NAPLÓK: Pssz!Ich-ézis Legutóbbi olvasó: 2025-04-04 00:00 Összes olvasás: 10543| 29. | [tulajdonos]: 10 17 | 2020-10-17 15:52 | "szeretek vágyódni
felmászni hang és szín korlátaira
tátott számba gyűjteni
a fagyott illatot
szeretem magányom
mi magasabban függ
az égboltot
ölelő fáknál
és szerelmem
ki mezítláb sétál
a havon"
ilyenek járnak a fejemben, hogy anyaszült meztelen, meztéláb, ki vékony, ki vastagabb jégen sétálnak háttal eltűnve végül a setétszürke, itt-ott kékes téli tájban, egyik másiknak van sál a nyakában, esetleg sapka, meghatározhatatlandrapp szinekben, és végül felszívja őket a kép, feloldódnak a festésben, barokk keretek mögül vigyorog a semmi, mintha ott se lettek volna, kiürül a táj, egy üres tájkép marad és én zsebre tett kézzel továbbállok, andalogva, ahogy egyik kompozíciótól a másikig szédeleg az ember, ki az előző percben még valami kivételesen koherens dolog hatása alatt találta magát, és most, gyorsan elfelejti, hogy befogadójává tudjék válni mindarra, ami ezek után következik.
Meg ilyenek
"Istenem könyörülj rajtam
miért is teremtettél az irdatlan sziklák
különcségével
titkaid színültig töltenek
a sóvárgás borává változtatom a vizet
a bort - lángoló vérré"
de tudom nincs értelme az önsanyargatásnak
mert vétkes nem vagyok, csak hát a beteljesületlenség kesersége, az persze munkál, nem igazán tudom koncentrálni a gondolataimat
valahogy mindegyik félrehord, így aztán zenét hallgatok, táncolni kéne, ez is eszembe jut de nem tudok helyet, mondjuk ahol valamiféle megfáradt rockra ittasan el lehetne lötyögni, főleg jelen körülmények között, kizárt ilyesmihez hozzáférjek, szóval
marad egy könnyed kis három órás funtineli mint színdarab, terápia gyanánt avagy helyett.
Ma is láttam őt, persze, próbálok úgy, mint akinek semmise, ugyan, meg se kottyan, hogy persze neki se, andalító színjátszás, véget fog érni ez is, majd ennyi sem marad végül belőle, feloldozás, meghajlás, erre számítok, erre apellálok, azt hiszem pont van ennek a végén, tegnap beszéltünk erről volt némi tiszteletadó üzenetváltás, amelyben miiyyndkettőnk ismételten és végtelenítve kifejtette eddigi magáét, majd közöltem, hogy nem értjük egymást, ezt gondolom, hogy márpedig mindez így nem tart sehova, s minthogy mindez válasz nélkül azóta is, nyilván end és nekem el kell terelnem a gondolataimat. Rendezgethetem a polcot, amit vettem, hordhatom az új cipőmet, falhatom a kultúrát és gyönyörködhetek itt magamban, hogy ejj, de szép vagyok, egy kis Poswiatovska egy kis fű, enni alig, teázom, azért valamennyit és tegnap kifacsartam egy greappet l jóvoltából aki a polc- illetve zárproblémámat megoldotta, összerakott itt nekem mindent, én meg a két kezemet is, hogy van, egy pozitív az ötből, a másik hogy mellékbe segítek majd neki a lakásfelújításban, Vica kiegyensúlyozott, G legalábbis nem kikényszeríteni akarta belőlem mindezt, és ettől egy kicsit megnyugszom
és az is jól esik tulajdonképpen, hogy van időm magamra, ehhez igyekszem hálásan hozzáállni, és végülis sokkal rosszabbul is érhetett volna mindez. A hangulatom persze néha levált, de ha másra gondolok alapvetően rendben vagyok, nem érzem úgy, egyébként hogy maradt volna bennem szál, varratlan. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
