A fekete autó

A fekete autó hangtalanul siklott az útpadkához.
A lángoló nap végigbucskázott a tetején.
A húgommal a ház előtti járdán ickáztunk.
Már éppen a harmadik négyzetbe dobtam a követ,
amikor meglibbent az ablakon a függöny.
Apám fojtott hangja beparancsolt minket.
A tűző napon megolvadt aszfalton otthagytuk
a lábunk nyomát, csak a félelem kúszott be
utánunk a szoba vértelen, sápadt csöndjébe.

Azóta nem szeretek fekete autót látni.
Fehéret sem.
Fehér autó vitte el anyámat,
és többet nem hozta vissza.

Én szürkébe fordultam,
és hiába kerestem színeket, zöldet, pirosat, sárgát...
Egyszer a kék lába belógott kicsit a szürkeségembe,
de tudtam, hogy már késő.

Tudom, hogy jön majd még a fekete autó
fehér szegfűkoszorúval a tetején.
Mert ez az egész vircsaft csak ostoba körforgás.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-12-08 01:29:19
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-08 01:29:19