"A szeretetnek és a vágynak semmi köze egymáshoz. Ezt szerintem mondjuk az első osztályban, az első elemiben kellene tanítani. (...) Hogy felnőtt emberek abszolút nem tudják, mi a különbség a kettő között az engem rökönyít meg. (...) És vágyon ebben a pillanatban nem csak a szexuális vágyat értem, hanem vágyon értem azt, hogy valamit akarok, ami nincs, hogy valamit akarok a másiktól. (...) Tehát, hogy ha azt szeretném, hogy valaki hangosabb legyen, vagy csendesebb legyen, vagy kövérebb legyen, vagy soványabb legyen, vagy magasabb legyen, vagy alacsonyabb legyen, vagy tisztább legyen, vagy piszkosabb legyen, az mind vágy. Vágy, vágy, vágy, vágy. És az nem baj, lehet vágyni mindenféle dologra, de az nem szeretet. Az egyik definíciója a szeretetnek, hogy a szeretet semmire sem vágyik. A szeretet elfogadja a másikat úgy, ahogy a másik van. Nem csak, hogy elfogadja, hanem örömöt lel benne, úgy, ahogy van."
Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok
&
OCSMÁNYKODÁSOK A DOKKON
Ha valaki kis vagy közepes ember, azt még egy nagyszerű életművel sem tudja ellensúlyozni, nem hogy néhány talán jó, talán csak hangzatos verssel. Ha egy ember művészi tevékenységének az indíttatása hitvány, például gőg vagy harag motiválja, akkor hitvány lesz a produktuma is. A hagyományos költő szerepekben tetszelgő emberek életidegen idióták és műveikre a jövőben senki nem lesz kíváncsi, mert szövegeik modernitása vagy találékonysága puszta póz és ezt az idő könyörtelenül lefogja leplezni. Az ilyen embert és azt is, aki az ilyen embert viselkedésében megerősíti semmibe kell venni, hiszen mindkettő az, minden tetszőleges látszat ellenére.
EMILY DICKINSON 1789 verset írt, de ezek közül csak néhány (kb. 7-10) jelent meg életében, azok is névtelenül, vagy az ő tudta nélkül. A verseit rendszerint mint közölhetetlent visszaadták. Ma könyvtárnyi irodalom foglalkozik vele. A világirodalom nagyjai között oly sok az outsider! Jó pozíció!
