NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II.
Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 01:54 Összes olvasás: 4273| 7. | [tulajdonos]: INTENZÍVEBBEN KELL... | 2022-11-16 11:13 |
Még mindig fátyolos és halk a hangom a már említett megfázás szövődményeként. Már előre el kell gondolkodnom azon, hogy tegyem intenzívebbé a felolvasásomat a következő Dokk esten.
Ráadásul a látásom is rosszabb ahhoz képest, amilyen nyáron volt.
Nem állíthatom, hogy az akkori szembalesetem miatt. (Bizonyos zavaró - zaklató - körülmények miatt egy délutáni munka, egy kerti vízlefolyó műkőborításának elkészítése esti órákra csúszott át. S a rossz megvilágításban a cement-kőpor keveréket tartalmazó vödör véletlenül lecsúszott az ölemből és a földre zökkent. S ahogy ülés közben utána kapva fölé hajoltam, a kicsapodó "porvulkán" a nyitott szemembe vágott. S a cement azonnal kötni kezdett a bal szememen. Beteljesítve a versbe foglalt József Attila átkot: "Bogár lépjen nyitott szemedre"! Csak ez fájdalmasabb volt. Órákba telt, míg a kórházban éjjel sorra kerültem, hogy a szememet ki tudják mosni. A zárójelentés szerint addigra a teljes hám lemaródott a retinámról.
A következő napokban lezajlott Dokk vezetőségi videómegbeszélésen még a balszememen gézkötéssel vettem részt.
Előtte, egy hetes szerkesztői működésem is pont erre az időszakra esett.
Ha közben nyilvánvalóan túlreagáltam ilyen-olyan dolgokat, az nem véletlenül történt.)
A látásom romlása azonban talán enélkül folytatódott volna. Jelenleg a 2,5 dioptriás olvasószemüvegnél tartok.
Nem vagyok hajlandó 3-as venni.
Egyelőre. (Csak ha már végképp elkerülhetetlenné válik.)
Inkább jobb ötletem van!
Megtanulom kívülről a művet.
Ezt amit lentebb láthattok. Nem akarok fekete keretes szemüveggel a szöveg fölé görnyedni többet ha a művemet mondom.
A tekintet nem erre való!
Azzal is verset kell közvetíteni!
Jó lesz végre - szabadon - előadni ezt! Az "ÍGY... ÍGY... ÍGY..." extázisát a végén az olvasók nem nagyon szokták megérteni.
Mondva azonban az "ÍGY... ÍGY... ÍGY..." összemosódva végül "GYÍ... GYÍ... GYÍ..."-vé válhat.
Hiszen a mű egy kenuval megvalósított hullámlovaglás története.
Legalábbis ez a "fedősztori".
A költemény valójában a Felettünk valóval történő találkozásról szól, akit én Természetnek hívok.
Közben vettem észre, hogy a kötetben megváltoztattam a címet. Ezért raktam fel ide megint ezzel a végleges formával!
Ha csak egyetlen szó is a változás, azt én magamnál de mindenki másnál is új műnek tekintem. (Mert meggyőződésem szerint az is. Például egy címváltoztatás képes új "holdudvart" képezni köré mert módosítja a mű értelmezhetőségét.)
PILLANAT
"leejtettem
felejtettem"/Marno János/
amikor hirtelen rántással utolsót döf a vízbe mindenki
mert elkaptátok végre a ritmust és egyszerre rándul minden izom
s a Felettünk Való vagyis a Természet erejével
a te erőd s a hozzátartozóid ereje összeadódik
bekövetkezhet amire vársz
bár teljesítő képességük határára kényszeríted őket
s levegőért kapkodsz magad is
micsoda megpróbáltatás
mekkora közös erő kell a nehézkedés legyőzéséhez de jól tudtad sikerülni fog
emlékeztél rá hogy fiatalon nagyon szeretted
s most a fiaidnak és a feleségednek is meg akartad mutatni
a kanyarból előbukkanó szállodahajó magas orrvizet nyomva tűnt fel
azt hitték ki akarsz térni meglepte őket hogy folyással szembe kormányzod a kenut
háttal lefelé sodor a Duna mi a jó ebben a hajó elment te meg azt mondtad várjanak
és csak sodródtatok farral lefelé
ám ekkor hirtelen megemelkedett a kenu mert hátulról széles hullám
hengeredett alátok különös játékaként a Felettünk Valónak
ha a folyón mélymerülésű erős hajó jön feltolja maga előtt a vizet
s ez hosszan tartó utóhullámzással egyenlítődik ki nem a nyomdokvíz ferde
farhullámaival azok hamar elülnek de nagy széles hullámok kezdenek a hajó után szaladni
sokkal gyorsabban mint ahogy az ár fut lefelé
ez a szállodahajó most olyan nagy volt hogy szinte felpúposodott tőle a folyó
ekkor fordultatok meg ekkor szóltál a többieknek hogy evezzenek
de már jött is az első hullám
felemelte s letette a kenut majd tekintélyes hullámközzel jött a második
egy pillanatig úgy tűnt mintha dombon szánkázna a kenu de az kiszaladt még lassú
teste alól s ekkor úgy tűnt dombra mentek fel és gyötrelmessé vált az evezés
– Húzd! Húzd! – kiabáltad elveszett a lendületetek és tudtad
ha nem sikerül elkapni a ritmust a nehézkedés a meghiúsulásba húz de túl lassan eveztetek
– „Gyerünk! Gyerünk!”
a többieknek kellett volna hozzád igazodniuk de ha leghátul ülsz nem látnak csak te
látod őket tudtad még időben vagytok még csak a kenu hátulja emelkedett fel
– „Húzd! Húzd!” összevissza eveztetek nem sikerült felgyorsulni a bálnaoldalnyi hullám
ismét áthemperedett a kenu közepe alatt és megint mintha dombra eveznétek föl
– Húzd! Húzd! – megérezted: most kell kitartanotok ha nem lassultok le jön a következő
hullám s ha mindenki egyszerre evez és elkapjátok az elemi ritmust a Felettünk Való
ereje a hozzátartozóid ereje meg a te erőd egy pillanatra összeadódik és hirtelen
száguldani kezd a hullámmal a kenu olyan sebesen hogy nem is hittétek volna olyan
sokáig míg csak boldogok nem lesztek
ÍGY!
ÍGY!
ÍGY!
ÍGY!
ÍGY!
s ez megmarad |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
