szabadverssel, a "nagyverstanban" pedig csak három. (Pedig utóbbi társszerzője maga Szepes Erika volt, vagyis szinte "maga ellen" tanította az új Kecskés könyvet.)
Ez csak egyetlen pici példa az egész falas könyvespolcról arra, hogy mindent, de mindent, amit irodalomelméletből szakmáztam a Dokkon, vagy mondtam versről, szabadversről, azt én az ELTÉ-n tanultam. Illetve a Magyar Író Akadémia mesterszakán. Ezt követően a költészetet tanító Rilke kisregény, A levelek egy fiatal költőhöz , illetve az amerikai írótanár, Júlia Cameron, A művész útja című könyvének"összedolgozásával" gondoltam ki a Veterán Költői Kurzus "tantervét". S 200 itteni próbameóval egy kicsit alapoztam is rá. Majd folytatom, ha megjelent a kötetem. Bővítem vele a Dokk-szolgáltatások körét, de ki akarom egészíteni a felolvasások begyakoroltatásával is. Máris vannak érdeklődők rá!
Irodalmár végzettségű szakembert nem szokás ledilettánsozni - Szokolay mégis ezt tenné velem (ha szó nélkül hagynám), de mindenki mással is, aki kritikával illeti "fülemből képzelt vér folyik" költészetét. Zavaró persze, hogy a kötetem évek óta késik, de a szövegeim minőségét jól jelzi az a pár éve megjelent verscsomag az Élet és Irodalomban, amelyben egy stilisztikai hiba, egy nyelvtani szabály megszegés sem volt. Szokolay mégis ilyesmire célozgat velem szemben. Összetéveszti a szépirodalmat a hevenyészve összerótt, gépelütéses kommentröfögésekkel, amilyen ez is itt... Nem tudja (de főleg nem akarja) "helyesen olvasni" a gépelütésese szöveget. Vérszemet kap tőlük. Pedig könyvben majd, miután a korrektorok figyelemmel átbogarásszák, még az is JÓL (!) fog megjelenni. Kellenek a korrektor a VERSHEZ IS! (Ők nem kreatívok, ahhoz nincs tehetségük, de észreveszik a hibát - amit a szerző meg sem lát, mert ő HALLJA a művet (szavalja magában), de közben szövegvaksága van.)
Nem... A mű nem ez, hanem ---- AZ!
Azt mondja lentebb Szokolay, rám célozva, nélkülem a Dokk sokkal erősebb lenne.
Nem.
A Dokk velem - és más aktív, új verset szívesen feltöltő, felolvasásokra szívesen eljáró, verset, prózát, filmet író, verstanodát indító kreatívokkal lesz erősebb!
Hiába a szakmai féltékenység!
Hiába minden karaktergyilkossági kísérlet. A teremtő elme legyőzi a hübriszt, s a Dokk tovább tisztul: "Az élet él és élni akar". | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
