Szepes Erika jegyzetfüzete: Még egyszer a versről

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38676 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Vadas Tibor: Fekete koszorú
Vadas Tibor: Ütemre és dalra
Vadas Tibor: Kérdések dísztelen
Albert Zsolt: Éjszakai páncél
Tóth János Janus: pillanatok
Tóth János Janus: Hol az Isten?
Tóth János Janus: Szeptember
Vezsenyi Ildikó: 2021.03.04-re virradóra
Tóth Gabriella: gyász
Tóth Gabriella: körök
FRISS FÓRUMOK

Kiss-Teleki Rita 16 órája
Filip Tamás 17 órája
DOKK_FAQ 1 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Tóth János Janus 4 napja
Szakállas Zsolt 6 napja
Bátai Tibor 7 napja
Gyors & Gyilkos 7 napja
Vezsenyi Ildikó 9 napja
Csombor Blanka 10 napja
Pataki Lili 11 napja
Pálóczi Antal 12 napja
Karaffa Gyula 13 napja
Bájer Máté 16 napja
Szücsi Csaba 18 napja
Vasi Ferenc Zoltán 18 napja
Dezső Márton 19 napja
Ötvös Németh Edit 25 napja
Egry Artúr 28 napja
FRISS NAPLÓK

 A vádlottak padján 1 órája
mix 11 órája
Bátai Tibor 15 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 23 órája
Janus naplója 1 napja
Minimal Planet 1 napja
Zúzmara 1 napja
A fény nem publikus 2 napja
Játék backstage 2 napja
Hetedíziglen 2 napja
A HÁRMAK 2 napja
nélküled 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
az univerzum szélén 4 napja
négysorosok 6 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Szepes Erika jegyzetfüzete
Legutóbbi olvasó: 2024-03-05 09:02 Összes olvasás: 642

Korábbi hozzászólások:  
1. [tulajdonos]: Még egyszer a versről2023-11-08 06:22
 

Mert már nagyon sokszor, nagyon sokat írtak róla, és mégsem eleget. Mert
megfejthetetlen – még a legnagyobb és legérzékenyebb tudományossággal is - ,
miért hat ránk egy vers. Vagy úgy, hogy azt érezzük, helyettünk mondott ki
valamit, ami bennünk feszül, de nem tudjuk kifejezni, kibontani magunkból; vagy
úgy, hogy „aha!” élményünk van: „hiszen ezt mondtam én is”, pedig dehogy
mondtam ezt, csak valami hasonlót; vagy úgy, hogy ellentmondásra sarkall,
továbbmenve talán még tettre is, az esztétikai élményt kötelességgé erősítve.

Mi hát a vers? Nyilvánvalóan a beszéd valamilyen szervezett, rendezett formája.
A rendezés első, feltűnő jele a TÖMÖRSÉG: akár két sorban is le lehet írni azt,
amit – egy másik író, prózaíró – egy regényben fejez ki.

Lássunk egy példát:

Cipőmre nézek: fűző benne!
Nem lehet, hogy ez börtön lenne.
        
Ez annak a Petri Györgynek a Mondogatnivaló-ja, aki ugyanezt a börtönélményt,
bezártságélményt hosszúversben is megírta, többször is, például a korszak (a
hatvanas évek) egyik legkiemelkedőbb versében, az Ismeretlen kelet-európai
költő verse 1955-ből
címűben, amiből csak egy részletet idézek:

Vastag por alatt
a meleg
padlástérben hallgat
egy szétszerelt világ.

Áttüzesedett
kohók, megfeszült kötelek
kora felett
tétova jelen
- alásüllyedő por – lebeg.
        
És a Zátony-ban, amelynek csak az első szakaszából idézek, azt se teljességében:

A gáz ideje ez, amely kisüvítsen,
a ház ideje, hogy összeomoljon,
hogy tetejét így lökje le magáról,
mint már-már élvező szűz
a büdös szájú, bamba katonát.
Az összenyomott rugó ideje:
hogy szétrepessze az üveg falát.
Az idő ideje!
Hogy üvöltsön és szétvesse magát.
Idő, a te időd.
A pusztulásé. – A bűnbánaté.
Idő, a te időd:
megtalálni
az ajtót, amely innen kifelé.

És megírják sokszor, regényben is, ugyanezt a börtönérzést, szabadságvágyat:
Lengyel József Igéző-je, egy szibériai kényszermunkára száműzött férfi minőség
alatti életének képei: párbeszédei egy magányos, de szintén büntetésből
kitelepített erdőőrrel és egyedüli boldogsága egy hozzá szegődött kutyával. Vagy
a szorongás nagyobb lélegzetű regénye, Déry Tibor műve, a G.A úr X-ben Petri
műveinek kortársa, 1964-ben készült ( a disztópia és a falanszter-regények,
G. Orwell 1984; A. Huxley Szép, új világ; R. Bradbury Fahrenheit 451 hatása alatt).

A tömörítés lehet műfaji követelmény is: a japán haiku terjedelme nem
haladhatja meg a 17 szótagot, ebben is ki lehet fejezni szorongást, hazaféltést,
leleplezni bűnöket:

Méltó hagyaték:
mocskos föld, víz, levegő,
letarolt erdők.
(Buda Ferenc: Civilizáció III.)

Lehet félteni a kultúrát:

        Azt mondják: versben
kultúráról soha ne –
hanem? röfögni?
(Gergely Ágnes)

Még ezekben a nagyon tömör versekben is van a tömörítésen kívül még valami:
egy egyszerű ISMÉTLŐDÉS és egy egyszerű ELLENTÉT: itt a rövid sor, az 5 szótagos
ismétlődik harmadik sorként, és ellentétben áll a másodikkal, a 7 szótagos
hosszabbal. Ennek felismerésével elérkeztünk a vers másik két kulcsfogalmához,
az ismétlődéshez és az ellentéthez, azzal a kiegészítéssel, hogy minden
ismétlődés csak valami tőle eltérővel, ellentétben lévővel együtt érzékelhető.
Ilyen egyszerű és mindenki által állandóan tapasztalható ismétlődések magában
az ember organikus létezésében is vannak: a levegő beszívása és kifúvása, a
lépésnél a lábak mozgása (a lépő láb ellentéte a támasztó lábbal, majd ezek
váltakozása), a szív dobbanásának erős ill. gyenge érzületvezetése: a pulzus
működése. Ez az ismétlődésben rejlő váltakozás, az erős ill. a gyenge
összetartozó együttese maga a RITMUS.

Ezért néhány elméletíró magát a ritmust az organikus létből eredezteti. Mások a
természetből is (apály-dagály, nappal-éjjel, nap-hold stb.). Ismét egy másik
szemlélet kiemeli a munkavégzésben megfigyelhető hasonló kettősséget:
minden mozdulatnak van egy „erős íze” és egy „gyenge íze”: a kalapácsütésnél a
leütés és felemelés, evezésnél a lapát vízbe merítése majd kiemelése, a
jellegzetes „húzd meg-ereszd meg!” szinte minden megmozdulásunkban
megtalálható. Ezért gondolta úgy Ludwig Büchner, hogy a munkát könnyíti
a ritmikusan végzett mozdulatsor, főként a közösen végzett munkában.

Amennyiben közösen végzett tevékenységnek fogjuk fel az emberiség eszmélése
óta létező vallási rítusokat, amelyek cselekményében zene, tánc, szövegek (imák,
könyörgések, ráolvasások) együttesen jelen voltak – ez volt az elsődleges vagy
primér szinkrétizmus - , úgy a ritmus forrásának tekinthetjük a mindezekben
megnyilvánuló ismétlődéseket is. Egy igen korai szövegben, amelyet a filozófus
Thalész jegyzett fel az i.e. 7. században, és ő maga is különösnek tartotta a hallott
kis dalocskát, az éneklő munkájához, egy malom működtetéséhez kér segítséget.
A kérésben két elem ismétlődik: a felszólítás (imperativus) a cselekvésre és a
megszólított megnevezése (vocativus). A különös ténynek, hogy maga a tárgy, a
malom, a megszólított, magyarázata abban rejlik, hogy az animizmus korában
minden létezőnek, még a tárgyaknak is volt egy titokzatos erejük, maná-juk, amit
a működtetésükhöz életre kellett bűvölni az imákkal. Ezért őröl maga a malom
(de az éneklő a biztonság kedvéért megerősíti egy másik hatalmasság, a király
tevékenységével).
    
Ime a szöveg görögül:
     „Álei műla, álei, kai gar Pittakosz álei, Megalász Mütilánász baszileuón.”

Saját szöveg – és szótaghű fordítási kísérletemben:
     „Őrölj, malom, őrölj, mert itt Pittakosz őröl, aki most a király Mütilénén.”
        
Még mindig ez a kis szöveg a tovább vezető példa: mind a görög, mind a magyar
fordítás megszólaltat egy eddig nem említett ritmusfajtát: a nyelvi ritmust vagy
inkább hangzásritmust. Lássuk a fordítást képlettel, ahol az "U" a rövid, a "-"
a hosszú szótagot jelöli (a görög verselés e kétféle szótag váltakoztatásával él,
ezért a neve időmértékes verselés).
            
        Őrölj, malom, őrölj, mert itt Pittakosz őröl, aki most a király Mütilénén.
        - - U U - - - - - U U - - U U – U U - U U - -
            
Hosszú és rövid szótagok csaknem teljesen szabályos váltakozását látjuk, de hát
nem is lehet még tökéletes, hiszen a szöveg „szerzője” még nem költő, csak egy
munkavégző fohászkodó, aki még nem rendelkezik a hagyomány szentesítette,
rögzített ritmusú képletek ismeretével. De az ismétlődés jellegét és jelentőségét
tökéletesen megérezte.

                                                            Szepes Erika


                                    
                                    
(A következő részben az időmértékes költészet jellegével és kanonizált formáival
fogunk megismerkedni. Ebben a Bevezetőben a mintapéldákat a magyar
költészet klasszikusaitól vettem át, a továbbiakban a megfelelő formák mai
meglétének kimutatására a DOKK szerzőit is figyelembe veszem.)


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-05 08:31   Napló: A vádlottak padján
2024-03-04 23:22   Napló: mix
2024-03-04 18:53   Napló: Bátai Tibor
2024-03-04 18:08   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2024-03-04 17:26   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2024-03-04 10:36   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-04 10:26   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2024-03-04 10:13   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-04 09:54   Napló: Janus naplója
2024-03-04 09:37   új fórumbejegyzés: Filip Tamás