NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 04:48 Összes olvasás: 44593| 270. | [tulajdonos]: VEDD KI AZ ANTOLÓGIÁBÓL VERSEM | 2022-08-16 18:45 | Na itt a főkolompos Karaffa Gyula!
Hát persze!
Stílszerűen "a vádlottak padján" című naplóban!
Megpróbálsz ógörög kifejezéssel műveltnek látszani, mi, te Huncut, miközben szidalmazol, de közben elfelejted kiköpni a férfi fogalmazásgátlót!
Így aztán az állítmányt sehogy sem sikerül egyeztetned az alannyal. (Nem "IFI" a főnév, hanem a "HANGVÉTEL" az általad elferdített mondatban - Lásd: "betépett tahó ifi hangvétel". Ezt írtam - penge élesen bár, de korrekt mód megfogalmazva.)
Pedig amikor Furfangos Nyeszterka stílusában felhívtál telefonon még januárban, nagyon szeretted volna megkapni a Dokk tulajdonrészemet, csak nem adtam!
Viszont olyan meggyőzően beszéltél a vidékfejlesztési alapítványról hogy rögtön felajánlottam a Szondy két apródja című megzenésített Arany ballada előadását a közeli (Déregely) vár valamelyik megemlékezésén.
S e szép eszme nagyszerűségében pompásan egyetértettünk!
------
(FÉLRE, A TÖBBIEKNEK:)
Innen eljutni mára - a leprába - ehhez Karaffának nagyon meg kellett dolgoznia, de - sajnos - megtette.
Persze közben az is kiderült, hogy ő Márki-Zay "Páter" hívő. (Ez még önmagában nem lenne baj, de a politikának alárendelt esztétikai téves eszmerendszere már aggasztó - erről később többet!
------
Most a legfontosabbat:
KARAFFA GYULA!
AZONNAL KI KELL VENNED AZ ÁLTALAD SZERKESZTETT ELEKRTONIKUS ANTOLÓGIÁBÓL AZ ODA BEKÜLDÖTT KATONAI TÉMÁJÚ HOSSZÚ VERSEMET!
1.) MÁR NEM VAGY MÉLTÓ RÁ, HOGY EGY ÁLTALAD SZERKESZTETT ÖSSZEÁLLÍTÁSBAN SZEREPELTESSEM!
2.)
KÖZBEN KITÖRT AZ OROSZ/UKRÁN(AMERIKAI) PROXIHÁBORÚ. ÍGY E KATONAVERSNEK MOST MÁR NEM NÁLAD, HANEM EGY NYOMTATOTT ORSZÁGOS ORGÁNUMBAM KELL MEGJELENNIE - KOMOLY LAPNAK SZERETNÉM KÜLDENI!
MÁS!
Világosítsd fel a szerencsétlen "Gyurcsi-Művelt Közvéleményt" (nem tudom már többször megszólítani, annyira övön alul szuszog - így minden válaszomat vegyben a Művelt Közvéleménynek szánom), és te se terjessz valótlanságokat!
Az irodalomkritikát az ezzel hivatásosan foglalkozó kritikusok (például a szakmai hírnevére kényes Hörcher Eszter)
NEM (!)
a kiadók megbízásából írják!
A kiadók KÖNYISMERTETŐKET íratnak a kiadott könyveket szerkesztőkkel. Ezt még elkérik tőlük azért a honorért, amit a kötet megszerkesztésért fizetnek nekik.
A kis kiadók (a Garbo is ilyen) nem tudnak még hivatásos kritikusokat is korrumpálni!
Miből?
Főleg kezdők könyveinél, ahol minimálisak a példányszámok!
Nem!
A kritikusnak lenni, az egy külön szakma.
Külön szakképzettséget igényel.
Idén a Hajdúböszörményi Írótábor indított is ilyen képzést, Fűri Mari is részt vett rajta, mert valójában hiányszakma!
Nagyobb lapoknak külön irodalmi és külön színházi kritikusaik is vannak, voltak, lesznek. S nem a kiadók fizetik le őket, hogy jól fogyjanak a könyvek, hanem a lap fizet.
Ugyanannyit a jó - és ugyanannyit a rossz kritikáért.
Mert ha rossz egy könyv azt is meg kell írni, ha jó azt is.
Ahogy a színdarabok is hol jók hol rosszak - de nem a színházaktól kapják a pénzt a Molnár Gál Péterek, hanem az anyalapjuktól.(Ő valaha a Népszabadságtól.)
Egy balettkritikus általában nem ír verseskötetekről - és viszont.
Utoljára Adyék korában fordult elő, hogy a hírlapíró kritikákat is írt - mindenről.
Még arról a színdarabról is, amelyre - lustaságból - el sem ment. Akkor volt csak baj, amikor elmaradt az előadás és a hírlapíró nem tudott róla. S a kritika így látta meg a nyomdafestéket.
Ne hergeld szegény "Gyurcsi Művelt Közvéleményt" EZZEL AZ ESZEMENT OSTOBASÁGGAL, hogy ha jó kritika jelent meg a kötetemről, akkor biztos a kis Garbo kiadó korrumpálta a kritikust, mert elhiszi!
S máris ezt terjeszti a boldogtalan!
Nem.
Magyarországon a független kritikák megszületése nem így történik.
Hörcher Eszternek például módja volt a kötetemet az Élet és Irodalom heti könyvajánlójában - az első helyen látni. Íme.
https://www.es.hu/cikk/2020-01-31//a-het-konyvei.html
Szegény "Gyurcsi Művelt Közvélemény" annyira ostoba, hogy azt hiszi ez a felsorolás az azon a héten megjelent könyvek automatikus listája!
Dehogy!
Ugyanis a könyvem 2019 nyarán, a könyvhétre jelent meg! Az ÉS ajánlójába viszont másfél évvel később, 2020 decemberében került be.
Ez egy irodalmi előválogatás az ÉS részéről.
Szolgáltatás.
Egy-egy könyv irodalmi kánonba történő besegítését szolgálva. Addigra ismerkedtek meg vele. Akkor merték "elsőként" ajánlani azon a héten. (Természetesen az Élet és Irodalmat sem a Garbo kiadó fizette le.)
Érted már, "Gyurcsi-Művelt-Közvélemény"?
S mikor jelent meg a kritika?
A következő év tavaszán, pár héttel később!
VILÁGOS?
Próbáljátok ezt valahogy megemészteni, feldolgozni, elviselni...
A független jó kritika ahhoz kell, hogy egy mű a parnasszusra jusson.
Nem a sok eladás kell a kirakodó vásáron a bőrdíszáru mellett (bár az se rossz - csak én nem cserélnék ezzel).
S miért kéne a "nagyokhoz" dörgölőznie annak, aki ilyen kritikát kap?
Semmiért!
Hiszen a "nagyok" ilyenkor maguktól fordulnak oda az ilyen kritikát kapott szerzőhöz.
Maguk közé tartozónak gondolják.
Esetleg kérnek egy példányt a kötetből.
Szabó T. Anna is tudta, hogy "mit kap" tőlem, az idei könyvhéten, amikor - ezt a saját könyve dedikálásakor külön beírva - megköszönte - "A paráznabillegetőt".
-
--
De nézzük, miért is kell nekem hűnek maradnom szókimondó költészetemhez, hiszen most már a kritika is ezt várja el tőlem:
Hörcher Eszter írja A másként működés lélektana című dolgozatában:
"A test szabadsága egyfelől jelentse a test valódi szabadságát, a kendőzetlenségeket, a megnyilvánulás szabadságát – sugallja Pálóczi, és az ember jelentse magát a teljes szabadságot saját maga számára. A költő elmozdul betokozódott, tárgyiasult léte felől felfedezett szabadsága felé, de ez a folyamat a visszafelé irányt is magába foglalja, a palackokba zárt szenvedélyek (Ősz lesz megint) jelenlétével. A test nemcsak a szexualitás élvezeti eszközeként jelenik meg, a hús képességei, lehetőségei mentén (Vörösalakos váza, Nudista strandon, Funkcióöröm), de fizikai tükörként is, képességeink mércéjeként is (Album). „Észérveket keresünk ellene. Mert az arányok valódiak, / s valódinak kell tartanunk a tőkésréce elejtésének tényét is. / Hirtelen eszünkbe jutnak testi fogyatékosságaink, / és ekkor lapozunk tovább.”
Az iszonyat, és tovább vezetve a halálkép szerves részeként jelennek meg a kórházi képek, valamint a háborús, harci terepek és helyszínek (Felállva orvosi székből, Anyasötét, Menekült, Csak egy repülő, Ragadozó). Az elkerülhetetlenséget humorral kezeli Pálóczi is, ahogyan a halálképhez szinte már kötelezően hozzárendelődik a (magyar) jókedély, hogy elviselhetőbb legyen a létezés. De nemcsak a Pálóczi által ábrázolt saját világ, hanem ezen keresztül a sokunk által érzett és megtapasztalt események halmaza is. Az öregség, a temető megformálása egyértelmű utalásként jelenik itt meg (Menekült), de lehet a háborús helyzet, a megöregedés és a temető képe a saját énjének egy átvitt értelmű ábrázolása. A Másikkal való harcolást, hadakozást, és az ebbe való beleöregedést, belefáradást, majd a test eleven sírkővé dermedésének metamorfózisát írja meg (Menekült). Más elbeszélt eseménynél a kettősség különleges módozatot kap: „A legboldogabb napom volt az / az úttörőavatás!” (Csalá/s/d), mely valóban lehetett gyermekkora legboldogabb napja, de lehet eddigi egész életének legboldogabb napja is. A boldogabb életélmények mellé a fájdalmat is hozzárendeli. A fájdalom a testet és a pszichét egyszerre körbejáró jelenségként körvonalazódik. A költő iróniával, humorral közelíti meg a fizikai romlás ábrázolását: „Ó halál, te mindig igazságos lándzsás / ma kiütötted a fogam…” (Felállva orvosi székből)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
