NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-17 05:24 Összes olvasás: 72791882. | [tulajdonos]: беззаботная | 2022-07-21 12:34 | "Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem. Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz, a sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság." (Zsolt, 139: 8-12)
Politikai zavartanból lehet érettségizni, ezzel a mondattal ébresztett ma a Hang. MIÁ-ról álmodtam. Újra egy szobában laktunk egy kaotikusan berendezett, szűk kollégiumi szobában. Hosszú, fekete haja volt, és nem látszott rajta az elmúlt harmincöt év, ugyanolyan fiatal volt, mint egyetemista korunkban. Nem számítottam rá, hogy ő vár rám a szobában, ahová csak találomra nyitottam be, hátha nincs ott senki, vagy, ha van is benn valaki, megengedi, hogy ott alhassak. Addigra már régóta bolyongtam az épületben, éjszaka volt, és nem volt hol álomra hajtanom a fejemet. Ági szeme felcsillant, amikor meglátott, széttárta a karját és az arcán gondtalan mosoly ült, ettől egy pillanatra megkönnyebbültem, de a szorongásom, hogy valami baj van, visszatért, amikor az egyik ágyra ledőltem, és az túl rövidnek bizonyult. Szét kell húzni, mutatta Ági, és az ágy, mint egy összecsukható állvány meghosszabbodott, ettől viszont az ő ágya lett rövidebb. Nem férünk el mind a ketten, keresnem kell egy másik helyet, suttogtam, nehogy valaki meghallja, de nem mertem kimenni a folyosóra, nem éreztem biztonságosnak. Ott akartam maradni Ági közelében a gondtalanságban. De tudtam, hogy előbb-utóbb el kell hagynom a szobát, Ági volt ott előbb, nem szoríthatom ki. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|