NAPLÓK: Ninimusha egoblogja Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 16:23 Összes olvasás: 6442| 1. | [tulajdonos]: Sebesült főnixmadár | 2013-03-07 04:27 | „...Az a jó, hogy sose nősz fel... azt hiszed igen, mert érettebben gondolkozol, vagy mert másképp látod a dolgokat, de igazából nem érettebb leszel csak más... kisgyerekként beléd van kódolva, hogy legjobb barátnőt keress, és találj, később ugyanígy a szerelemmel. s pont mint egy kislánynak, még a 30 éveseknek is megremeg a lábuk. Ha kislányként pontosan tudtad mit akarsz, akkor most miért ne tudnád? Ha kislányként mindig megszerezted, és megkaptad, most miért lenne másként? Fel kell nőni, ez tény, de a dolgok attól még nem nőnek fel. Ugyanolyanok maradnak, csak a te szinteden... „
Ötödéves egyetemista voltam, amikor megbetegedtem. Egy szakítás után kezdődött. Egyik napról a másikra megváltozott a világ. Azt hittem, kamerával figyelnek, rólam szólnak a tv műsorok és az újságcikkek; minden ember ismer engem, és segíteni szeretne. Akut polimorf pszichotikus zavart diagnosztizáltak. Fél éves terápia következett. Az akkori doktornőmhöz havonta kellett, lehetett mennem. A gyógyszer és terápia elhagyása után újra a réginek éreztem magam, azt hittem, meggyógyultam. El is telt több mint egy év tünetmentesen. Aztán újra bekerültem a klinikára ugyanazzal a diagnózissal. Most egy kicsit hosszabb terápia következett ugyanazzal a doktornővel, de más gyógyszerrel. Megint több mint egy évig tünetmentes voltam a gyógyszer elhagyása után. A betegség ismételt, harmadik kiújulásánál a diagnózisom megváltozott.
A pécsi Rét utcai pszichiátriai klinikán mindenki úgy látta, hogy érdemes belém energiát fektetni, és hogy sokat kellene velem foglalkozni, heti szinten egy szakembernek, mert én olyan mindent kibírós vagyok, de azért ne terheljem magam folyamatosan, tudjam, hogy van a betegségem, de csak akkor foglalkozzak vele, ha érzem, hogy baj van. Hosszú távon pedig az a cél, hogy elszakadjak otthonról. A doktornő szerint én úgy kapcsolódom az emberekkel, hogy mindent meg szeretnék osztani. (Ezt a szerelemben meg lehet tapasztalni.) Emiatt kevés emberrel fogok közel kerülni egymáshoz; kevés embernek vagyok fontos annyira, hogy ennyi időt és energiát áldozzon rám, és én sem tudok mindenkivel összekapcsolódni; a többiekkel felszínesebb kapcsolatom lesz. Szerinte nagyon dolgozom azon, hogy a klinikára kerüljek, de azon is, hogy meggyógyuljak. Hangsúlyozta, hogy az én intelligenciámmal és hozzáállásommal nagyon kedvező a prognózis; egész életemen keresztül jó életminőséget biztosíthatok magamnak. Azt is mondta, hogy velem mindenki szívesen foglalkozna, mert akkora báj van bennem, és hogy engem mindenki szeret. Ő csak színvonalas pasival tudna elképzelni.
A pécsi lelkigondozós doktornőm szerint "rendkívüli érzékenységgel" rendelkezem. Szerinte azért volt szükség a klinikai tartózkodásokra, hogy a kisgyermekkorom óta elfojtott sérelmek, problémák újra a felszínre tudjanak törni. Kicsit megríkatott. Arról is többször beszéltünk már, hogy szerelmi légvárakat építek, lufikat fújok a plátói szerelmeimmel kapcsolatban, és hogy ezeket a lufikat ki kellene lukasztani, vagy el kellene engedni. Ezzel összefüggően ne nagyítsak fel, ne idealizáljak az egekbe másokat, ne legyen kisebbrendűségi érzésem. És a legfontosabb: amíg én nem tudom szeretni magam, addig más sem fog tudni. Azt is mondta, hogy a saját magam köré épített falat bontsam le, és csak védőpajzsot használjak nehéz helyzetben. Nyitottabbnak kell lennem, ami a szívemet illeti.
A Thalassa Házi kezelőm szerint ideje lenne felnőnöm, és érzelmileg eltávolodnom a szüleimtől. Meg kellene értenem, miért vált ennyire fontossá számomra a külső megerősítés, fel kellene derítenem a párkapcsolati problémáimat, és boldogulnom kellene a munka világában. További terápiás cél, hogy egyensúlyt tudjak létrehozni a pszichotikus pörgés és az azt követő érdektelenség között.
Nagyon nagy hatással volt rám Rhonda Byrne Az erő című könyve. Azzal kezdi, hogy amikor reggelente felkelsz, a szívednek csordultig kell telnie boldog izgalommal, hiszen tudod, hogy napközben csupa jó dolog történik veled. Erősnek kell lenned, és tudnod kell, hogy biztonságban vagy. Jól kell érezned magad a bőrödben, abban a biztos tudatban, hogy felbecsülhetetlenül értékes vagy. Könyvének lényege, hogy az erő, amiből minden jó és pozitív dolog származik, nem más, mint a szeretet, és amit kifelé adsz, azt kapod vissza. Életed minden egyes pillanatában vagy pozitív, vagy negatív gondolatokat sugárzol. Vagy pozitív, vagy negatív érzéseket sugárzol ki. A gondolataid akkor pozitívak, ha arról szólnak, amit akarsz, és amit szeretsz! Mindig a napi jó hírekről beszélj! Minden másnál fontosabb, hogyan érzed magad minden egyes pillanatban. Az számít, amit érzel! Amikor azt gondolod, hogy "van néhány igazán nagyszerű kollégám", ezek a szavak pozitív érzést fejeznek ki azokkal az emberekkel kapcsolatban, akikkel együtt dolgozol, és szavaiddal ki is adod magadból ezt a pozitív érzést. Ha szinte mindig csak "rendben vagy", az negatív érzés, mert rendben lenni nem egyenlő azzal, hogy jól vagy. Jól lenni azt jelenti, hogy jól vagy! A jó érzések közé tartozik például a boldogság, az öröm, a lelkesedés, a szenvedély. Először boldognak kell lenned, boldogságot kell adnod, hogy boldogságot kapj! Egyetlen pillanatot se vesztegess megbánásra, mert ha hagyod, hogy a múlt hibái érzéseket váltsanak ki belőled, visszafertőzöd önmagad. Továbbá, ha az ember ragaszkodik a haragjához, az olyan, mintha forró széndarabot markolna, azzal a szándékkal, hogy megdobjon vele valakit; pedig csakis ő maga fog megégni tőle. Élj a mában. Ne a tegnapban. Ne a holnapban. Csakis a mában. Éld át minden pillanatodat. Ne add ki őket a holnap számára. Bármilyen nagy kihívást jelentő helyzettel találod szemben magad, mindig a lehető legjobb végkimenetelt képzeld el, és érezd át! Vedd körbe magad olyan tárgyakkal, ruhákkal, képekkel, fotókkal és az adott témának megfelelő dolgokkal, amelyek segítenek elképzelni, hogy már teljesült a vágyad. Ha bármikor úgy érzed, megingott a hited, csak fogj egy papírlapot, és rajzolj egy apró pontot egy nagy kör közepébe, a pont mellé pedig írd oda vágyad tárgyát. Amikor csak eszedbe jut, nézz rá a rajzodra, és tudd, hogy a szeretet ereje számára vágyad valóban akkora, mint egy pont! Képzeld el a legjobbat, és azt kapod vissza! Az élet azért van, hogy élvezd! De ha túl komolyan veszed az életet, komoly dolgok történnek veled. Fordulj el azoktól a dolgoktól, amiket nem szeretsz, és ne táplálj irántuk semmiféle érzést. Elég jó vagy, úgy, ahogy vagy, és bármit megérdemelsz. Ha valamit igaznak hiszel és érzel, az életeddé válik. Kezdj el egy új történetet mesélni! Fogj bele csodálatos életed történetébe, mert bármilyen történetet mesélsz, jót vagy rosszat, a vonzás törvénye garantálja, hogy meg is kapod, vagyis ez válik majd életed történetévé. Szeress bele az életbe! Egyik módja az éberséged megőrzésének, ha kérdéseket teszel fel az elmédnek: Mit látok most magam körül, amit szeretek? Mit látok, ami izgatottá tesz? Mit látok, amitől szenvedélyt érzek? Mit hallok, amit szeretek? Ha hálás vagy azért, amid van, kapni fogsz még. Mert a hála az élet nagy szorzója. Légy hálás azért, amit akarsz! Ha örülsz a másik sikerének, és osztozol a boldogságában, igent mondasz a saját pénzedre és sikeredre is. Nem kell mást tenned, mint észrevenni másokban azt, amit szeretsz, és elfordulni attól, amit nem szeretsz, hogy ne táplálj iránta semmiféle érzést. Légy hálás a testedért, ahelyett, hogy hibákat keresnél benne. Érezd magad fiatalnak, és ne annyinak, amennyi vagy!
Egy másik nagy kedvenc Popper Pétertől a Lélekrágcsálók. Azt írja, hogy látványos eredményeket lehet elérni paradox terápiával, de meg kell keresni a kiváltó okokat. (Paradox terápia: vége a menekülésnek, fordulj szembe a tüneteiddel, vállald fel tudatosan, és vond be az akaratlagos szabályozásod alá!) Azt tanácsolja, fogadjuk el a negatív élményeinket, keserveinket, bánatainkat olyan negatívnak, olyan ijesztőnek, olyan rémisztőnek, amilyenek a valóságban, de ha van bennük valami pozitív, akkor azt is vegyük észre. Szerinte a félelmekhez közel kell menni. Nem szabad menekülni előlük. Úgy gondolja, annál többet nem adhat ember a másiknak, mint hogy időt ad neki a véges életéből. Ha sokat van együtt vele. Abban hisz, hogy egy kapcsolat addig él, amíg úton vannak. Ameddig valahonnét valahova tartanak. Véget pedig akkor ér, ha már mókuskerékben vannak, ha már csak ismétlik önmagukat, ha a konfliktusaikban már végszavaik vannak, és mindenki pontosan tudja, mire hogyan reagál a másik. Szerinte az elégedettség lehet tartós állapot, a boldogság nem.
Feldmár András könyveit is nagyon szeretem. Szerinte a szeretet bizonyítéka attól jön, aki kapja, nem attól, aki adja. Ha én, amióta ismerlek, úgy érzem, könnyebb, gazdagabb, érdekesebb az életem, mint mielőtt megismertelek, akkor szeretsz. Úgy gondolja, csak azok tudják meg, hogy meddig mehetnek, akik megkockáztatják, hogy túl messze mennek. Azt tanácsolja, „önző” módon csináld azt, amit imádsz csinálni. Mivel imádod, élvezed, így hát gyakran és sokat fogsz azzal foglalkozni. Minthogy állandóan ezt a valamit csinálod, nagyon megtanulod, hogyan kell, hiszen állandóan gyakorolsz. Szerinte sokkal érdekesebb azon dolgozni, azon munkálkodni, hogy hogyan tudnék szeretni, mint azon, hogy hogyan tudnék találni valakit, aki engem szeret. Az egyik legfontosabb tanácsa pedig, hogy ha „igen” van a szívedben, mondj igent akkor is, hogyha az gonosz, és ha „nem”van a szívedben, mondj nemet még akkor is, ha az gonosz. Fontosabb őszintének lenni, mint jónak lenni.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
