új Hold

új Hold
(Csontváry Kosztka Tivadar:
Sétakocsikázás újholdnál Athénban 1904)

Az Akropolisz platójára
szél se jár ma; nincs semmi pára.
Parthenon áttört ékszerei
várnak s az éj furcsa neszei
hallják; oszlopsora rácsozatát
lükteti lenn a teraszkorlát.

Házfalon holdkaréj tétováz –
csendes sárga csíkra néz egy ház.
Falán meleg fényű barna szem
kémlel érett lilákat odafenn.
Égre terített bíbor a tér
hideg kéklő – míg nyugatra ér.

S a központ lenn; a tükörarcú ház
fénylő naranccsal felforró láz.
Nyitott színpad az utca maga;
benne ül csendben az éjszaka.
Előterén a túl oldalon
csak pár növény – nincsen oltalom.

Nincsen oltalom – beteg a csend
távolból patkók érc nesze zeng;
erősödik felzúg és süvölt
rémület mi belülről üvölt!
Lovak ritmusa – vágtató kín
fekete kontúr – fekete szín


Időtlen lények; mitikus tárgy;
kocsizó urak s fogatolt vágy.
Kocsiverseny; fekete posztó
fekete szándék – mily' megosztó.
Kezdi újra – míg nem lesz vége:
fullad a holnap türelmébe.

Csodás színű ház; néma dámák;
titkos útjukat újra járják.
Maga Lúna – havonta egyszer
– így frissül az ősi rendszer.
Odafenn hideg új Hold lobog;
szőkék a szőlők és szép borok





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-03-27 17:08:25
Utolsó módosítás ideje: 2025-03-27 17:08:25