Rorsarch teszt

Rorsarch teszt te költőiségem mérve!
Bűvös kényszerfoltok nagy szimmetriák.
József Attila hogy fennakadt rajtuk…
Nekem mást mondanak-e majd e pacák?

Walt Whitmannak mit sugallhattak volna?
Sejthető, hogy őt sok kedves nőrokon
ölbe vette és apja vitte hátán
míg lassú hó hullt az olvadó tavon.

„Engem vigyen padlásra” nála nem volt.
Ő vitt a vállán sok haldokló bakát;
én az ablakunkig, felnyalábolva
ölemben vittem haldokló nagymamám.

Walt Whitman miket mondana a tesztnél?
Lehet, hogy hasonlókat mint te vagy én?
Belső béke ringatná őt is közben
És azt éreztetné, hogy nappal van nem éj?

A foltok megjuhászodva ülnének
le őmellé is, egyszerre kétfelől
mint ebek, ha elkergették a farkast
és ma már biztos, hogy senkit meg nem öl?

„Ezek szeretik egymást; szívszimbólum…;
az ott, úgy látom, hogy két teli gyomor!”
S kirajzolódna: gyermekként Walt Whitman
megvédte akit az áradt sors sodor.

Végül jöhetnének a színes ábrák.
Sokan félnek tőlük és szoronganak.
Walt Whitman megnyugodna, ahogy én is:
„Fonyódra  értünk  a magaspart alatt.”

S hagytam: minden a vízen tükröződjön.
A „tájkép”, de még a „naplemente” is.
– Napnyugta? – kérdezte a pszichológus.
–„Az, igen! (Hiszen még nem  vagyok depis.)”

S mert eljön majd a nagy-nagy naplemente,
pompás, még nem látott vad színorgia.
És én majd a fonyódi  hegyen állok:
kezemben füzet és toll vagy ceruza.

Alant, addigra megírt életemmel
Budapest felé száguld egy gyorsvonat.
Anyám onnan jött, hogy megszüljön engem.
–„Unokáim! Majd olvassatok sokat!”







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-03-10 03:28:31
Utolsó módosítás ideje: 2025-03-10 09:52:19