NAPLÓK: Nelli Legutóbbi olvasó: 2026-03-25 14:08 Összes olvasás: 7957| 19. | [tulajdonos]: kituja1. | 2018-05-27 13:20 | Han szeplős arca megrándult, amikor az érkező sirokkó, a meleg, párás szél
megcsiklandozta, és megborzolta Ulla kese haját is, líra és édeskés metafora illatot hozva
magával. Han napellenzőként használta a kezét, és felbámult az égen köröző egyetlen
sirályra, majd a távoli horizontot szemlélte. A víz halványkék tükörként csillant meg a
napfénypillék rajzása miatt.
– Nem is rossz hely, ugye? – emelte őzike tekintetét rá Ulla, aki zsebre tett kézzel
ácsorgott, keskeny ujjaival kikutatva a mélyedésben lévő, utolsó szem, mentolos cukorkáját.
– Majd elválik -– morogta Han válaszul, és mivel első döbbenete múlni kezdett, ekkor nézett
alaposabban körül. Az elszeparált kikötő, szürke betonfalait modern festményekkel és
portrékkal díszítették. Némelyik kép csálén állt, mert a kétoldalú ragasztót megette a fene, kikezdte az időjárás.
Han tudta, hogy nemsokára munkába kell majd állniuk, a drágaköveket a csontra vetkőzöttek kézzel bányászták, amennyiben szerencsével jártak, odatűzhették verseik mellé. Neki már köptek a helyről, megsúgták, hogy a kalózhajó sajnos sosem érkezik meg a rakományért. Az itt rekedtek viszont ingyen lakhattak a kikötő barlangjaiban, napló szobáikba üríthették lelki szennyesüket, üzenőfal teraszaikon verseiket szellőztették, öntözgették, ha lejárt a munkaidejük.
– Produkcióóóó! – ugrott ekkor elő a kopár fa mögül a bohócnak öltözött egyén, Hant
azonnal kizökkentve a gondolataiból. A bohóc két fényes, piros almával zsonglőrködött,
sárga, rongyos jelmeze napszítta és viseltes volt, narancsszín krumpliorrán apró lyuk
tátongott. Amint közeledett feléjük, Ulla hátra lépett bizalmatlanul, míg Han férfiasan kihúzta magát, megmutatva a bohócnak nem fél, és ha kell, megvédi Ullát is.
– Mit akarsz? – vetette neki oda foghegyről.
– Az igazgató vagyok – vigyorogta a bohóc. – Gyertek velem, megmutatom a szobáitokat!
– Itt valami tévedés lesz! – kiáltott közbe Ulla. – Mi csak verseket hoztuk, de nem
maradunk sokáig. Megbeszélésünk lesz kettőkor.
Han dünnyögött valamit, majd belekarolt Ullába.
– Menjünk drágám, ilyen szívélyes invitálásnak nem mondhatunk ellent.
– De hát, mi nem. Na, de minek, és különben is, és...
Han gyorsan megcsókolta Ullát, hogy belé fojtsa a szót. Tulajdonképpen már jó ideje
kívánta. Mi az, hogy jó ideje, amióta csak először megpillantotta. Különben sem akarta, hogy Ulla mindent elrontson! | |
| 18. | [tulajdonos]: kitudja | 2018-05-27 10:26 |
A filmstáb mindössze két tagból állt. KameraHan és KameraUlla keresztet vetett magára, majd rálépett a tiltott zónába vezető útra. A legújabb fejlesztéseknek köszönhetően Ulla kamerája kitűzőként, Hané mandzsettagombként is funkcionált.
- Minek jöttek ide, és mi a céljuk? - A kapuőr hangja olajozatlan, rozsdás zárként nyikorgott.
- Mi csak verseket hoztunk.
- Hát csak tessék, de magukon tartjuk ám a szemünket, egy rossz mozdulat és mennek a
levesbe! A cápák örülni fognak!
- Á, mi nem vagyunk olyanok.
A kapuőr lehajolt, hogy a legalsó reteszt is kinyissa. Han irigyen bámulta a seggét,
feszülő izmait. Nyamvadt testfelépítése ellenére, mégsem cserélt volna vele. Az őr szeme miatt. Míg saját tekintete csupa érdeklődés, amazé bánatos kútnak tűnt, melynek mélyébe már a tehervonat is belezuhant.
- Leprás?- súgta reszketve Ulla Han-nak.
- Dehogy, csak csontig vetkőzött.
Han a mutatóujjával intette csendre Ullát. Fogd be a lepcses szád - fohászkodott magában.
Amikor a kikötőbe léptek, két tucat ellenséges szempár szegeződött rájuk. Ullát kirázta a hideg.
- Ruhában vannak! - hallatszott mindenhonnan. Néhányan zavarukban megpróbáltak pár húscafatot a csontjaikra tapasztani, de kevés sikerrel. Ulla a nyári felsőjének alját szorongatta félelmében. A ruhámat akarják - gondolta keserűen.
- Nem adom! Ez egy Ralph Lauren!
A csontvázak megvetően pillantottak rá, majd mind elsiettek a bánya irányába.
folyt. köv. talán | |
| 17. | [tulajdonos]: most két szó | 2018-05-26 13:26 | csontig
levetkőzve
| |
| 16. | [tulajdonos]: szellem | 2018-05-24 23:31 | Amikor kicsi voltam, egy lepedőt terítettem magamra, és azt mondtam, hogy húúúúú szellem vagyok. Szerettem, amikor úgy tettek a szüleim, mintha megijedtek volna, de amikor azt mondták, hogy szellemek nincsenek, és én én vagyok, már nem volt érdekes a játék.
Elrontották.
A játék csak akkor izgalmas, ha hagynak játszani. | |
| 15. | [tulajdonos]: Önarkép | 2018-05-24 21:27 | Megváltozott. Szétszórt lett.
Elsózta az ételt, elfelejtett
munkába menni. Apró
részletekre kezdett oda -
figyelni. Már nem sminkelt.
nem adott magára. Házi
papucsban indult a boltba.
Olykor magában mosolygott,
vagy beszélt, nem érdekelte
kinek a temetése lesz, ki megy
férjhez Szombaton, mit hozott
a postás. Depressziós? Taglalták
a faluban, de senki sem tudta,
hogy nem történt semmi,
csak írni kezdett. | |
| 14. | [tulajdonos]: gondolat | 2018-05-24 10:22 | szikár vidék és
kopár fa a belső táj
csipkedi húsod
a valóság
szomjazol
talajon bugyborélkoló záporra
földszagra
ahol a poros mag majd csírázni kezd
s a csontok üressén
kihajt az apró remény | |
| 13. | [tulajdonos]: Szeráfok | 2018-05-24 08:45 |
Olyan vagy, mint a hulló szirom,
emlék mezején könnyű bársony,
minden versemet rólad írom,
virágom voltál gyönge száron.
A gondolatom tél, vacogok,
fagynak földemen gyerekségek,
anyu, zörögnek a vagonok,
félek, arcodat viszik végleg.
Csontjaid tánca jégkeringő,
sineknek végét, csak te látod -,
hogy mocsár van-e, vagy rubinkő,
lengnek föletted a szeráfok.
ujjgyak. | |
| 12. | [tulajdonos]: cím | 2018-05-23 15:53 |
ma ólmos a május
nehéz levegőt venni
vízfesték borult a városra
mint körberágott almacsutka a
lépcsőház
titkos rétegek közöt dns és mész
kékben oldott szerves anyag
a tetőtér után nem látszik
hogy fellehet gyalogolni istenhez
ma majdnem elindultam
egymásba mosott perspektívákon keresztül
könnyű lengésnek tűnt a tér
alattam a betonház nehéz világtengelynek
itt ragadtam a kora délutánnal
kövér és lomha
jól jönne egy dupla fekete | |
| 11. | [tulajdonos]: vízfesték-kék ólómmal | 2018-05-23 15:51 | ma ólmos a május
nehéz levegőt venni
vízfesték borult a városra
mint körberágott almacsutka a
lépcsőház
titkos rétegek közöt dns és mész
kékben oldott szerves anyag
a tetőtér után nem látszik
hogy fellehet gyalogolni istenhez
ma majdnem ilindultam
egymásba mosott perspektívákon keresztül
könnyű lengésnek tűnt a tér
alattam a betonház nehéz világtengelynek
itt ragadtam a kora délutánnal
kövér és lomha
jól jönne egy dupla fekete | |
| 10. | [tulajdonos]: Nyár | 2018-05-21 20:48 |
Mangószínbe vonva
városoknak dombja,
megrekedő hő ég,
beszűkül a tüdő,
az út gofrisütő,
nyártól reszkető lég.
Mint olajjal festett,
és utcán felejtett
art, művészi vászon -
kölcsönvett Tahiti,
Kuba és graffiti,
az izzadó sávon. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
