NAPLÓK: Segesvári Hortenzia
Legutóbbi olvasó: 2026-02-08 04:02 Összes olvasás: 22456| 75. | [tulajdonos]: A periféria centruma | 2017-05-12 16:48 |
Apához érve
Nem tudtam soha ugyanabban az időben
közeledni feléd, amiben együtt éltünk.
Te a magad keveset gesztikuláló módján
túl komolyan gondoltad, apa: én sohasem
voltam az angyalod. Mire megérkezik a nyár,
újra fölsebzem mozdulatlanságod, a hullámtalan
étert, amiben állítólag az eltávozók, csillagok.
Fölverem az emlékezet és porladás viharát,
ebben a nélküled időben legyen porfelhő,
ezer decibeles csönd. Letépett karok, lassan kerülsz
elő. Apró tőr-regiment. Apa te tudtad milyen:
megveszed és nincs. Nem vagy és létezel. Csonkán,
de majd még izom, ideg, semmi nem mozdul.
Elhalmozlak védőfelszereléssel. A robbanásban
eltakar testem. Ez a te tested is. Késő. Résnyi
hangodon visszamondom mondataid. „Angyalom
te szeress, akárki mondhat, anyád sem, angyalom te...”
koppannak a szavak, mint a koporsód, amire virágom
esett. Nem voltam az angyalod. Apa, hiába írom
ezeket, a verset, hogy majd valahogy leszek. Üres. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
