Tiszteletben tartom álláspontodat. A viták (legyenek bár poétikai, esztétikai, nyelvhelyességi vagy grammatikai tárgyúak) igen hasznosak, ha minden félnek sikerül a kölcsönös tisztelet hangján megszólalnia. Magam e mostani diskurzusba akkor léptem be, amikor valaki a legcsekélyebb tiszteletet is mellőzve rontott rá Gyurcsi Zalán György barátomra, egy kifejezés („előtérbetoló”) egybeírása miatt. Ettől fogva sajnos erről vitatkoztunk és elterelődött a figyelem a valóban orbitális hibáról, a „veszi a fáradtságot” kifejezésről, melyet a használója (P.A.) többször megismételt, bizonyítván, hogy nem elütésről van szó. Fentiekből az a következtetés vonható le, hogy akad olyan embertársunk, aki soha nem képes beismerni a tévedését. Példának erre azt hoztam fel, ami 11 éve történt: valaki összekeverte, hogy Káin és Ábel közül ki az elsőszülött, annak idején erre Baltazár nagyon helyesen mutatott rá, majd az illető – ahelyett, hogy egy odavetett „bocs”-csal elintézte volna a dolgot, hosszan magyarázta, hogy neki van igaza.
Ezek a párbeszédek valóban elkedvetlenítők. Nem lehet könnyű dolgod portáligazgatóként.
Hibát követtem el, amikor szólni merészeltem. A „ne szólj szám, nem fáj fejem” korában élünk megint, s az én hátralévő hónapjaim során ez már aligha változik meg. Nem a Dokkra értem a fentieket, hanem az egész országra.
A vitatott kifejezésről továbbra is az a véleményem, hogy szükség szerint írható egybe vagy külön. Példaként csak egy mondatot mutatok most: A saját személyét minduntalan előtérbetoló viceházmester árgus szemekkel figyelte a páncélszekrényt az előtérbe toló rakodómunkásokat. Nyilvánvaló, hogy e mondatban a két előtér nem ugyanaz, az egybe-, illetve különírásnak jelentés-megkülönböztető szerepe van.
Köszönöm, hogy a publikálásra biztatsz! Verses naplómba időről időre teszek fel régi és új alkotásokat. A regnáló rendszerben jelenleg csak ez a publikációs felületem. Megaláztatás hurkába önként nem dugom a fejem. Megelégszem azzal, ha a verses naplóban lévő verseimre reagál valaki. Az utóbbi években sok kiváló szerkesztője volt a Dokknak, tisztelem őket, sajnálom, hogy elmentek. Ők engem is költőnek tekintettek, annak ellenére, hogy nekem nincs papírom róla, nem szerepeltem soha a könyvheti antológiákban. 47 éve vágyom erre hasztalan. 30 esztendeje közel jártam hozzá, már értesített a könyvkiadó, de aztán – feltehetetőleg azért, mert közben az MDF képviselőjelöltje lettem – kihúztak a névsorból és a helyet Népszabadság-közeli szerzővel töltötte be az antológia szerkesztője, ki egyben az írószövetség MSZMP-titkára volt.
A „tenkjú”-ra való hivatkozással sem akartam megbántani senkit. Valóban kíváncsi lennék arra, hogy ennek a nagy karriert befutott költeménynek a címe milyen nyelven íródott, mert hogy nem angolul és nem magyarul, azt sejtem.
A helyesírási szabályzat érvként említett 95. pontja nem vonatkozik az „előtérbe toló” kifejezésre, mert a két szó együttesének jelentése nem lenne több és nem lenne más, ha egybeírnánk őket, akár egy vitában előtérbe tolt érvekről, akár önmagunk vagy bárki más előtérbe tolásáról van szó. Ha megvizsgáljuk a valóban egybeírandó kifejezéseket, akkor mindegyikre teljesül, hogy a jelentésük eltávolodott az eredeti két szó jelentésétől, és csak valamely hasonlat segítségével kapcsolódik azokhoz. Persze elképzelhető olyan hivatás, amelynek gyakorlója a klienseinek sikerén dolgozik a háttérben (menedzser), rá például illő szó lehetne az "előtérbetoló". Vagy nem.
Természetesen Te úgy írod a vitatott kifejezést továbbra is, ahogy jólesik, hiszen a költői szabadság erre lehetőséget ad. Akár igazad is lehet, hiszen "meglehetősen nagy számban vannak ingadozások, többféleképpen is megítélhető esetek. Ennek legfőbb oka az, hogy a szókapcsolatok és az összetételek között nincs éles határ: sok olyan szókapcsolat van, amely még nem igazi összetétel ugyan, de tagjai már alig tekinthetők egymáshoz képest önálló szavaknak."
Hanem a stílus, ami a bejegyzésedet jellemzi, az egyáltalán nem irodalmi lapba való, ezért moderáltam, de hadd olvassák. Az önostorozó kijelentések nem mentik, hanem fölerősítik a megalapozatlanul gúnyos kifejezéseket, a mellébeszélés pedig nem pótolja az érveket. Érvelési hiba a vitapartner állításainak erőszakosként való való beállítása, miközben a lejárató hangnem éppenséggel a Te bejegyzésed jellemzője. A nevetséges felsorolás, hogy miféle kifejezések különírását tartanád "elvárhatónak" amolyan szalmabáb tömés, ugyanis ilyesmit a vitapartnereid nyilvánvalóan nem akarnak. Állítod, hogy a vitapartnered figyelmen kívül hagyta a szabályzat többi részét, miközben tény, hogy fölsorolt számos példát, amelyek éppenséggel a 95. pont érvénye alá tartoznak.
Kérem, hogy a személyeskedés helyett a művészi tehetségedet mutassad meg újra és újra a Dokkon. Persze ez sem verdikt, csak szelíd kérés. Nem meghunyászkodást kérek, hanem méltányos hangnemet, ha lehetséges.
„Káin az irigyen feszengő. Ábel az elsőszülött nagyobb és erősebb.” - írta a Pálóczi Nyomolvasó napló tulajdonosa 2008. 02.28-án 21 óra 15 perckor (207. számú bejegyzés), mire azt válaszolta 21:43-kor baltazár, hogy „öcsi, Káin volt az elsőszülött” (209. számú bejegyzés). Egy nap híján éppen 11 éve történt az eset. Ma reggeli jegyzetemben mindössze erre az összetévesztésre gondoltam. Tapintatosan elhallgattam a szereplők nevét. Sajnálom, hogy egyikük önként jelentkezet, azaz házhoz jött a pofonért. Senki nem gondolta volna róla, hogy ekkorát tévedhet, hiszen ő az ELTE-n tanult szabadverstant és papírja is van arról, hogy ő író. Baltazárnak abban a vitában tökéletesen igaza volt.
A szekrényt a nappaliból az előtérbe toló munkások kék kezeslábast viseltek. A saját becsvágyát mindenáron előtérbetoló egyén káros a közösségre.
Lásd még: tenyérbemászó, nagyratörő, fűzfánfütyülő, gatyájábafingó, semmirekellő, stb.
A hatályos helyesírási szabályzat szerint egybe kell írni azokat az összetételeket, amelyeket a nyelvhasználat mindig is egységként kezelt. Sok esetben az egybe- vagy különírásnak jelentésmegkülönböztető szerepe is van.
Nem tartom valószínűnek, hogy aki tévedett, beismeri a tévedését és elnézést kér. Védencével együtt olyan súlyos önbizalom-túltengésben szenvednek, hogy az nem teszi lehetővé e nagyvonalú gesztust. Lásd még: "veszi a fáradtságot" a nyilvánvalóan helyes "veszi a fáradságot" helyett alkalmazva, majd - a szelíd figyelmeztetés után - a hibát még kétszer megismételve. Olyasféle magatartás ez, mint mikor egyszer hajdan, a Dokk történetében valaki Káint tévesztette össze Ábellal, majd egy másik szerző jóindulatú figyelmeztetése után elmagyarázta, hogy úgy is akarta írni, mivel szerinte Ábel ölte meg Káint. No more comment. A zsenik, úgy látszik, soha nem tévednek.
BARANYI FERENC Kossuth-díjas költő verse akadt kezembe. Olvassuk együtt!
Baranyi Ferenc: Tótágas
A baltás gyilkos mennybe megy – pokolba nem jutnak ma latrok, a sas repesve fog legyet, farkasfalkák lakják az aklot, szobor szarja le a galambot, amely talpazatára szállt, babért tövisre vált a bajnok, mert itt már minden fejreállt.
Mohamedhez megy – lám – a hegy, s Rómába nem mennek harangok, mínusz kettő az egy meg egy – a nulla is fölé magaslott, az ördög hirdet békeharcot s angyalt mímelve szít viszályt, ma csicskás is lehet parancsnok, mert itt már minden fejreállt.
Gazdit pórázon tart az eb, pásztort terelgetnek a barmok, sügér delfinre vet szemet, szeleket zörgetnek harasztok, bércnek vakondtúrásnyi halmok szabnának magasság-határt, hogy zerge tiszteljen varangyot, mert itt már minden fejreállt.
Herceg, a harcot jobb feladnod, gazokban úgysem tenne kárt… Itt élned-halnod, mondd, maradt ok? Miután minden fejreállt?
Láthatod, Zoltán, bennem sincs harag, miután egész emberként tisztázád a helyzetet. A kényesebb részeket azért átugrottam volna, és abban sem egészen értünk egyet, hogy asszociációs bázisa (vagy mifene) csakis az emeletes alakzatoknak lehet. Mindegy, ne áztassuk az üstökösöket...
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
